Ti mit gondoltok, miért van ennyi sok szakítás/válás mostanában?

Mindenkinek 1 élete van, MEG FOGUNK HALNI egyszer, miért kéne bármiféle kompromisszumot kötni?

Miért kéne szenvedésre pazarolni akár 1 percet is az életből, ha lehet jobb is azért mert " jaj szerelmes vagyok" de megcsalt megbocsájtok?... Innentől csak szenvedés, nem éri meg.

"Én még abban a korban nőttem fel,amikor az emberek gimi,egyetem alatt összejöttek,azután idővel osssehazasodtak,család stb. "

Es aztan leeltek boldogtalanul az eletuket.

Amugy egy idealizalt vilagot vazoltal itt fel, ami soha nem letezett.

Régen szégyen volt a válás, nem váltak. Nagyszüleim már úgy éltek együtt, hogy mikor nagyapám a halálos ágyán volt (kétoldali tüdődaganat) nagyanyám részegen fetrengett mellette, és egyfolytában szidta, hogy miattad nem tanulhattam tovább, miattad maradtam szakmunkás, gyűlöllek, tönkretetted az életem, stb. De ez már akkora jó 20 éve ment köztük vita szinten, de akkor még eléltek egymás mellett valahogy. Nagyapámat éppen eltemettük nagyanyámnak már "barátja" volt. Persze titokban, csak egyszer rosszkor érkeztünk meglátogatni.

Vőlegényem szülei is szűk 20 éve válás szélén vannak. Csak 57-58 évesek, de az apja olyan 18-19 éve alkoholista. Az elején még azt mondta az anyja, hogy mekkora szégyen lenne, hisz még olyan kicsik a gyerekek. Utána a ház meg a gyerekek miatt, most meg már nyugdíjasként nem tudja hova menne, a szülei meghaltak, a testvérek betegeskednek, a házat meg már képtelenség lenne eladni, mert nagyon vidék. Az apja meg kb azóta munkanélküli, hogy iszik, így még nyugdíjat se kap, a segélyért meg nem ment el sose, mert az szégyen, így most mi utalunk nekik pénzt, hogy a számlákkal ne maradjanak el. És hogy mi ebből a "tanulság"? Manapság azért válnak annyian, mert megtehetik, nem bélyegzi meg érte a társadalom.

Viszont tény, hogy a kitartás és kompromisszum készség is kiveszett a mai "fiatalokból". Így a legkisebb gondért válnak ahelyett, hogy leülnének megbeszélni még azelőtt, hogy annyira elfajuljanak a dolgok, ahonnan már tényleg nem lehet megjavítani a kapcsolatot.

Az a baj, hogy én 26 évesen az új "komfortzónába" születtem bele. (Ez is milyen lenéző, a nőknek komfortzónájuk van, a férfiaké a világ?)

Nem tudom, milyen volt régen, csak sztorikból, azt meg mindig megszépíti az idő. Az egész "komfortzóna" olyan, mintha egy ma 2 éves gyereknek azt mondanánk, hogy ha felnősz, csak vezetékes telefont használhatsz.

De ugye érted, hogy a nők képesek bármire? Minden ember képes bármire. Az, hogy milyen mesterséges társadalmi korlátokat állítottak fel régen a simaagyúak, nem számít.

Ott már régen elég komoly baj van, hogy ha egy férfi férfiasságát az határozza meg, hogy mennyire tud másokat elnyomni. Az nem férfi csak egy... nincs is rá szó. Egy senki. Semmi.

Perszepersze. A nők képesek bármire, elismerem.

Csak a férfiak nem képesek bármire. Pl gyereket szülni, szoptatni, nevelni.

Mert hadd dobjam vissza a kérdést: ugy te is tudod, hogy a bármire képes nők ezeket szokták a ffiakra ráolvasni?

Félre ne értsd: semmi bajon az egyenjogusággal, sőt. A nagy bajom a pozitív diszkriminációval van, főleg olyankor, amikor egyébként önmagától is "bármire képes" valaki.

De ez biológia, nem egyenjogúság. Gyereket nem tudnak szülni, szoptatni, ez tény, de nevelni miért ne? Ahhoz nem kellenek csak az egyik nemre jellemző szervek.

Ez olyan, minthogy a nők fizikailag gyengébbek. Ezen sem tud változtatni az egyenjogúság, egyszerűen a nők több zsírt raktároznak el, nehezebben építenek izmot.

A tényeken az egyenjogúság nem változtat. A biológiai, fizikai dolgok így maradnak, de a jogokat az ember alkotta, meg is tudja változtatni.