Túl nagy elvárás az férfiként hogy elvárom hogy a második randin a nő hívjon meg és fizessen?

"Ahogy gyűlölöm azokat a nőket, akik felháborodnak, ha nőként kezelem őket és mondjuk felajánlom a kabátomat, majd 'he há egyenjogúság van, azt hiszed nem bírom a hideget'."

De akkor én odaadhatom a kabátomat a férfinak, ha fázik, én meg bírom és szeretem a hideget? Vehetek neki virágot, ha mindig akartam valakinek virágot venni, de nem vonzódom a nőkhöz? Megmondhatom neki azt, amit SZERETEK, anélkül, hogy izmozást látna benne? Pl. szeretem, ha az emberek után mehetek a lépcsőn. Nem tudom, erre mi a kitalált etikett, de szeretek hátul menni. Vagy nem szeretem, ha liftben előre engednek, mert bezártságérzésem van, ha sarokba nyomnak. Metrón is az ajtó mellé állok.

Vagy ezeket tűrnöm kell, mert vélt feminizmust látnak bele?

Mi a barátaimmal úgy szoktuk meg, hogy elmegyünk valahová és egyszer az egyik, máskor a másik fizet. Nem azért, mert feminizmus vagy demokrácia van, hanem mert jól esik nekik egy kedves gesztus, ahogy nekem is jól esik egy kedves gesztus. Barátokat meg azért írtam, mert sok randi szokott azért ezzel végződni, mikoris kijelenti valaki, hogy legyünk barátok, majd eltűnik a francba szó nélkül. Na ennek fényében azért elég sokat elárul az, ha már 2,3,4,5 randin túl an esetleg az ember és még egy csokit, nyakmasszázst, üdítót, akármit nem kapott viszonzásképp.

32/f