Egy éve elváltak, közös gyerek van, mindenki külön utakon jár, mégis megtesz érte mindent! Ez miért lehet?

Menekülj.

Még mindig szereti az exfeleséget, és abban reménykedik, hogy újra együtt lehetnek. A nő meg jól ki is használja a papucs természetét, bármi kell, ugrik rögtön és megcsinálja - továbbra is hülyét csinál belőle.

Én is majdnem ebben a helyzetben vagyok, csak a volt feleség szerepében.

Nekem már van új párom, közösen élünk a gyerekekkel, de a volt férjem azt gondolta az elején, hogy ha gyerektartást ad, segít a gyerekeinek, telefont akar venni nekem, amit nem engedtem, stb. akkor az garancia arra, hogy ha különmegyek a jelenlegi páromtól, visszatérek hozzá.

Ezt a párom is észrevette, és közösen szépen leállítottuk.

Itt nagyon jól leírta valamelyik hozzászóló, hogy sajnos azt várja, hogy majd visszamegy hozzá a nő, ha folyamatosan segíti.

Én a helyedben otthagynám, ennél a helyzetnél jobbat érdemelsz.

Szerintem ez így egyáltalán nem normális. Két dolog lehet a háttérben. Vagy az, hogy a gyereke miatt csinál mindent, mert attól fél, hogy ha ezeket nem teszi meg, akkor rossz viszony alakul ki közte és az exfelesége között, és az ex majd ellene fogja hangolni a gyereket, nem adja oda, stb. Vagy az is lehet, hogy még mindig szereti a volt feleségét, és titokban abban reménykedik, hogy még egyszer együtt lesznek. Mondjuk utóbbi esetben nem értem, hogy akkor miért vagytok együtt. Ha én a volt a feleségem után sóvárognék, biztosan nem kezdenék új párkapcsolatba.

Én is hasonló helyzetben voltam, mint a párod, én is azért váltam el, mert a feleségem egy másik pasival kezdett. De én nem hagytam magamból hülyét csinálni, közel sem voltam ennyire nagyvonalú, a volt feleségem se kocsit, se pénzt nem kapott, csak a bútorokat, háztartási gépeket hagytam ott neki, ezeken már tényleg nem akartam garasoskodni, osztozkodni. A közös gyerekünk érdekében korrekt, nagyvonalú gyerektartást fizetek, meg én is költök rá bőven, amikor nálam van (elég gyakran), de azért nem annyit, hogy még az ex is jól éljen belőle, ne vicceljünk már. És én az elején, még a válás előtt megmondtam, hogy mik a határok. Onnantól, hogy külön vagyunk, a gyerekért bármikor bármit megteszek, de az exért nem, ő nem a feleségem, nem a barátom többé, csak a közös gyermekünk anyja, a volt a feleségem. Szóval nem segítek neki a háztartásban, nem fuvarozom, nem vásárolok be neki, nem javítom meg a csapot, ha elromlik, stb. Még akkor sem, ha éppen ott vagyok, mert a gyerekemhez mentem látogatóba, nem pedig hozzá. Ez eleinte nem nagyon tetszett neki, egy csomó mindent elvárt volna, és akkor kb. ott lennék, mint a párod, hogy kb. a személyes cselédje, karbantartója, akit bármikor lehet ugrasztani, ha valamit meg kell csinálni. De aztán idővel megszokta, és tudomásul vette, nagyon nem is tehetett volna mást.