A nők miert utálják, ítélik el azt a férfit, aki a "Nem érdekel, ha ez nem jön össze, jön majd másik! " mantrát vallja?

Ne is add fel, a 30-tól felfelé kezdesz csak élni :) én ezt vallom. Akkorra érik be egy férfi. Hidd el eljön még a mi időnk.

Egyébként nekem csak annyi a vétkem, hogy képtelen vagyok olyan lánnyal ismerkedni, akár találkozni kettesben, akivel nem érzem elsőre az összhangot, vagy bármi vonzalmat. Pedig simán adhatnék esélyt a dolgoknak sok esetben, pl a helyes kolleginával...de ha nem érzem, hogy lehoznám érte a csillagokat, úgy már nem jó. Pedig sok szerelem csak később alakul ki.

Na nekem ezért nincs senkim egy ideje... bár úgy néz ki túlzóak az igényeim, mert nagyon ritkán ismerek meg ilyen lányokat. Pedig nem a kifejezetten vonzó lányokat preferálom. Sokkal inkább a kedvesség, és az intelligencia ami számít. Ha emellé még valami megfog az összképben, valami megmagyarázhatatlan elvont érzés, akkor szoktam kezdeményezni. Na ez nagyon ritka, és általában valamiért nem jön össze és egyedül maradok, miközben számtalan helyes lányt hagyok ki. Mondanám, hogy csak egyszer kell bejönnie, de ezzel cáfolnám magamat... és még van egy lezáratlan dolog a lánnyal, amit így vagy úgy de végigküzdök :D Még ha totál hülyét is csinálok magamból.

...úgyhogy lényegében csak annyit mondok, nem a nagy őre kell vadászni, hanem egy lányra akivel adott pillanatban jólérzitek magatokat. Ha ez megvan akkor nem érdekes semmi. Nem kell agyalni a jövőn.

31-es vok.

" #31, Komolyan ennyire nem értitek ezt a kérdést?

Nőként persze hogy nem, mert sohasem volt kényszer, hogy bárkihez közeledjetek. Már csak ezért sem értem mi ez a beszólogató válaszözön."

Itt az egyetlen, aki nem ért dolgokat, az te vagy. Pl. a válaszomból egyértelműen kiderül, hogy férfi vagyok, legalábbis hogy barátnőm van. Másrészt én senkinek nem szóltam be, ez a te agyszüleményed.

"Értsd már meg, hogy NEM arról van szó, hogy az utcán bárki is odamenne bárkihez, vagy minden boltba, könyvtárba, egyetemre stb siető lányt leszólítana az illető... ezt mégis honnan a francból olvastátok ki??"

Pl. innen: "Próbáltam már boltos -pénztárost is felszedni nem is egyet ,de szerinted mennyire hajtott el,hány férfi próbálkozik be ezeknél napi szinten?"

Egyébként baromi vicces, hogy végig nőként hivatkozol rám, tehát szemmel láthatólag végig sem olvastad a hozzászólásomat, mégis elkezdesz vitatkozni - anélkül, hogy tudnád, mit írtam - :D

Tehát van egy boldog jól működő párkapcsolatod, amit a "véletlennek" köszönhetsz társaságból fiatal férfiként.

Akkor mégis mi jogosít fel arra, hogy osszad az észt? Neked bejött a lottó, másik 10000-nek meg nem.

Ha már konstruktívan nem tudtál hosszászólni, akkor mondd már meg légyszíves a nagy élettapasztalatoddal, hogy hogy a francba ismerjen meg nőket az ide író nem egy 25-30 körüli férfi, aki nincs olyan szerencsés véletlen helyzetben, mint te?

Azt tanácsolod, hogy éveket, évtizedeket várjanak arra, hogy majd összesodorja őket az élet valakivel. Hát persze...

Nagy francokat. Ismerkedni kell, ahogy tudtok, akkor lesz valami. Mindenki maga kovácsa a szerencséjének! A véletlenek sohasem véletlenek, hanem lehetőségek amikkel élt az ember.

Igen, akár egy rád mosolygó boltoslány lehet a feleséged, vagy a buszmegállóban esernyőjét leejtő helyes lány, akit elhívsz kávézni. Nem agyatlan leszólítgatásról van szó, hanem a lehetőségek állandó kereséséről. Nyilván ha nem atomjóképű az ember, akkor a boltoslány is lehet a parizert vágja hozzá... de ez mindegy.

Minden férfinek joga (és kötelessége is) van kezdeményezni, és ismerkedni bárhol. Függetlenül attól, hogy átlagoskának született.

Egyébként én sok ilyen lehetőséget kihagytam sajnos.

A hajnalo villamoson mosolygó virágruhás lány, akinek gesztenyebarna haját vörösre festette a nap... nem mertem megszólítani. Csak ketten voltunk az egész szerelvényben.

Mondok valamit, a halálos ágyamon ez a lány és még sok más kihagyott alkalom fog eszembe jutni. Az a pillanat amikor inkább éltem tovább a szürke napomat... Büszkébb lennék magamra, ha visszautasít, de legalább nem gyávaként megyek el és soha nem látom többé.

Csak mondom, egy jóbarátom meg pont este így ismerkedett meg egy nagyon helyes lánnyal.

#35

"akkor meséld már el hogy még hová menjek nőt "véletlen" felszedni"

Bocsi, de értesz magyarul? Tudsz olvasni? Ha igen, akkor ezt a mondatot hogy írhattad le? :DDDD

"mikor 8-10 óra meló után már kb embert sem akarok látni"

Akkor nem értem, minek akarsz párt találni?

