Extrém túlsúly esetén szabad kifejeznem az aggodalmamat? Felajánlhatom a segítségem?

Aki kövér az tudja magáról, hogy kövér, de nem szereti visszahallani. Általában szégyenérzettel társul, így nem fogadnak el felajánlott segítséget, sőt, még megsértődni is hajlamosak. Úgy érzik, ezt önállóan kellene kezelniük. Sokan pótcselekvésként csinálnak is valamit (valameddig) amire rá lehet fogni, hogy próbálkoznak.

Amíg magától nem kér segítséget, addig nem hiszem, hogy bármit tudaz neki mondani.

Az 5-ös vagyok és igen, láttam mérlegen (ami jól mér, azon is, mint minden másikon 55 kg vagyok), meg láttam nem teljesen felöltözve is, a térde mellett lóg le a hájas bör - mint a kötényhas - legalább 10-15 cm-re. Emellett gyakrolatilag alig tud menni, nálunk le kellett lépni két lépcsöfokot, az már szerinte "rettentö sok lépcsözés", viszont a napja nagy részét evéssel tölti "mert ha nem eszik, fáj a gyomra" - és iszonyú zsírosan, rengeteget.

Tényleg borzasztó sok, a párom meg én együtt nem vagyunk ilyen súlyúak, ennek ellenére szerinte nincs elhízva csak "van rajta kis fölösleg"

11 Hogy ne lenne extrém, egy 165 centis nőnek...? Dupláját nyomja mint kellene. Minth folyamatosan cipelnie kéne saját magár mégegyszer...

Én a dohányzásról leszokással voltam úgy, hogy mindenki basztatott vele, az idegeimre ment. De végül később ennek hatására szoktam le. Ha nem piszkáltak volna vele állandó jelleggel, szerintem a mai napig szívnám.... Persze mindannyian mások vagyunk, te ismered a tesódat. Nekem szükségem volt erre, de lehet hogy ő az a típus akinek nincss. Ezt csak te tudod megítélni, te ismered.

Amikor te voltál kövér örültél volna ha valaki kéretlenül beleüti az orrát?

Ugye hogy nem

#18

[link]

A BMI alapján az alábbi tápláltsági kategóriákat különböztetjük meg felnőttek esetében:

18,5 alatt: sovány,

18,5–24,5: normál,

24,6–29,9: túlsúlyos,

30 felett: elhízott,

40 felett: morbid, extrém elhízás.

Ha jó a viszonyotok akkor szerintem óvatosan előhozhatod, de ne lepődj meg azon ha nem esik jól neki. Nekem két okból is volt hogy nagyon vacakul esett amikor a súlyommal példálóztak "segítő szándékkal". Egyszer jogos volt, elengedtem magam, és elszaladt. Utána viszont nem, és csak a szívem tépdeste: kiderült hogy miért nem tudtam fogyni, viszont az adott problémához nem egy erőteljes fogyókúrát ajánlott a szakember hanem egy szép lassút, ami rendezi a mögötte rejlő problémát is. Hát hogy is mondjam amikor erre mondta a kedves ismerős, hogy milyen kövér vagyok és nem kellene ennyit enni, akkor sírni tudtam volna (hiába indult el akkor végre a fogyás), ott segítő szándékkal is fájt, ráadásul szükségtelenül, mert egy szépen beállított diéta lett, amitől ugyan lassan de hosszú távon fogytam sőt még fogyok mert nincs vége.

Szóval, igen... Én felhoznám, de valahogy úgy hogyha segítségre van szüksége akkor itt vagy neki. És plusz egy szavazat a szakember kérésre, ha a sima tanácsokat követtem volna akkor nem derült volna ki hogy miért megy nehezen, miért vannak falási rohamok és az sem hogy milyen étkezés mellett szűnik meg!!! Akkor "csak" kalóriát számoltam volna, mert csak azt ismertem, pedig nekem kiegészítő szabályok kellettek hogy jobban legyek és végletes kalória megvonás (értem itt a kifejezetten alacsony keretet 500-900kcal) nélkül is tudjak fogyni.