Mit tennétek, ha a feleségetekről kiderülne, hogy volt abortusza, amit eltitkolt előletek?

A multunk is hozzá tartozik a jelenünkhöz.

A feleséged valószínű azért nem beszélt róla eddig mert tudja milyen véleménnyel vagy az abortuszról ,vagy még nincs rajta túl lelkileg.

Sok nő évtizedekig hordozza magával az abortuszt.

Abortusz utáni szindrómáról hallottál már?

Legyél nagyon megértő!

Mindenképp beszéljetek róla,de ne ítélkezz felette!

Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.Mt 6,14

Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;Lk 6,37

Ez a Biblia tanácsa számodra!

Szia!

Azt gondolom, talan azért nem mondta el ezt Neked mert ez egy oriasi seb benne, melyet nem akar feltépni. Szerintem is a legfontosabb, ha megértö vagy vele. 21 évesen még nagyon fiatal volt, ki tudja, hogy ha akarta, szembe birt-e volna szallni az akkori parjaval, aki elhagyta talan fenyegette is, hogy nem tarthatja meg. Sajnos sok ilyen történet van. Szerintem ez annyira nehéz neki , hogy segitségre szorul inkabb a feldolgozasban mint szamonkeresre, bar nem tudom, mit tervezel, hogyan hozod ezt fel neki. Szerintem ne vedd magadra hogy nem mondta el neked, nem öszintétlenség ez részéröl, hanem sokkal valoszinübb, hogy nem akarta ezt elöhozni.

Kitartast, hogy megértö tudj vele lenni, hisz nem a bünöst veti el a hivö, hanem a bünt, ha 4 gyermek gondoskodo anyja biztosan ö is elveti a bünt, de önmagaval meg kellett békélnie. Ebben biztos sokat segitett a hazassagotok is, hiszen öt egyszer mar valaki nagyon-nagyon cserben hagyta..

Kivanom, hogy ez a krizis erösitse es melyitse a kapcsolatotokat!

Orsi

Mindenkinek joga van felejteni. Egy terhesség sosem csak a nő hibája, ráadásul az apa elhagyta, nem sok választási lehetőséget hagyva szegénynek. Fiatalon, képzetlenül egyedül egy gyerekkel érthető a döntése.

Bocsáss meg neki és felejtsd el te is. Az ő múltja, az ő fájdalma. Elszámolnia is neki kell a lelkiismeretével, ez téged nem érint.

Kedves kérdező, én ebben az esetben magamba szállnék elsősorban, és elgondolkodnék azon, hogy mit csinálok rosszul, mi az az ok, ami a páromat a titkolózásra késztette ahelyett, hogy megosztotta volna velem élete ezen nyilván fájdalmas momentumát. Szóval azt gondolom, hogy ez a probléma az önvizsgálatra ok, semmi másra...

(írod, van 4 gyereketek.... lehet, hogy pont most van ideje az életedben az efféle önvizsgálatnak, mielőtt még megesik az, hogy majd a gyerekeitek nem mernek őszinték lenni, ha problémájuk akad.)

Ne haragudj, nem olvastam el az összes hsz-t, szóval lehet, hogy ismétlek:

1. Vallás: szerintem jó dolog, és az ab.-t én is gyilkosságnak tartom. _Viszont a vallásban ott van a megbocsátás is: Krisztus irgalmas volt a bűnösökkel, a házasságtörő asszonynak is pl azt mondta: "Én sem ítéllek el. Menj, és többet ne vétkezzél." Vagyis első körben próbálj meg neki megbocsátani, ha most mondjuk haragszol rá.

2. Nem lehet tudni, hogy miért tette. Ha úgy gondolod, kérdezd meg, hogy igaz-e egyáltalán, de ne vádaskodva, hanem szeretettel: sok abortusz nyomásra születik a nő akarata ellenére pl szülei, pasija belekényszerítik, orvosa rádumálja stb stb. Lehet, hogy ő anno pl nem akarta volna elvetetni. Vagy azt sem tudta, mit tesz. A tény attól tény, hogy meghalt egy baba, de muszáj megnézni a körülményeket. E szerint próbálj meg vele elbeszélgetni.