"várom a konkrét helyeket."

Írtam már pár példát, ha elolvastad volna az előző válaszaimat.

#39

A depresszió betegség, amit kezeltetni kell, ennyi.

Azt írjátok már meg, hogy ha ennyire LEHETETLEN a nem izzadtságszagú (ú.n. "véletlen") ismerkedés, akkor HOGYAN VAN ÍGY KAPCSOLATA KB AZ ÖSSZES ISMERŐSÖMNEK? :D Miért mondják a férfi haverjaim, hogy máshogy elképzelni se tudják?

Ennyire nem értelmezheted félre, amit írok, basszus. Egyrészt azt írod, én nem szólhatok hozzá, mivel olyan mázlista vagyok, hogy van párom, ami felér a lottó ötössel. Miért ne szóljon hozzá pont az, aki a tapasztalatai alapján esetleg segíteni is tudna?

Egyébként is abszurd az összehasonlítás, hogy szerinted egy párkapcsolat kialakítására ugyanannyi esély van, mint egy lottó 5-ösre, és csak a szerencsén múlik. Akkor én eddig életemben már 4 lottó ötöst nyertem, ennyi komoly kapcsolatom volt.

"Azt tanácsolod, hogy éveket, évtizedeket várjanak arra, hogy majd összesodorja őket az élet valakivel. Hát persze..." - Erre írtam, hogy ennyire nem értheted félre, amit mondunk. Korábban azt írtam (és a hölgy hozzászóló is), hogy társasági életet kell élni, megismerni embereket, de nem minden nőre úgy tekinteni, mint a leendő gyermekeid anyjára. (Ezt írtam korábban: "Ez csak részben véletlen, értelemszerűen tenni kell érte, de nem azt, hogy minden nőhöz odamész, vagy kigyúrod magad, vagy elkezdesz a pénzzel menőzni")

"Igen, akár egy rád mosolygó boltoslány lehet a feleséged, vagy a buszmegállóban esernyőjét leejtő helyes lány, akit elhívsz kávézni. Nem agyatlan leszólítgatásról van szó, hanem a lehetőségek állandó kereséséről. Nyilván ha nem atomjóképű az ember, akkor a boltoslány is lehet a parizert vágja hozzá... de ez mindegy." - Csak tudod, a boltos lánynak rohadtul elege lehet abból, hogy minden idegen a párkapcsolati szándékával megszólítja, aztán csodálkoztok, ha bunkón lepattint (egyébként ilyen szempontból irreleváns, hogy az illető "atomjóképű", ha még csak dél van, de már aznap a 10. pasi akarja a boltos lányt felszedni, a jóképűhöz is hozzá vágná parizert). Mért olyan lehetetlen megérteni azt, hogy sokkal jobb alapot ad egy kapcsolat kialakításához az, ha az adott hölgyet már ismered, és nem csak hirtelen a semmiből, mindenféle közös pont és téma nélkül leszólítod, és rányomulsz?

Igen, lehetőség lehet a buszmegállóban esernyőt leejtő lány is, de nem úgy, ha te minden gondolatoddal azon vagy, hogy párkapcsolatba kerülj vele. Ez nyilván érezhető, és megsúgom, visszataszító is.

Ui: semmi nem jogosít fel arra, hogy "osszam az észt". Segítő szándékkal írok, baromi nehezen fognak párkapcsolatok kialakulni, amíg ezek az egymással szembeni sztereotípiák élnek.

Ha azt szeretnéd, hogy a halálos ágyadon az jusson eszedbe, hogy az életed teljes volt, boldog kapcsolatban/házasságban, családban éltél, akkor hagyj fel ezekkel az idióta GYK-s tanácsokkal, ne görcsölj rá a dologra, és az adott lánnyal, akivel éppen beszélgetsz, egy szimpatikus emberként tekints. Ez nem azt jelenti, hogy hagyj fel a próbálkozással, hanem azt, hogy más irányból közelítsd meg.

Szánalmas ami itt megy gyerekek. Ezekben az emberekben tényleg semmi együtterzes nincs. Nem irigykedek egy percig sem rátok, mert fiatalon 20 év körül egyetemen mindig volt valaki a társaságból, bulikon stb... Csak aztán ahogy dolgozni kezd az ember, és mennek az évek, már semmi sem ugyan az. Könnyű pofázni egy kapcsolat mögül én is azt mondom. Aztán ahogy idősödik az ember egyre nehezebb lesz.

Nem vagyok egy jóképű pasas, nekem ezt adta a gép, ennek ellenére sem adtam fel soha... mert bírnak a nők, de megfelelő párt találni sohasem volt egyszerű. Aki azt mondja hogy egyszerű, az hazudik vagy szerencsés. Sajnálom, hogy ennyire nincs bennetek együttérzés...

48, van bennünk együttérzés, épp ezért akarunk segíteni. Nyilván nem kötelező elfogadni azoknak a tanácsát, akik a témában sikeresebbek. Hajrá, hajrá, menj oda minden nőhöz az utcán azzal, hogy "sziacica vangazdád?" - mert ugye 100.000 nőnél bepróbálkozni baromira bejött eddig is.

Együttérzés még lenne is bennünk, de ezzel a felelősséghárítással (nem én rontom el, hanem a nők a k..vák) magadat járatod le, és mivel nem vagy képes tanulni a hibáidból, az életben nem lesz bnőd...

Huszonegy évesen volt először barátnőm, másokhoz képest elég későn, mégsem mentem el ilyen szánalmas irányba, mint te.