Megcsaltak. Ti mit tennetek?

Én is úgy gondolom,hogy ezek után a vízözön. Újra a "bizalmadba " fogadtad,megbocsátottál neki. Lehet,hogy minden további megcsalás után egy évvel rájön az őszinteségi roham és minden megy tovább.Az én normámnak ez nagyon aljas húzás volt,végtére is nem rámásztak,nem volt bepiálva,stb...

Másik ami eszembe jutott: A legjobb barátnőm apukájával utaztunk az ország másik végébe. Sok minden szóba került.Úgy hozta ki a szó,hogy elmesélte,hogy megcsalta egyszer a feleségét,vagy 20 éve. Egy évig dolgozott külföldön és ott lett egy szeretője. Sosem mondta el a feleségének,szerintem egyedül én tudom. Soha többé nem lépett félre utána.

Én voltam ilyen helyzetben.

Készülj fel rá, hogy nagyon sokáig bizalmatlan leszel és nem fog működni a részedről igazán. Én kiléptem, mert felőrölt.

És megmondom őszintén, aki képes volt egy hosszú megcsalást fenn tartani, az sok jót nem jelent.

Ne nekem legyen igazam,, de mostantól akkor is minden más lesz és nem a jó értelemben.

legalább irnál válaszokat hogy értsünk is téged.De ez két szemszögü.

Nézd egy éven csalt téged gyerekek mellett,és beadagolja neked hogy bánja??Mit bánna?Baba ö .. egy percig se bánt meg semmit,mert igen jo szinész lehet ha ennyi idön át eltudta játszani neked a jo férjet,akkor miböl gondolod nem e szinjáték a megbánás?s igaza van az egyik hozzászolonak.. hogy ne csak kocsit cseréltess..akkor kezét lábát arcát száját fülét szemét nyakán ujjait .. a farkárol ne is beszéljünk..

Velem teljesen ugyan ez történt, csak nem 2 hanem 1 gyerek. De ugyan ez a sztori. Annyi, hogy én megbocsátottam, majd 2 évre rá újra átéltem. Mindig bemagyaráztam, hogy én vagyok a hibás. A másodikat már nem tudtam elnézni pedig az első szintén egy évig a második csak egyszeri alkalom volt. Költöztem, most 2 év távlatából ezerszer jobban jártam. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, márcsak a gyerek miatt is. Ő azt mondja még mindig csak én kellek és szeret, de én megtanultam, hogy a farka az úr, nem szabad elhinni egy szavát sem.

Remélem nektek nem ez lesz a vége.

Én kidobnám, mint macskát sz*rni. A szeretetem itt vált volna köddé. Egy, de CSAK egy megcsalást megbocsátanék, hogyha van gyerek és régóta együtt vagyunk. De egy viszonyt SOHA! Az már nem testi szükséglet kielégítése, amit hirtelen megkívánt és elvesztette a fejét, hanem egy tudatos titkos szerelmi viszony. Mehet ahhoz a nőhöz, nekem többé bizalmam egy csepp sem lenne. Döntsd el te, de aztán viseld a többi nőjeit is, amikor éppen nem lesztek együtt valamiért.

Ja és igen... Amit az előttem szóló is írt. Én jobban undorodnék attól, hogy a férjem farka más nő után bennem járt, azzal csókol, amivel ki tudja a nő milyen testrészét falta... Remélhetőleg valami vírust, vagy bacit is átadott neked.

Én nem maradnék vele, még jól szét is verettem volna valakivel ezért, meg a nőt is (:DD), de a te életed, te döntesz.

Nagyon könnyen mondtok ilyet, hogy "azonnal ki kell dobni, nincs bocsánat, hagyd el". És a gyerekekkel mi lesz? Csodálkozunk, hogy ijesztően sok a válás a világban, de nincs ezen semmi csodálkoznivaló, ha mindenki ejtené a férjét/feleségét 1-2 hiba miatt.

A házasság baromi kemény meló. Állandóan küzdeni kell érte, hogy működjön. Dolgozni kell, hogy jó legyen, és ha beüt a krach, dolgozni kell azon, hogy valahogy kimásszunk belőle - nem egyből bedobni a törölközőt. Persze, az a legkönnyebb.

Szerintem teljesen jól cselekedett a kedves kérdező, mindent jól csinált. Remélem, újra egymásra találtok, és többé ilyen nem fordul elő. Ha mégis... Én azt mondom, ha igazán szeretitek egymást, még azt is meg lehet beszélni, oldani. 10-20 éves házasságok alatt szerintem nem hogy érthető, hanem szinte evidens, hogy lesznek megingások. Ezeken a) vagy túljutottok, vagy b) beadjátok a kulcsot. Lehet választani, de szerintem törekedni kell arra, hogy az első verziót válasszátok, már csak a gyerekek miatt is.

