Tudok majd valaha is újra ismerkedni/bízni?

21 éves "férfi" vagyok!

Szóval 14 éves voltam amikor nagyon megtetszett egy lány aki 6.-os volt(én 8.), nagyon jó érzés volt még a közelében lenni is. Neten nagyon sokat beszélgettünk egymással, kb 2-3 héttel később megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem átmenni hozzájuk szórakozni. 14 éves kanos gyerek ként mit tehettem volna átmentem. Következő héten (ez hétvégén történt) a fél iskola előtt megalázott egy hangfelvétellel és félpucér képpel. Olyan mértékben, hogy a suliba se jártam be utána miatta.

Azóta sem vagyok képes ismerkedni se lányokkal se fiúkkal. Rohadtul magányos vagyok, de attól félek, hogy újra megaláznak még ha nem is teszek semmi rosszat. még most is előfordul, hogy álmomban újra élem azt a napot és hallom a nevetést, a ciki megjegyzéseket.

Párszor előfordult már, hogy megtetszett egy lány pl a buszmegállóban vagy bárhol és nem kezdeményeztem inkább gyötörtem magam rajta. Így nem adtam esélyt annak, hogy megalázzon mások esetleg ismerősök előtt, de annak se, hogy boldog legyek. De volt egy osztálytársam is, nagyon tetszett, éreztem is már iránta valamit sokszor kért tőlem rágót, zsepit és mikor összeért a kezünk láttam, hogy benne is megmozdult valami nem csak bennem és mégse tettem semmit, féltem (ez 1 éve volt ).

Mit tudnék tenni, hogy legyőzzem ezt és ne féljek ismerkedni? Szó szerint félek a lányoktól és nem fizikailag értem :D Egyszerűen attól félek, hogy megaláz, olyat mond amitől csak még jobban fogom magam utálni, meg talán attól a kellemetlen ciki érzéstől ami utána bennem maradna, a tükörbe se tudnék nézni utána úgy érzem.

Segítsetek kérlek, bármi hasznos tanácsot örömmel fogadok. Lassan bele őrülök a magányba :(