Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Miért ennyire meglepő, ha egy...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Miért ennyire meglepő, ha egy sikertelen férfi tele van frusztráltsággal?

Figyelt kérdés

Minden hasonló kérdésre érkezett válasznál fel van tüntetve kizáró tényezőként a frusztráltság. Na most: hogy a büdös francba ne legyek frusztrált, amikor 25 éven keresztül egyetlen nőnek sem kellettem? Bennem is ugyanazok az ösztönök vannak, mint mindenki másban, az evolúciós berögződések ugyanúgy hajtanának, mint mindenki mást, annyi a különbség, hogy én nem élhetem ki ezeket a vágyakat. Igen, ez természetesen frusztrálja az embert.


Aztán itt mégis nagyon sokan ezt nem tudják felfogni vagy elfogadni. Mégis miért olyan meglepő ez, és végképp: miért taszító? Mintha én mondtam volna direkt minden nőnek, hogy "légyszi ne foglalkozz velem", szándékosan okozva magamnak a sikertelenséget.


2019. febr. 12. 22:24
1 2 3 4 5
 41/44 A kérdező kommentje:

@30

A sporttal egyetlen problémám van: mindenki ezt hányja ide, bármilyen nyűgje is legyen az embernek. Meghalt a tengerimalacod? Sportolj! Tönkrement az autód, amiért éveken át dolgoztál? Sportolj! Nem kellesz senkinek? Sportolj! Ez lett az egyetlen, univerzálisnak vélt megoldása mindenre a GYK-s, vélhetően focimeccseken, Rubint Rékán és Schobert Norbin szocializált közösségnek. Egyébiránt régen nagyon sokat kerékpároztam - pont elég tapasztalatom gyűlt össze ahhoz, hogy elmenjen minden kedvem a sporttól. Márpedig a biciklizésnél csak keményebb sportok vannak. Ennek ellenére a súlyomat még így is tudtam annak idején tartani, de fogyni csak alig-alig (és ha már itt vagyunk, itt jegyzem meg: 73 kilósan se kellettem senkinek). Az öltözékem szerintem rendben van, az új társaságot meg nem értem, hogy kellene kivitelezni. Elmegyek valami random helyre, majd odacsapódok egy vadidegen társasághoz, mert ez pont így működik? Sírva könyörgök, ne a társastánc-tanfolyam legyen a következő tanács, mert falnak is megyek...


Na, mindegy, te legalább nem támadtál, de látod? Erről beszéltem. Nem lehet érdembeli tippeket adni, mert nincsenek. Akit a sors magányra predesztinált, azon nem segít a piócás ember sem.


@31

Jó, de én se szólok bele az autós témában, ha valakinek mondjuk melegen nem indul az autója, mert elképzelésem sincs róla. Viszont sokan beírják, hogy "vidd szerelőhöz" - bzmeg, de király vagy, eszébe se jutott még a kérdezőnek! Na, ugyanez van itt is: ha nincs érdemi ötlet, akkor minek egyáltalán válaszolni?


#34-gyel beszéltem privátban is, ő a második ember, akit felpontoztam.


A #35-től kezdődő vitába meg csak belekérdezek én is: mégis honnan az anyám kutykuruttyából sikerült kiolvasni azt, hogy én (illetve mi incelek mindannyian) "tárgyiasítjuk" a nőket? Meg úgy mégis: mi az anyám kutykuruttya az a "tárgyiasítás"?! Mindig megdöbbenek, amikor az egyik hülyeséget még nagyobb hülyeség követi támadó szándékkal, de valós tartalom nélkül. A #40-es válaszoló pedig a harmadik személy, akit felpontoztam.


"#21: Unod, hogy a kérdezőhöz hasonló "férfiak" írják tele a csoportot? Attól, hogy valakinek nehezebb az élete és lenézed, még férfi marad. A hozzád hasonló frusztrált lealacsonyító hozzászólásokat nem unod?


A kérdező sehol sem írta, hogy azért kell neki nő, hogy leeressze a fáradt közt. Attól, hogy nem bírtad értelmezni azt a részt, hogy neki is vannak ösztönei és igényei, még kapcsolatot akar. Az emberek 99%-a nem aszexuális. Feltűnt?"


