A nőknél ez a "nem egymást keressük" mondat miért nem vállal egy kicsit több felelősséget és azt mondja inkább, hogy "nem téged kereslek", mert nem ütöd meg a szintet?

Amúgy ha ennyire zavar téged a dolog, akkor miért nem kéred meg az illetékes nōt, hogy bunkózzon, vágja a képedbe, hogy mennyire nem talál vonzónak. Akkor talán lenyugodnál.

Te miért akarod átpasszolni a felelōsséget a többi emberre?? Ha te ilyen mazoista vagy, akkor az a te dolgod, de ne akard màr ezt valami normának beállítani, hogy szerinted mindenkinek így kéne csinálni. Nem, ezt egyedül te látod így. Sokan az udvariasság módot tartják normálisnak. Ha neked kedved van az ilyen sértegetōs témákra, az a te ügyed, a te életed. Ha akarod sértegetlek téged, mert annyira szeretnéd, de nem teszem ezt a többi emberrel.

Elég sok férfi abszolút nem bírja elviselni a visszautasítást, az bármilyen kulturált.Ez a probléma sok esetben.Mindhatsz bármit, azért erőszakoskodik, hogy meggyőzzön, vagy azért hord el a végén mindennek, mert az egoja egyszerűen képtelen elviselni az elutasítást.Automatikusan úgy érzi, hogy nem elég jó, pedig csak èpp az adott nő nem akarja őt, attól mèg másnak lehet elég jó.Ennek az èlét hivatott elvenni a “nem egymást keressük”.Érezze azt, hogy nincs vele semmi baj, nem hibás egyikünk sem ezért.Aki intelligens volt számomra, az ezt mindig jól fogadta, mert nem bàntó és megalázó visszautasítás.Aki pedig primitív, de túl erős az egója, csak erőszakosan méregzsàkoskodott, és próbálta nevetséges érvekkel ràm tukmálni magàt.

Soha nem tudja az ember, hogy a visszautasítás mit vált ki a másikból, én pedig màr szeretnèm magam megkímélni a sértegetésektől.Rettentően àtlàtszó és fárasztó.

Fuck logic :D

"Ez neeeeeem a felelősség elhárítása, neeee-heeeem...

A férfiak (en bloc) rosszul viselik az elutasítást, az ő hibájuk, ők a felelősek, hogy ócska kamu dumákat használok!

De én nem hárítom a felelősséget... "

Aki gyáva egyértelmű elutasítást adni, és a tetejében mindezt még valami "kedvességgel, kulturáltsággal" indokolja meg, ne csodálkozzék, ha valami marha ezt még "esélynek" veszi, és nyomul tovább rá.

Szerintem itt más dolog is lehet a háttérben, ahogyan leírtam, egy normális, kulturált indokkal le lehet ezt zárni. Szerintem sok férfi azért tudja ezt mégis nehezen elfogadni, mert nehezen tudnak ismerkedni, addig eljutni, hogy egyáltalán valakivel találkozzanak. Sok férfinak nehéz találni olyan nőt, akivel eddig is el tud jutni. És amit eddig gondosan felépített és reménykedett, hogy végre most talán sikerülhet egy következő újabb találkozás, az megint összeomlik, mint egy kártyavár. És ezt a kezdeti sokkot nem tudják máshogyan levezetni, csak támadással, sértegetéssel, legalábbis egy részük.

Ez a dolog, az ismerkedés nehézsége nyilván nem jogosít fel senkit ilyen viselkedésre, de azért gondoljunk bele: egy nő könnyebben utasít el, és fordított helyzetben az elutasítást is könnyebben fogadja, mert tudja azt magában, hogy jó eséllyel úgyis ott lesz tíz másik férfi a tarsolyban, minek vergődni egy miatt? Egy férfi meg jó eséllyel nehezen hoz össze egy ilyen dolgot belátható időn belül, és az is lehet, hogy évekig nem fog tudni eljutni addig a helyzetig, hogy találkozzon valakivel. Szerintem ezek a folyamatok, érzések és gondolatok játszódnak le ilyenkor egy férfiban.

"egyszerűbb, csak lazán az igazságot mondani, még akkor is, ha az nem hangzik jól "ronda vagy" vagy "hányingerem van, ha rádnézek" vagy "a te arcod csak anyádnak tetszik" vagy "nekem te kevés vagy""

Ilyet akkor sem mondanék, ha ő alázna a porba engem. Ez már nem őszinteség hanem, a koldus összekéregetett pénzének az erőszakos elrablása.

Máskor az a baj, ha egy nő nyers veletek és kertelés nélkül lefikáz. Most meg az a baj, hogy nem akarja taposni a lelketek...

“nem ütōd meg a szintet”

Szerintem itt inkább a te nézōpontoddal lehet a gond. Lehet, hogy a nō is embernek tartja magát, nem valami trófeának, vagy felsō szintnek, aminél “meg kellene ütni a mércét”. Az nem a nō problémája, hogy te itt kisebbségi komplexusosan méregeted magad másokhoz. Szerintem a társkeresés nem errōl szól, ez nem valami verseny, ahol a “magasabb szintek” elōnyben vannak. Legalábbis a való életben, a környezetemben nem így látom, sok egyszerū, átlagos ember van kapcsolatban, ahhoz képest sok beképzelt nō/férfi, aki magát magasabb szintnek tartja mindenkinél.

Ergo, te komolyan táplálni akarod egy nōnek az egóját azzal, hogy így érezteted vele folyamatosan, hogy alacsonyabb szintnek tartod magad??! Nem tudom mire jó ez..

Ōszintén, én amikor visszautasítok valakit, ettōl még nem gondolom, hogy az adott személy “nincs a szintemen”, és nem azért, mert ne lennék ōszinte, hanem mert nem vagyok egy öntelt p@csa. Lehet a másik attól még egy tök jó ember, ha nem is vagytok kapcsolatban. Nem kellene így a lelkiismeretedet és ōnérzetedet súlytsa az, hogy visszautasítottak.