Mi lennél inkább: anorexiás vagy súlyosan elhízott?

#40

Az anorexiások is szeretik a csokit meg a chipset. Tini koromban imádtam a Mekis kaját. Amíg anorexiás voltam, a közelébe se mentem. Miután valamennyire meggyógyultam (teljesen már sosem fogok, úgy néz ki), hirtelen rám jött a Mekizhetnék. Azóta (már több éve) legalább pár hetente, vagy akár egy héten 1-2x megyek Mekibe ebédelni. Mivel mindennek meg van adva a kalória tartalma, ki tudom számolni, mi fér bele, és mi nem. Egy sajtburger menü simán, és nekem elég is. Vagy a Filet-o-fish menü. Az üdítő light, a krumpli egy részét a barátom eszi meg.

Amíg anorexiás voltam semmi olyat nem ittam, aminek kalória tartalma van, pedig néha vágytam volna gyümölcslére. Nasikat nem ettem, legfeljebb tk bio kekszeket, zabpelyhes kekszet, de azt is csak 1-2 darabot, és csak ha már nagyon éhes voltam. A magvakat is kerültem, pedig miután elhagytam a húst, különösen vágytam rájuk. A csokiról nem mondtam le teljesen, de ritkán ettem, és csak 1-2 kockát. A túró rudi, gyümölcs joghurt, krémtúró volt még olyan, amiket nem hagytam volna el teljesen, viszont ha ilyet ettem, akkor az volt a reggeli vagy a vacsora, és mást már nem ettem arra az étkezésre.

Szóval az anorexiás is úgy vágyik a hizlaló ételekre, mint bármelyik ember, sőt a megvonás és az éhség miatt sokkal erősebben, és ennek ellenére képes lemondani róluk. Ha nagyon keveset eszel, és nagyon ritkán, kis mennyiségben engedsz meg magadnak olyat, amit nagyon szeretsz, akkor az ízét egészen különlegesen finomnak érzed. Nincs olyan, hogy unom már ezt a csokis kekszet, de azért betolok párat a film alatt úgy, hogy észre se veszem. Ha egyedül vagy, kevésbé gond, de társaságban, amikor azt látod, hogy mindenki nasizik...

A gyógyulás alatt aztán, amikor kötelező volt enni, és úgy, hogy nem akartam, nem vágytam rá, nem voltam éhes, akkor őszintén megutáltam enni. Már szinte semmit nem érzek különösen finomnak, nem vágyom kajákra, és el se tudom képzelni, hogy szeressek enni, pedig gyerekkoromban még szerettem.

37. Volt ilyen osztálytársam a középiskolában 4 évig. A kutya se mondott rá semmit azért mert nagyon vékony. 170 cm és 50 kg volt kezdetben, majd egyre kevesebb lett minden iskolai mérésen. Emlékszem mert volt olyan köcsög a nővér, hogy mindenki előtt bediktáltatta a számokat velünk amiket a mérésnél mondott.

Mára valószínű meggyógyult ahogy a facebook képeit néztem, férje, gyereke van, és normálisan nèz ki.