Mikor mondanátok meg a feleségeteknek, hogy válni szeretnétek? Mikor viselnétek jobban?

Minél előbb tisztázd le ezt a dolgot vele; annál megalázóbb nincs, mint amikor egy valaki képmutató módon úgy tesz, mintha minden rendben lenne, aztán fogja magát és lelép.

Amúgy a történetedet olvasva egy dologban vagyok biztos: sosem szeretted őszintén, tiszta szívből a feleségedet, sosem ő volt az igazi társad! Amennyiben az lett volna, sosem történik olyan, hogy "jajj, kiszerettem belőle, mert gyerekünk van". Ne is haragudj már, de ez agyrém. Ráadásul hiába állítod hogy szereted a gyerekedet, de éppen miatta fogod elhagyni a feleségedet. Kit akarsz becsapni? Az utolsó mondatodban írod is, hogy "A házasságunk is ráment, a szerelem is elmúlt". Érzéketlen tuskó vagy, akiben cseppnyi felelősségérzet sincs a saját családja iránt. Bár ezen már meg sem lepődök, mert manapság ez a divat. Csak úgy ripsz-ropsz szétmegyünk, válunk, a hűség, az elköteleződés, a szeretet stb. valami furcsa és riasztó dolog az emberek számára.

Értem én, hogy te nem szerettél volna gyereket, de hát a szex az már csak olyan, hogy még a legbiztosabb védekezés mellett is járhat gyermekáldással.

Ne haragudj, ha megbántalak, de undorító, szánalomra méltó embernek tartom azt, aki nem szereti a saját gyerekét - ha szeretnéd, nem akarnál éppen miatta lelépni.

Ilyenről még nem is hallottam. Ott van valaki, aki a te véred - míg a feleséged ugye nem az -, a te gyermeked, és a saját önzőséged miatt szétzilálsz egy családot, mert te vasárnapi apuka akarsz lenni. Gratulálok! Csak a feleségedet és a kicsit sajnálom. Vagy talán téged sem akart apád annak idején?

Előre bocsátom: nem vagyok férjnél, és gyerekem sincs még, szóval nem a keserűség szól belőlem. Viszont vannak érzéseim, ami rólad sajnos nem mondható el még 35 évesen sem.

(Ja, és pontosan azért volt fontos az életkorod, mert mondjuk 20 évesen valahol megérthető ez a gondolkodásmód, de 35 évesen már vérciki.)

Várom a lepontozást!

Kár volt eleve összeházasodni. Nem tudom, hogy ezt a feleséged erőltette, vagy csak felvetette, vagy pedig te ajánlottad fel? Mert ha az utóbbi, akkor azért kifogásolható, mert ezzel hiú reményeket ébresztettél benne, hogy vele maradsz, együtt élitek le az életeteket.

Ha pedig a feleséged vetette fel az ötletet, hogy legyen házasság is, akkor ez az ő részéről igen nagy hiba volt. Ha már megvan a becsúszott gyerek, ami önmagában is épp eléggé odavág egy kapcsolatnak, nem ildomos még a házasságot is erőltetni. Ha ő volt az ötletgazda, akkor mondhatni maga alatt vágta a fát, ő volt a vak, most hogy hoppon marad, magának köszönheti.

Azonban ha te ajánlottad fel neki, anélkül, hogy ő mondta volna, most meg válni akarsz, az elég visszás dolog, hagy némi kívánnivalót maga után.

Most. Egy egyéves jobban viseli a válást, amiről alig tud, mint egy hároméves.

Egyébként nagyon keményen elítéllek az önző, felelőtlen viselkedésedért, de ez az én dolgom.

Nézd, én 34 éves vagyok, nincs még gyerekem, de ha becsúszna, én is úgy döntenék mint a feleséged. Ebben a helyzetben, én nem várnám el hogy velem maradj. Ha anyagilag nem tudom ellátni egyedül a gyereket, akkor kérném hogy adj pénzt, és lehetőség szerint segíts a nevelésben. Ezért én meg se kérdeztelek volna hogy akarod-e. Mert nekem nem is kell segítség, ha úgy döntene a pasi hogy inkább lelép mert engem nem szeret annyira. sokkal szívtelnebbnek tartok megölni egy magzatot, minthogy apa nélkül nőjön fel. Amellett, gyerek mellett is lehet találni pasit, aki szeretheti a gyerekemet.

Viszont nem látom értelmét együtt élni olyan formán hogy a gyerek apjáról lerí, hogy már menne és csak púp vagyok a hátán. Szerintem a feleséged is tudja ezt. Ezért szerintem már ma mondd el neki, hogy ne haragudjon de nem szereted őt úgy ahogy kéne, és ezért jobb lenne elválni.

Nem hiszem hogy visszautasítja hogy eltartod amíg otthon van gyesen. Bár ez beállítottság kérdése. ha alapvetően karrierista típus, akkor lehet hogy el akar menni dolgozni. De ha nem az, akkor lehet hogy szívesebben menne dolgozni. Viszont ha tényleg rendes vagy vele, akkor valóban besegítesz neki azzal hogy alkalmanként vigyázol a gyerekre, amíg ő mondjuk elmegy barátnőkkel vagy próbál ismerkedni. Neked is az lenne a legjobb ha minél hamarabb találna valaki mást.

34/N

Nem tudom mi bajotok a kérdezővel.

Ezerszer elmondja sok ember, hogy neki nem való gyerek, de akkor meg jönnek a begyöpösödött anyák, akiknek semmi egyéb eredményük nincs, csak a szülés és b*szogatják azokat, akik nem így akarják élni az életüket.

Én sem tudnék így élni, így tökéletesen megértem a kérdezőt.

Egyébként miért ne hagyná, hogy segíts neki, ameddig otthon van?

Inkább arra nincs szó, ahogyan ti álltok az emberekhez.

Azt hiszitek mindenkinek egy célja lehet, az pedig a családalapítás. Van, akinek nem megy és kész, ezt kell elfogadni.

Azt meg főleg nem értem miért okoljátok. Az nem baj, amikor egy nő keresi a szerelmet 2 gyerek után?