3. Lehet, hogy ám bűntudata van, vagy lesz, ha feltépitek a régi sebet, vagy ki tudja, hogy hagyott nyomot benne az abortusz (mindenkiben hagy, csak szeretik letagadni!). Vagyis, lehet, hogy professzionális segítégre, mondjuk pszichológusra van szüksége. akár azért, hogy megbocsásson magának, vagy feldolgozza ezt a rejtegetett gyászt, halált.

Summa: mindenképpen szertettel közelíts a témához, és előtte alaposan rágd át. Akár lehet egy első beszélgetés arról is, hogy ő mit gondol az ab-ról. Pl most hallottad, hogy xy babát vár, de nem akarja megtartani, te mit gondolsz erről stb. És egy másik alkalommal előhozni az ő ügyét, hogy ne tűnjön már direkt felvezetésnek.

És egy utolsó: lehet, hogy nem megvezetésből hallgatta ám el előled, hanem mert szégyennli, és pl félt, hogy neked mivel vallásos vagy, nem férne ő így bele, ezzel a tettel, amit már azóta megbánt.

Én pedig azt mondom, hogy nem kell erről beszélni. Ha még nem említted neki, hogy tudod, akkor feletsd el nagyon gyorsan, hogy egyáltalán a tudomásodra jutott. A nők előbb-utóbb feldolgozzák az abortuszt, megtanulnak együttélni a tudattal úgy, hogy nem agyalnak rajta egész nap. Az idő begyógyítja a sebeket, a lelkeket és megnyugvást hoz.

Az asszonyka szült négy gyermeket, erre meg már valószínűleg nem gondol. Meg kell adni neki a jogot ahhoz, hogy elfelejthesse a dolgot, legalább annyira, hogy ne jusson folyton eszébe. Pszichológusra minden bizonnyal semmi szükség, egyszerűen nem kell bolygatni a múltat. Intelligens férfi - ha tudomására jut ilyesmi - túllép rajta és megtiszteli a szeretett feleségét azzal, hogy nem dörgöli az orra alá és nem akarja "kibeszélni" azt a döntést, amin változtatni már nem lehet és amihez neki tulajdonképpen semmi köze sincs.

Kedves Kérdező!

Nem értek egyet sok előttem szólóval, hogy az a magánügye. Mielőtt összeházasodtatok volna, szerintem el kellett volna mondania neked a dolgot. Nagyot hibázott ebben, és az abortuszban is, de sajnos nem lehet visszafordítani az időt.

De az biztos, hogy neki a legnehezebb. Maga az, hogy megtette, és, hogy utána éveken át titkolta.

Nem tudom milyen vallású vagy, én keresztény vagyok, katolikus.

Jézus azt mondja, hogy mindenre van megbocsájtás, ha a másik megbánja azt, amit tett. És hogyha itt a földön megbocsájtunk az embertársainknak, nekünk is meg fog bocsájtani a Jóisten fönt a mennyben. Én ebben hiszek.

Fontos, hogy megbeszéljétek a dolgot. Ha bármilyen segítségre van szükséged, szívesen segítek bármiben, írj nyugodtan.

Sok erőt kívánok! Szeretettel:Eszter

Nem azért mondom, de mi lenne, ha tényleg nem mondta volna el?

Akkor mi van???

Miért kell elmondani egyáltalán?

Valami ítélőbíró a férj, vagy micsoda, hogy a nőnek be kell számolni egy ilyen fájdalmas dologról, és várni, hogy férjuram megbocsát-e?

Miért?

Ez a nő dolga, az ő dolga volt, a mai napig az ő fájdalma, az, hogy elmondta, dicsértre méltó, de az sem lenne baj, ha nem mondta volna el.

Mindenkinek vannak titkai, ha más nem titkos gondolatai.

Aki azt mondja, hogy nincs semmi titkos vágya, álma, gondolata, vagy nincsenek titkai, az nem mond igazat!

Ha most jó a kapcsolat, akkor abszolút nem kell turkálni a nő múltjában.

Elég baj az neki, hogy át kellett élnie egy abortuszt, nem kell még az orra alá dörgölni, hogy ez mekkora bűn.

Ő is tudja, és gondolom megszenvedte.

Békén kell hagyni, és elfelejteni ezt az egészet!