Mennyire jellemző, hogy egy kapcsolat tönkremegy, mert kisbaba születik?

Olyan kapcsolat nem megy tonkre, ami megert a gyerekre, amiben mindket fel erti, hogy mivel jar ez es elfogadja. Aki nem akar vagy kepes alkalmazkodni a teljesen uj helyzethez, annak tonkremegy a kapcsolata.

En 22 evesen szultem es nagyon szerencses vagyok, mert a ferjemmel meg az addiginal is jobb lett a kapcsolat. Nagyon jo apa akkor is, ha sokat van tavol tolunk a munkaja miatt. Nincsenek vitak a gyerek miatt, nem feltekeny ra, sot. Muszaj, hogy mindket fel felfogja, hogy mivel jar ez, mert eleg, ha csak egyiknek nem megy, es maris vita van. Nagyon nagy felelosseg es kotottseg egy gyerek. Igy aki gyereket vallal, az tudja, hogy mivel jar, akkor nem lesz problema. Teljesen meg fog valtozni minden, nem akkor es azt teszed, amit akarsz. Ezt sok ember nehezen fogadja el, hisz addig nem tapasztalta ezt a kotottseget.

Úgy látom ezt a helyzetet, mint a 20:47-es és a 20:05-ös, bár nekem még nincs gyerekem. Ismerőseim tapasztalataiból próbálunk okulni, hogy nálunk ne legyen veszekedés, elhidegülés, válás a vége majd. Igyekszünk felkészülni, amennyire csak lehet. Ahogy azt írták, a legtöbb gond abból adódik, hogy sokan hiszik, minden ugyanúgy megy majd, mint előtte. Meg abból, hogy azt gondolják, a gyerek megoldás. Nem, a gyerek nem oldja meg a problémákat, sőt.

Látok egy olyan esetet egyik barátoméknál, mint amilyent a 21:35-ös írt le, szakasztott olyan a helyzet. Ugyanakkor láthattam szerencsére jó példát is: az egyik barátnőmre nem lehet mást mondani, mint hogy egy okos nő, aki szép türelmesen felkészítette a férjét, hogy a gyerekkel mi minden fog változni, hogy a 9 hónap nem kizárólag róla és a magzatról szólt, hanem belevonta a férjét, a leendő apát. Ízlelgette vele a szót, hogy apa. Fél éves a pici és nagyon boldogok. Remélem, így is marad és jó példaként járnak majd továbbra is mindenki számára, aki látja, ismeri őket.

Semennyire, legtöbbször szerintem az a gond, hogy azt hiszi anyuci meg apuci hogy hujj de jó mostmár 3-an leszünk és minden happy. Aztán meg hazajön anyuci a kis ordító egérrel apuci nem tud ezzel mit kezdeni, mert anyuci is tanácstalan mivel első gyerek és délutánra hulla fáradt mindenki... ki miért. Aztán meg jön a szülési depresszió (na ettől falnak megyek) és apuci elpályázik más vizekre mert mégsem úgy lett hogy de jó most már 3-an vagyunk. Ez csak egy általánosítás!

Egyébként nekünk 2 gyerekünk van és az első után mivel nem nagyon kívántam a szexet azt hitte a férjem, hogy szeretőt tartok (szerintem i vicc), aztán megértette, hogy nem igazán. Érdekes meg tudtuk beszélni és nekem is vissza tért a kedvem ill. a 2 gyerek is összejött. Valahogy átszerveztük az életünk és nagyon jól elvagyunk, csak sok nő valahogy ebben látja a beteljesülést, hogy anya legyen, aztán szinte az első komolyabbnak tűnő partnertől szül egy gyereket, pedig még egymást sem nagyon ismerik. Csak hát az a rózsaszín köd...