Apaként mennyire volt nehéz elválnod, meddig huztad a döntést, mi volt az a pont, ahol mégis a válás mellett döntöttél annak tudatában, h a gyerek valoszinu nem nálad marad?

Nem vagyok apa, de elválni nem apaként fogsz, hanem férjként. Ha el tudtok válni normálisan (gyermek elhelyezési mizéria nélkül) akkor ugyan nem napi szinten, de kapcsolatod lesz a gyerekkel. Persze ez nem olyan, mint együtt élni, ez tény.

Ha még fontolgatod a döntést, akkor van-e más oka annak, hogy a kapcsolatban maradj? Látsz-e esélyt arra, hogy közeledni tudjatok egymáshoz?

2 es marha jó vagy.... A részleteket sem tudod, de ne váljon el... Honnan tudod hogy az asszony nem csalja fűvel fával? Nem mindig a férfi a hibás ám egy válásnál, és olyan dolgok is vannak amiket megbeszéléssel nem lehet megoldani. Illetre ha a másik nem képes a kompromisszumokra...

Kérdezőnek: nekem nagyon nehéz volt ez a döntés. Sokáig húztam a dolgot, azt hittem meg tudjuk oldani válás nélkül. Kb 3 évig húzódott a dolog. Nem akartam a gyerekektől és magamtól sem elvenni azt amit a család jelent. Aztán mégse bírtam tovább rájöttem a feleségem mellett sosem leszek boldog. Hiába próbáltam megbeszélni vele dolgokat, nem hajlandó változtatni semmin, ráadásként még meg is csalt. Borzasztó rossz természete van, trehány, lusta, sorolhatnám. Egyszer csak betelt a pohár, nap mint nap ugyanazokkal a dolgokkal szembesülni amik zavarnak, és nem hajlandó változtatni rajtuk... Besokalltam egyszerűen elegem lett hogy éveken keresztül ez megy. Lehet hogy önzőség de 33 évesen még nem akarok megkeseredve élni, egy ilyen nő mellett. Ezek miatt a dolgok miatt döntöttem úgy hogy válás.

Nincs senkim, sőtt a láthatáron sincs, mielőtt valaki elkezd kombinálni...

Viszont te nem írtad le a történetedet, miért akarsz válni

Leírhatnád érdekel, és úgy mások is talán jobban hozzá tudnának szólni, tanácsot adni.

Szinte ugyanúgy vagyok, mint a #3 válaszoló. A 3évben járunk, szexuális vágyamnál, már csak az önbizalmam kisebb. Most csak azért vagyok itt, mert már az is zavar, hogy egy légtérben van velem, és nem tudok tőle aludni, még gyógyszerrel sem. Még nem tudok róla, hogy megcsalt, de hamarosan bekövetkezik majd az is. Persze amiatt is én leszek majd a hibás.

A gyerekek, és a család miatt nem léptem még le. Meg hát kinek kellene egy, impotens, kivert kutya?

38F?

Nemtől függetlenül, van az a pont amikor már kezdesz belebetegedni.

Sőt a párod meg a gyerek is. Jönnek a pszichoszomatikus tünetek, insomnia, hirtelen fogyás étvágytalanságmiatt, ok nélküli légszomj, stb a szorongástól.

Tehát nem csak ez a “ szar mellette meg kicsi az önbecsulésem meg csunyan beszel velem meg nem értékel ” rinya , hanem fizikailag, idegileg, egészségileg kezdesz teljesen tönkremenni abba, hogy minden igykezeted ellenére, minden megbeszélés ellenére nem megy vele.

Ennek semmi köze a kevés szexhez (mert van ilyen a több évtizedes kapcsolatokban h atmenetileg kevesebb) vagy h egyszer félrelépett, megbeszélhető és bár nehezen de talán megjavítható ha mindkét fél akarja.

De ha hosszabb ideje érzed, hogy kezdesz beledögleni akkor el kell válni. Házasságod lehet több de egészséged, életed csak egy van. Es hidd el amikor megjelennek a lelki okok miatt a testi tunetek es maradnak is... raadasul tobbszori nekifutasra se javul a kapcsolat...ott mar lepni kell, az már nem megjavítható.

A szuleim peldaul nem váltak el de minden nap talán minden 2dik oraba vmin vitatkoztak.

Én folyamatosan stresszelve voltam, a nélkulozésol nem is beszélve és arrol hogy majdnem sehova sem engedtek.

Sokkal jobb lett volna ha elválnak és normálisan viselkednek velem.

Gyerekként azt szerettem volna ha elválnak. De nem tették. Most látszólag jól vannak , és szeretik egymást , elfogadták a helyzetuket és anyám a szolgaságot.

A lényeg a békesség ugy a gyereknek -foleg mint a pároknak is. Kulon vagy egyutt de torodjenek a gyerekkel és legyen nyugalom.