Gondolkodtatok már így férjetekről, feleségetekről?
Mikor kettesben vagyunk, minden olyan, mint régen nagyon jó, gyerekek mikor itt vannak, egész más.
Belegondoltam, mintha két külön személyként látnám a férjem. Elviselem a kis gagyiságait mint férj, de mint apa már nehezebb.
Pl. A haját nem igazítja meg, oké beletörődtem már magam részéről, viszont a gyereket nem akarnám, hogy eltanulja e nem jó szokást s hasonlók.
Dehogy törődtél bele... csak a gyerekre fogod. Pedig a gyereket nem érdekli.
Az normális, hogy másképp viselkedik kettesben veled (felnőttként), és másképp a gyerek jelenlétében, amikor le kell ereszkedni a gyerek szintjére (már ha a gyerek nem felnőtt).
Nem, nem fogom a gyerekre. Vagyis úgy érzem, nem ahogy te gondolod.
Szóval nem a gyerek hibája, vagy egyáltalán bárki hibája.
Én változtam, de a gyerek miatt, de mégsem okolom ezért a gyereket ne értsetek félre.
A gyereket lehet nem érdekli az apja haja, de engem az fog amikor már ő sem fogja a saját igazítani az apja miatt. No azért persze remélem ez lesz a legnagyobb problémánk ;-)
Nem így értettem.
Arra gondoltam, hogy azt írod, téged nem zavar, csak a gyerek miatt zavar.
De: a gyereket nem zavarja! Téged zavar, mindegy, hogy magad miatt vagy a gyerek miatt, a lényeg ugyanaz: téged zavar.
Nem értelek. Hozzámentél, tehát elfogadtad ilyennek, mint férj. Gyereket szültél neki, tehát jó volt úgy apának is. Nem lehet egy szavad sem.
Ha nem tetszik, akkor késő bánat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!