Nekem apám nagy nőcsábász volt 10-20 évvel ezelőtt. Már 12 évesen tudtam, hogy viszonya volt a jóval fiatalabb titkárnőjével. Nem is csinálta diszkréten, csak az nem látta meg, aki nem akarta - pl anyám. Ő mindig úgy volt vele, hogy ha nem tudja, nem fáj. Aztán mikor 19 voltam, ők meg 50 felé, kiderült a régi, titkárnős sztori, és anyám nagy patáliát csapott - többet nem játszhatta el, hogy nem tud róla. Mellesleg apámnak akkor is volt valakije. Emlékszem, akkor külön aludtak hetekig, nagyon fújtunk apámra (anyu, a tesóm meg én), és akkor nem bántam volna, ha elválnak, annyira haragudtam rá. Nem is értettem, anyum miért nem hagyta ott. Most viszont, így utólag, nagyon örülök, hogy nem váltak el, és hogy anyám áldozatot hozott, mert ez igenis áldozat. Nincs annál jobb, mint egész családban felnőni. És a szüleim szeretik egymást, ezt tudom. 32 éve házasok, már nem bújnak össze persze, nem csókolóznak, de látom, ahogy élnek egymás mellett, egymással, hogy igenis szeretik egymást, és fontos az, hogy a másik mellettük van. Én örökké hálás leszek anyumnak, hogy nem dobta de a törölközőt, pedig lett volna oka rá a bőven.

26/N

Nagyon nehéz a kérdésedre válaszolni, mert mi nem vagyunk te. Mi több, legtöbbünk még hasonló helyzetben sem volt. Azonban én most, fiatal fejjel, csupán egy évnyi házassággal a hátam mögött azt mondom, hogy jól cselekedtél. Nem azért van manapság annyi válás, mert rosszabbak a kapcsolatok, mint régen, hanem azért, mert a házaspárok lusták és fáradtak ahhoz, hogy krízishelyzetben megpróbálják rendbe hozni a dolgokat. Becsülöm benned, hogy vagy olyan erős, hogy te mégis jól döntöttél, és a férjedben, hogy igyekszik méltóvá válni a megbocsátásra. Bárcsak minden házaspár ilyen kemény döntések árán is ragaszkodna egymáshoz!

Egyetlen esetben nem volt jó döntés: ha nem vagy, és nem is leszel boldog. Ugyanis az is érthető, ha többé nem tudsz megbízni benne, de ebben az esetben fölösleges egymást kínoznotok. Azért gondolom, hogy erre van kevesebb esély, mert az írásodból számomra az derül ki, hogy szeretitek egymást.

Kívánom, hogy mihamarabb találjatok újra egymásra, és ne figyelj a negatív hangokra, ők valószínűleg nem házasok, vagy nem igazi ismerői az emberi természetnek!

Azért ne mondjuk már, hogy mindent el kell fogadni, meg mindent tűrni, mert a családban vannak nehéz pontok. Ez mint látható nem egy emberen múlik.

Az én szüleim 25 éve vannak együtt. Egyszer sem volt soha megcsalás. A mai napig összebújnak, ölelkeznek, csókolóznak és látszik rajtuk hogy még mindig nagyon szeretik egymást, nem csak megélnek egymás mellett.

Nem mindegy a gyereknek hogy milyen családban nő fel. Ahol apuka mindent megtehet, ezt a példát fogja látni.

Az egy dolog, hogy küzdeni kell egy házasság működéséért. Régen nem volt más választásuk mint eltűrni egymást akár boldogtalanul is mert "nem volt divat a válás".

Szia. Persze mindenkinél egyéni, hogy kinek mennyi áldozatot ér egy kapcsolat/házasság megmentése. DE, nálunk, hogy ha bejönne egy harmadik, biztos, hogy vége lenne. Igen, állandóan tenni kell érte, hogy harmónikus legyen a kapcsolatunk.

Többen írták, hogy régen megoldodták a problémákat, s nem volt ennyi válás. Akkoriban már-már szégyen volt a válás. Persze, manapság sokan nem próbálják meg rendbehozni a dolgot, könnyebb elválni. De a megcsalás... Az én elgondolásom szerint, hogy ha szeret engem, s elvileg emberek vagyunk, tehát van akaratunk, önkontrollunk, akkor ne a hormonjaink után menjünk már. Ez olyan fokú megalázása a másiknak, hogy szerintem nem lehet lenyelni. Ha annyira szeret a férjed, akkor miért is csalt meg? Ennyit ér a kapcsolatotok számára? Ha gond van, akkor nem hogy a megoldásra törekedne, hanem megcsal, mert onnan megkapja azt, ami köztetek is megvolt, csak volt egy hullámvölgy? Ráadásul egy évig tartott!!! Bármennyire szeretem a páromat, az, hogy 1 éven át képes lenne a szemembe nézni szemrebbenés nélkül, biztos szakítanék vele, illetve elválnék tőle.

Ha szeret, ilyet nem tesz!!! Nincs az az ok, amiért megtehetné!!!