Akik csak a gyerekre hivatkozva együtt maradnak, de már minden megoldási próbálkozásuk kudarcba fulladt, és arra hivatkoznak, hogy "na jó, a gyerek miatt mégis", azoknak nem jut eszébe, hogy a gyereknek se lesz jó ilyen légkörben felnőni?

Attól még, hogy elválnak nem biztos, hogy békés körülmények közt nőttél volna fel... Én igy voltam ezzel és mit mondjak rengeteg fájdalmat okozott ahogyan egymásról csak negativat mondtak nekem és rendszerint mindkét szülőm arról próbált meggyőzni, hogy utáljam a másikat...Egy idő után anyám nem is engedte, hogy beszéljek apámmal, pedig őt jobban szerettem... Nagyon sok fájdalmat okoztak igy nekem és az az igazság, hogy azóta sem tudok egyiknek sem megbocsájtani, mert ilyen emberek nem érdemlik meg!És azt azthiszem meg sem kell emlitenem, hogy azota sem bant meg egyik sem semmit! Ugyhogy en nem beszelek mar evek ota egyik szulommel sem, es bar faj kimondani de utalom őket... :(

És gondolod, hogy az jobb, ha állandóan téged hibáztatnak a szülők mindenért? Mert nálunk ez van. Nálunk idáig fajult a "gyerek miatt együtt maradás". Ha nem lenne a baráti köröm (akiket azzal gyanúsítanak alaptalanul, hogy ellenük - szüleim ellen - fordítottak engem), egy szerencsétlen pocsék embernek érezném magam, akinek nincs miért élnie. A baráti köröm befogadott, együtt zenélünk, és jobban törődnek velem, mint a saját családom. A szüleimet, ha egyszer végre el tudok menni, egy darabig látni se akarom majd. Apám volt a rosszabb, és ő be se ismeri, ha hibázik.