Hogyan viseli egy gyermek, ha az anya mellett egyszeriben nem a férj, hanem a szeretője fekszik?

Ugyanannyi jogod van a gyermekedhez, mint a volt feleségednek. Ragaszkodj hozzá! Ha van munkád, normális körülményeid, és a házasságot is a feleség törte meg, akkor szerintem igenis jó esélyed van a gyermekhez, és kell egy jó ügyvéd is.

Szerintem nagy törés lenne a gyermeknek a szerető. Talán vannak is szélsőségesen liberálisok, akik szerint nem így van, de szerintem igen.

Sokmindentől függ, hogyan regagálna a kicsi.

Leírom az én példámat. Anyám szó nélkül elvitt egy házba, ahol már ott volt az új élettársa. Meg sem kérdezett. És rám lett parancsolva, hogy szólítsam apának az illetőt.

Szerintem ez kb a lehető legrosszabb verzió, hogy fájt, az nem kifejezés.

Szerintem ez mindenképp trauma a gyereknek, de ha adnak neki időt, hogy feldolgozza, mellette állnak, jól tálaljátok neki az új szituációt, úgy segíthettek neki.

Hogy joga van e elvinni, azt nem tudom. Szerintem keress fel egy ehhez értő, jó ügyvédet, aki segít rendezni a dolgot. Hogy kialakulhasson egy mindenki számára elfogadható kompromisszum.

Amúgy lehet hülyén hangzik, de ha valamilyen szinten meg kellene ismerkedned ezzel a másik illetővel. Ez biztos nehéz lehet. De ha mindenképp ez a helyzet, akkor a gyereknek többet árt a szülők közti ellenségeskedés, mint békével való környezetváltozás.

Sajnálom, ami veled történt. Amíg a bíróság nem dönt gyermek ügyben, addig mindkettőtöknek ugyanannyi joga van a kislányhoz. A gyermekelhelyezésben a szerető megléte nem játszik szerepet. Az elvált szülők sem fognak magányosak lenni életük végéig.

A kislány nem az új pasin akad ki szerintem, mert ő ezt még nem érti, hanem a téged hiányol., vagy azt a szülőt, aki nem vele fog élni.

"A kislány ezt még nem érti"

Miért nézi a gyerekeket mindenki hülyének. Sokkal értelmesebbek, mint amilyennek tituláljuk őket. Már hogyne értené?!

Tehát, én azt javasolnám, hogy próbáld meg félretenni a sértettséged, és ne a fájdalom vezéreljen. Gondolj bele, ilyen szituációban nagy szükség van a higgadtságra, hogy legalább az egyik fél tudjon tiszta fejjel cselekedni.

Nem tudom a feleséged milyen, talán ő is csak a saját érdekét nézi ezzel a költözéssel. Te legyél nála jobb.

És kiderül, hogy a gyerek e a legfontosabb neki, vagy az új kapcsolat.

Utolsónak van igaza. Az anyától csak nagyon szélsőséges esetben szakítják el a gyermekét, gyermekeit, pl. ha börtönbe kerül, vagy ha egész nap drogozik, vagy ha bizonyítottan agresszív, beszámíthatatlan. Egyébként anyagi helyzettől, szeretőtől, lakás méretétől mindentől eltekintve szinte minden esetben az édesanyánál marad a gyerek.

Azt viszont én sem tartom jó ötletnek, hogy mindenféle átmenet nélkül egyik nap még Te vagy a férfi a házban, másik nap még új lakás is új pasival. Ez még egy idősebb gyermeket is nagyon megvisel, nemhogy egy ilyen pici kislányt. Nem azzal van a baj, hogy a feleséged együtt szeretne élni az "új" párjával, hanem, hogy a kislányt ebbe a helyzetbe szépen fokozatosan kellene bevezetni. Nem csak így egyik pillanatról a másikra. Nagyon sajnálom ami veled, veletek történt. Próbálj meg a feleségeddel higgadtan, észérvekkel beszélni, hogy nem lehet ilyen hirtelen ekkora változást kreálni egy ilyen picúrka kislány megszokott kis életébe. Nagyon sajnálom, hogy így alakult :(