Mit tegyek, ha folyton sír a gyerek és kikészülök már lassan?

A stílusod valami bicskanyitogató, helyenként már az jön le belőle, hogy utálod a saját gyereked, amire nem mentség a kimerültség. Szerintem a hiszti is vastagon benne van, meg is mondom miért; a gyerekem három hónapos kora óta járok tornázni vele együtt. Nem lehetetlen ilyen helyet találni, ahova mehetsz gyerekkel, képzeld. Mondok még ennél is durvábbat: mikor sír/sírt magamra vettem vagy kendőben vagy ölben, és úgy tornázok tovább a mai napig, pedig már 11 kg. Kétféle edzésre járok, a másikat nemegyszer úgy nyomtam végig, hogy az egyéves gyerekem akkor lett éhes és váltott mellből szopott míg én tekertem az 50 fokos infrafényben. Szóval nem muszáj úgy kinézni mint a teleszrt búvárruha, lehet emelt fővel járni meg gyerekkel edzeni, hajrá, a lehetőség ott van előtted is.

Kicsit kapd össze magad, mert nem hittem el, de tényleg addig a legkönnyebb míg pár hónaposak. Majd ha jön a szepa már muszáj leszel bevinni magaddal nem csak fürdeni, de a vécére is és ott is szórakoztatni, na az lesz csak az igazán mellbevágó élmény. A jó hír az (lenne), hogy minél hamarabb áll(na) kötélnek az ember, annál hamarabb túllenne ezeken az időszakokon. Szopna éjjel-nappal? Hat szoptasd meg! Fáj? Megsúgom, mindenkinek kvara fáj az elején, de mindenki túléli, semmivel nem jobb - szerintem - szoptatás helyett a gyerek üvöltését hallgatni mert nem szophat. Az én gyerekem közelebb van a kettőhöz mint az egyhez, még mindig szoptatom, este ha nem szophat addig amíg akar még mindig képes üvölteni. És igen, én pl ha választhatok inkább töltöm félálomban az estét míg ő cicizik, minthogy végigüvöltse az estét és úgyis az lesz a vége hogy csak akkor nyugszik meg, ha szophat. Ölben akar lenni? Vedd ölbe, mennyivel jobb hallgatni, hogy üvölt. Mellesleg ha ezeket teljesítenéd nemhogy hamarabb túllennétek ezen az egészen, hanem lehet hozzászokna, hogy bármikor számíthat rád és könnyebb lenne vele kimozdulni és ordítana végig mondjuk egy edzést. Tudod az anyaság nem olyan, hogy na majd én megmutatom a kis hülyének, hogy hiába bőg, akkor sem kapja meg amit akar, csak hogy nekem legyen igazam, bármilyen jól is érzed magad ettől, bár ha ez elégtétel lenne, hogy te “nyersz” mert az történik, amit te elképzelsz, nem született volna meg ez a kérdés.

Szóval eljött a pillanat, amikor kamunak gondolom a kérdésedet.

Elég szabadszájú vagyok, de ezt a stílust ahogy beszélsz a gyerekedről igen undorító.

Ahogy te is.

Ha tényleg vannak ilyen gondjaid fogadj mellé egy pótanyát, jobban járna mindenki, de főleg a gyerek.