Szerintetek jó/normális felnőtt válhat belőlem ilyen anya mellett?
Már nagyon régen kezdődött ez a história, egészen pici koromban. Csak egy-két dolgot arról; mikor ovis voltam kb. 6 éves, minden délután, mikor hazahoztak, anyám a mosogató elé állított és a kosz edényeket elmosogattatta velem (de nem segített) és ha összetörtem véletlenül valamit, akkor büntetésként, még keresett piszkos dolgokat, amit kellett mosnom. Addig nem mehetettem játszani, amíg meg nem csináltam.
Általános iskolás koromban, pedig egyszer több hétig nem mentem iskolába, mert olyan beteg voltam, így lemaradtam, de igyekeztem pótolni. Miután mentem, azt elfelejtette barátnőm leírni, hogy röpdolgozat lesz és mivel nem tudtam rőla, nem sikerült egyest kaptam. Anyám nem hitt nekem, és megcsinálta azt, hogy a szoba egyik sarkába kiöntött száraz kukoricát és egész éjjel azon kellett térdelnem. Apa ezeket a dolgokat soha nem nézte jó szemmel és hiába próbált védeni, nem ért semmit.
Sajnos, apa lassan 3 éve meghalt, külföldön volt, amikor anyám felhívta és összevesztek valamin, utána apa öngyilkos lett. Anyám pedig beállította mindenki előtt hülye, gyógyszerfüggő marhának. A halála után egyszer mentünk ki a temetőbe hozzá közösen, de akkor is anyám leköpte a sírját és elmondta mindenfélének, hogy itt hagyta őt, a fattyával - velem- együtt. Aztán megtiltotta, hogy kimenjek hozzá a temető. Persze azóta, titokban mindig kimegyek, amikor valahova mennem kell, előtte úgy indulok el, hogy egy jó fél órát ott lehessek.
Miután középsulis lettem, el kezdtem dolgozni, mindennap suli után mentem este 10-ig, nyáron -ahogy most is- úgy járok dolgozni, hogy reggel 6-tól 13-ig és 14-22ig, csak hogy ne nagyon találkozzak anyával. Ami pénzt pedig megkeresek anya elveszi és magára költi. Saját pénzemből kb. 2000-2500 forintot látok viszont. Mert ő interneten pasizik, meg vannak ezek a teletext sms-chatek vagy mik, odaírkál sms-eket és a pénzt amit megkeresek, a telefonja feltöltésére költi. Nem egyszer volt arra példa, hogy ő éjszaka internetezik/sms-ezik, hogy hajnali fél kettőkor felkeltett és elhajtott a legközelebbi benzinkútra, hogy töltessem fel a telefonját. Mikor haza értem és számlát nem hoztam róla - mert nem szokott kérni, és amúgy sem tudja leírni az adóban -, visszahajtott. Mint tegnap éjjel, amikor szakad esőben kellett elbicikliznem, majd a számla miatt ismét.
Arról meg nem is beszélve, hogy van úgyhogy -elég gyakran-magának főz valamit, de nekem már nem, a hűtőt kinyitva pedig nem mindig találok ehetőt... a 2000-2500forintból pedig hosszú távon nem tudok magamnak kaját venni.
Persze ezek mellett még vannak húzásai...
Szerintetek, lehetek így jó/normális felnőtt? Azzá válhatok, és nem olyanná, mint anyám? Félek, hogy olyan leszek mint ő és valaki más életét is tönkre fogom tenni.
Azt ne mondjátok, hogy költözzek el, mert nem tudok, nagyszüleim meghaltak már, anyám testvéréhez nem mehetek, mert egyből feldob anyámnál, hogy ott vagyok stb. Elköltözni pedig még nem költözhetek magam, mert nem töltöttem be a 18-at.
lassan 17 éves L.
Ha megtartod zet a fajta képességedet, hogy időnként megkérdőjelezd a mások és saját viselkedésedet, akkor sokkal tragikusabb gyermekkor ellenére is nagyszerű anya, feleség és ember lehet belőled!
Ne félj, józan gondolkozású vagy és a szíveddel is minden rendben: nem felejtetted el apádat és anyádat sem hagyod magára, mert bár valóban nem vagy még 18, ha akarnál leléhetnél, ahogy azt sokan meg is teszik.
Én drukkolok neked!
Nem elszel rossz ember egyáltalán, mer tudod, hogy mi a rossz, és ezeket a hibákat nem fogod újra elkövetni.
Sok mindent nem tudok tanácsolni, csak azt, hogy amint betöltöd a 18-at, költözz el, amilyen gyorsan csak lehet.
Ne haragudj, de el kell keserítselek. Hasonló anya mellett nőttem fel, ráadásul én 15 évesen besokalltam és leléptem.
Kezdettől fogva utáltam, hogy ilyen, mindig azt lestem, hogy csinálhatnám jobban.
De borzasztó... felnőttem, és látom, hogy kezdek olyanná válni, mint ő. Hiába küzdök minden erőmmel ellene már tizenöt éve.. én is azt hittem, hogy elég felismerni, hogy nem jól csinálja, és elhatározni, hogy majd én másképp fogom. De nem elég. Nem tudom, mit kellett volna tennem, de az biztos, hogy legalább te nagyon erősen próbálkozz, hogy másmilyen legyél! Nem igaz, hogy elég a felismerés.
Nálam konkrétan az történt, hogy ugyanolyan párt választottam, mint apukám, ráadásul ugyanúgy feltettem mindent egy lapra, mint anyukám. Most már érzem, hogy tehetetlen vagyok, sodor előre valami, és nem tudok ellene tenni. Pszichológuson gondolkozom, remélem, még nem késtem el vele. Talán neked is azt lenne érdemes idejekorán megpróbálnod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!