A nagyon elhízott emberek miért nem fogynak le? Meg egyáltalán hogy jutnak el olyan szintre?

Eszükbe jut persze, de a fogyás és életmódváltás sokkal-sokkal összetettebb akkor ha valaki extrém túlsúlyos. Kissebb túlsúly felszedésének is lehet ezernyi és egy oka, embere válogatja - Szülés, betegség, gyógyszerek, krízisek, stressz. Viszont, nincs olyan ember extrém súllyal akinek ne lenne valamilyen súlyos pszichés zavara. Ez meg nyílván nem olyasmi amivel az emberek egyedül tudnának megkűzdeni.

Ugyanúgy ahogy a súlyvesztéssel sem, sokaknak egyszerübb inkább kövéren maradni. Az emberek nagy része nem igazán tudja mekkora munka, akaraterő és kitartás kell a fogyáshoz. Az esetek többségében pedig még erre rájön a nem túl támogató környezet és család, és amit a #11-es válaszoló ír, a szélmalomharc. Nagyon sokszor hónapokig semmit nem látsz a fogyásodból, és persze hogy nagyon sokakat ez el fog keseríteni.

Írok ide saját példát, +60 kg túlsúlyról indultam. Sosem voltam egyébként vékony, 16 évesen is már bőven 110 kg körül mozogtam. A családom nem túl támogató, egész kamaszkoromban a fejemhez vágták hogy mennyire gusztustalan vagyok, és hogy soha senki sem fog szeretni. Később persze megkaptam azt is hogy mit csinálok az életemmel, édesanyámnak az én koromban már két gyereke volt 🙃 Tiniként egyszer próbálkoztam életmódváltással, és a fejemhez lett vágva hogy minek csinálom, úgy sem fog menni. Hasonlóan "kedves" megjegyzésekkel bombáztak bármikor amikor például meglátták hogy zöldségeket eszek, vagy addigitől eltérően eszem, vagy használom a konyhai mérlegemet. A mérleget mái napig nem tudom használni miattuk például 😶 Pedig amúgy jó lenne nyomon követni a kalóriabevitelemet.

Jelenleg "csendben" megy az életmódváltás, inkább hallgatok róla minthogy a sértéseiket viseljem. Eddig 20~ kg ami biztosan lement, következőnek majd Július elején mérem magam. Semmi nem látszik belőle vizuálisan egyébként, és még jó pár hónapig egyáltalán nem is fog. Olyan 40 kg leadása után lesz ténylegesen észrevehető változás. Maximum amit észrevettem az az hogy könnyebben feljönnek azok a nadrágok amiket régen 20 perc alatt, izzadás meg nyüszítések kíséretében erőszakoltam fel magamra 🤷‍♀️ Ránézésre a tükörben nincs semmi változás. Sok ember belevág az életmódváltásba, de hamar feladja ha rájön hogy mekkora kitartás és erő kell hozzá, látszólag minden eredmény nélkül is. A fogyás sem egyirányú, biztos hogy nálam is lesz olyan hónap(ok), amikor majd belassul vagy meg is áll, a kalóriadeficit ellenére is. Időnként én is szélmalomharcnak gondolom emiatt, vagy elkeseredek és azt gondolom hogy feladom, mert nem fog menni úgy sem. Az egyetlen ami tartja bennem a lelket ilyenkor az az egészségem. Ez volt a legelső amit észrevettem, sokkal jobb lett mióta fogytam. Problémám volt arc/végtag dagadással, PMS-el, allergiákkal, hangulatingadozással, egyéb hirtelen fellángolású akut betegségekkel. Furcsamód az összes sokkal jobb lett vagy teljesen el is tünt azóta, amit szeretnék lehetőleg így is tartani. Ez is például egy olyan változás ami külsőleg nem látszik, de rám nagyon nagy hatással volt például. Mindig hozzá voltam szokva ahhoz hogy rossz az egészségem és mindig van valami akut problémám, amivel csendben szenvedtem. Teszem hozzá a 20-as éveim elején vagyok, nagyon nem ez lenne a normális. Most hogy ez teljesen eltűnt sokkal jobban érzem magam, ég és föld a kettő. Én elsődlegesen ezért is kezdtem el fogyni, elegem lett abból hogy 3 nap nem tud eltelni anélkül hogy rosszul lennék valamivel.

Falászavaros, ételfüggő vagyok. Mentalisan lehetetlen számomra kevesebbet enni. Ezért nem fogyok le.

Persze a mentális betegségen dolgozom de az évek

7 úzenet 8 perc alattt...

Szóval: Se étkezési vagy gyógyszer tanácsokra sem szexuális, sem romantikus ajánlatokra nem vagyok kíváncsi!!! Az ilyet tiltom.

A válaszom célja az volthogy a kérdező megértse hogy sokan vagyunk betegek(13.51 votlam)

Mindig is "a kövér lány" voltam, a terhességem alatt pedig az amúgyis nagy túlsúlyhoz gyorsan szaladtak fel az újabb plusz kilók. Ahogy előttem is írták, nálam is falászavar áll a dolgok mögött. Mindig amikor elhatározom, hogy ez így nem mehet tovább, visszaesek és kezdődik minden az elejéről. A környezetemben van aki támogat, így valamivel könnyebb lelkileg.

28N

Az élet... nagyon sokan érzelmi evők. Xar a meló, rossz a társaság, nincs kapcsolatuk, rossz helyen laknak stb... én esznek.

Kb ennyi örömük van. Sok ilyen van sajna.

Szerintem az oskolába ezt kéne tanítani, hogy kell megfelelő társat találni, hogy találjuk meg igazán önmagunkat és élhetünk teljes életet.

#28 ezt a "csak párszáz kalóriával nagyobb deficitet kell tartani" úgy mondtad, mintha az olyan egyszerű lenne. Főleg azután, hogy míg ugyanannyit esznek, mint mások, ők híznak, mások meg nem.

Ne bagatellizáljuk már el a komplexitását a helyzetnek.