Mit tennétek, ha a feleségetekről kiderülne, hogy volt abortusza, amit eltitkolt előletek?

Ja!

Bocs, akkor még rosszabb a dolog!

Szegény nő!

Még inkább békén kellene akkor hagyni!

Ki volt az a majom, aki elmondta?

Egyáltalán mi köze hozzá?

Visszaolvasom már, mert csak a kérdést olvastam!

Aha!

Értem már!

Szóval véletlenül kiderült!

Akkor is...

Érthető volt a dolog, abortusz, nagyon rossz dolog, de megtette, most már nincs rajta mit változtatni!

El kell felejteni!

Nem szabad így felfogni, hogy "mit kezdjek magával a gyilkosság tényével".

Jó, valahol gyilkosság, de ennyi erővel a fogamzásgátlás is az, ha már nagyon belemegyünk, mert a sok kis hímivarsejt pocsékba megy, és elpusztul megtermékenyítés nélkül.

Az is életellenes, ha úgy vesszük!

Rossz élmény ez önmagában is a feleségnek, el kell felejteni, és nem rágódni rajta!

Hát, kedves kérdező, én azért vitáznék az előttem szóló gondolataival... már tudniillik, hogy lehet azt mondani, hogy "el kell felejteni", de a felejtést valójában nem lehet parancsba adni. Persze lehet dolgokat a szőnyeg alá söpörni, de attól még azok ott maradnak, és termelik a bizalmatlanság légkörét, akár a testi-lelki nyavajákat, amit divatos szóval pszichoszomatikusnak neveznek...

Ezért írtam már fentebb, hogy szerintem ezt a témát először magadnak, magadban kell lerendezni, önvizsgálatot tartani... nem elfelejteni - mert azt nem is lehet - hanem lerendezni, tanulságot levonni, tanulni belőle valamit. És ha már képes vagy indulatok nélkül gondolkodni róla magadban, tudod, hogy te mit akarsz, akkor megtalálni a másikat azzal, hogy tudomásodra jutott ez a dolog, és ha ő is akar, beszélgethetnétek róla... és szinte biztos, hogy majd akar, mert a fájdalmas titok, a hallgatás börtönfala neki sem jó. Nyilván nem azonnal, hisz neki ugyanúgy elő kell szedni onnan, ahova elásta a lelkében az évek alatt, és át kell gondolnia, de nagyon valószinűnek vélem, hogy napok vagy hetek mulva, egy alkalmas pillanatban fel fogja vetni, hogy akkor beszéljetek.

Írtad, hogy számodra fontos a vallás... én nem vagyok vallásos, de határozottan emlékszem két fontos mondatra az Evangeliumból... Azt mondta Jézus, hogy a szombat (törvények) van az emberért, és nem az ember a szombatért (törvényekért)... meg azt is mondta, hogy az igazság megszabadít. És hát nem az a fontos, hogy ezt te isteni kinyilatkoztatásnak tartod én meg emberi bölcsességnek, hanem az, hogy ezek bizony így vannak.

eltitkolt? lehet, csak nem tartotta érdemesnek megemlíteni. Mert mondjuk rá a meg az orvosra tartozik.

Mondta, hogy milyen abortusz volt? Mert az is abortusz, mikor az elhalt magzatot kikaparják.

De biztos nem szültem volna neked 4!! gyereket, ha tudom, hogy ennyire bigott vagy.

Szia..

Jól döntöttél..ha bármit is számit,tisztellek ezért!

Nagyon intelligens ez a hozzáállás...

Ami megtörtént,megtörtént...

A ma számit és a holnap...a múlt terhe ne nyomja a házasságotokra a bélyegét!

Minden jót kivánok Nektek!!!

Hű, érdekesen alakultak itt a dolgok! :-O Remélem, otthon mindent sikerül megbeszélni, tisztázni. Szerintem megérdemli a férj az őszinteséget, ahogy a feleség a tapintatot, megértést. Rossz érzés lehet, ha eltitkolnak az ember előtt egy ilyen fontos dolgot, amikor azt hiszi az ember, hogy a házassága teljes őszinteségen és szereteten alapul. De meg tudom érteni azt is, hogy egy nőnek ez olyan szomorú, nyomasztó dolog, hogy inkább nem beszél róla, magába temeti, főleg tudva, hogy esetleg a szerelme, párja emiatt elítélné őt...

Egyébként a 73-as válaszoló gondolataival nagyon egyetértek.

Sok erőt a megbeszéléshez és a dolgok tisztázásához! Remélem, nem megy majd a kapcsolat rovására ez a régi, eltemetett ügy...