8 év után kisbaba vagy ÉN?

Furcsa dolog, hogy te csak a rosszat látod a kisbabás létben.

Pedig nagyon jó érzés ám az, amikor a kis másfél évesem, aki még beszélni is alig tud, egyszer csak otthagy minden játékot, hanyatt-homlok odarohan hozzám és szorosan átölel, hogy "AJAAAA"...

Szerintem két lehetőség van .

Az egyik ,hogy nem tennél meg annyit a párodért ,hogy talán megváltozzon a véleményed így vagy elhagyod vagy ő hagy el.

A másik: ha szereted ,menj el egy pszichológushoz majd egy családterapeutához vagy egy védőnőhöz vagy akihez akivel tudsz beszélni. A pszichológus segít abban ,hogy talán valami trauma miatt zárkózol el a témától és segít majd feldolgozni ,átbeszélni és máshogy értelmezni. A másik kettő meg elmondaná a pro és kontrát.

De elmehetnél valami lélekgyógyászhoz is aki visszavezet egészen a magzati korodig.Lehet már akkor ért egy trauma ami gátol téged a gyermekvállalásban. Lehet hülyén hangzik nekem segített.

Adj ezekre esélyt és ha ezek utána is az van ,hogy te nem szeretnél anyai örömök elé nézni , ha utána is félsz a terhességtől akkor beszéljétek át a pároddal.

Én úgy gondolom ,hogy az anyai és az apai ösztönnél nincs erősebb érzés. Ha valaki akar gyereket akkor elkövet mindent ,hogy legyen neki.

mit higgy magadról?

hogy későn erő vagy:)

anya tesója 38 éves koráig minden egyes alkalommal elmondta ezt a "én nem leszek terhes,nem nyújtom ki a bőröm,nem nyúlok szaros pelenkához,kettesben szép az élet" mondokát amikor megkérdezték,hogy mikor lesz már baba...párja egyetértett,ő is elvolt,utazgattak,élték világukat,még aszomszéd ygerekére is undorral néztek...

aztán kattanhatott benne valami,mégis akart gyereket,lehet csak önző okból,hogy legyen aki vénségükre gondoskodik róluk,de 39 évesen megszülte a kislányát...azóta a "dehülyevoltamhogy nem szültem hamarabb" mondókát hallgatjuk:)

engedd szabadon ha úgy érzed,lehet csak tőle nem vágysz babára,vagy csak 10 év múlva jössz rá hogy akarsz,de az ő döntése is hogy hajlandó-e kockáztatni hogy nem lesz gyereke

Béranya. Vagy akármi más. Ha nem akarsz gyereket, akkor ne legyen.

Magadat helyezzed előtérbe. Emiatt nem kell még szakítani. S ne legyél mártír, te emiatt ne hagyjad el. S küzdjél érte, mert vele vagy és más céllal ismertétek meg egymást. Az ő baja, hogy közben más utat akar gyerek téren.

Valahogy meg lehet ezt is oldani, nem szükséges szétmenni. Ha szeret téged, akkor nem hagy el.

Olyan butaság ez a "kinyúlik a bőröm és lógni fog itt ott". Én két gyermeket szültem, és nem vagyok bőrkutya.:-)

Mindamellett igaz, az első két év nagyon fárasztó, mi most a 16. hónapnál járunk, tehát bizonyítottan túl lehet élni. :-)

Egyébként terhessége válogatja. Nekem az első panaszmentes volt, a másodikról inkább nem mesélnék. De nem küldtem vissza a kiscsajt a gólyával, holott már az x ezredik kakis pelenkánál járunk...

Szeintem, amíg nem érzed azt, hogy elpusztulsz, annyira vágysze egy gyermekre, addig tényleg ne szüéj. Ha sosem érzed ezt, az sem targédia, ha valakinek nincs gyermeke. Inkább ez, mint egy kisgyerek, aki útban van neked.

A hormonod majd be fog indulni kb 5 év múlva. Szóval ne aggódj, fiatal vagy még és ne görcsölj ezen, mert csak elkattansz. Hidd el, rendben lesz minden, a párod meg tartson ki melletted, TE SE HAGYJAD EL, maradjatok együtt.

TUGEDÖR PESSÖN FOR LÁV. :D

Tudod.