Ezt kinyomtatni, bekeretezni, falra kiakasztani! Aki járt biológiaórára, illetve élete során volt vagy férfi, vagy nő, az nagyon jól tisztában van a hormonok és a szexuális vágy létezésével. Sőt! Akármennyire is próbáljuk a szőnyeg alá söpörni, a tény attól még tény marad: az ember is az állatvilág része, az állatokat pedig két ösztön vezérli. Az egyed- és a fajfenntartás. Ezeket sajnos vagy nem sajnos de a társadalom mesterséges dogmái korlátok közé szorítják, de ettől függetlenül az élet egyik elsődleges célja a pártalálás marad örökre. Ki ne találjuk már azt sem, hogy nincs okuk az aggszüzeknek elnyomottnak és számkivetettnek érezni magukat. Miért, tán csak fikció, hogy a párkeresésben elért sikerek határozzák meg egy férfi értékét legalább 50%-ban? Fikció, tényleg? Akkor miért van, hogy az itt megkérdezett nők háromnegyede nem hajlandó kezdeni szűz férfival? Hogy menekül, ha megtudja, hogy sosem volt még kapcsolata? :O


Szomorú, hogy ezt le kell írni, mert valaki nem fogja föl...


RANT

És az az érdekes, hogy azok az emberek, akik az önfenntartásért küzdenek (ami az anyagi javakkal egyenlő), azok nem kapják azt az ostorozást, mint akik a másik ösztönüket próbálják kiélni sikertelenül.


Az teljesen rendben van, ha valaki a munkakeresés miatt őrül meg, de ha a párkeresés miatt, az már szánnivaló és irritáló. Mert hát ugyanarról beszélünk: mindkettőt az ösztönök vezérlik, és mindkettő könnyedén kiélhető lenne az igényszint leadásával: gyárba bármikor bárki elmehet, de ugyanúgy extrém kövér és-vagy buta és-vagy eltartót kereső nőt is bárki találhat (mert hogy ez még nekem is menne). De mégis ki akar olyan munkát, amit gyűlöl, és ki akar olyan párt, aki nemhogy nem vonzza, hanem egyenesen taszítja?

/RANT


***

Jó, kicsit összeszedetlenül és csapongóan fogalmaztam, de ha rászánnám magamat, bő 3-4 oldalas érvelést lehetne erről írni. El kellene venni azt a szemellenzőt a fejek elől és ki kellene mondani, hogy ugyanúgy ösztönlények vagyunk, mint a kutyák, a csimpánzok, a tyúkok meg a bogarak és ugyanúgy az egyik elsődleges küldetésünk a létezésben a szaporodás, és ha ezt nem tudjuk elérni, akkor az életünk legfőbb célját nem vagyunk képesek teljesíteni, tehát nincs értékünk (és ezáltal önbizalmunk sem, mert az is legalább fele-fele arányban a pozitív visszacsatolásból ered). Ami NEM azt jelenti, hogy a nő CSAK erre kell, és azt se tudom, ki a véreres írta ezt - ugyanakkor azt se írta senki, hogy nem kellene erre IS. A kettő meg rohadtul nem ugyanaz, de könnyebb vérköddel elborított szemmel utálkozni és feminista-PC-s kommenteket okádni, mint egy másodpercre elgondolkozni azon, hogy "jééé, hát én fszságot beszélek, ezt csak nem kéne elküldenem"...

2019. febr. 15. 09:37
 42/44 anonim ***** válasza:
54%
Engem nem lep meg, hogy frusztrált vagy, de a hátam közepére sem hiányzik egy ilyen sérült ember. Ha én kimásztam a szarból segítség nélkül úgy, hogy a család is halmozottan problémás, és össze tudtam rakni magam, akkor nem akarom egy párkapcsolatban a pszichológust játszani. Ha majd egyszer ezzel akarok foglalkozni, akkor elvégzem ezt a szakot, nyitok egy magánrendelőt, és jó sok pénzt kérek azért, hogy hallgassam mások nyűgjeit.
2019. febr. 15. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/44 anonim ***** válasza:
8%
Aki mások problémáit "nyűgnek" nevezi, az nem is való pszichológusnak.
2019. febr. 15. 10:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/44 anonim ***** válasza:
67%
"Aki mások problémáit "nyűgnek" nevezi, az nem is való pszichológusnak." - Látod, nem véletlenül nem tanultam annak, de ha annak tanultam volna, akkor sem csinálnám ingyen.
2019. febr. 15. 11:06
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!