A nők miert utálják, ítélik el azt a férfit, aki a "Nem érdekel, ha ez nem jön össze, jön majd másik! " mantrát vallja?

"Korábban írtam már, hogy volt olyan időszak, amikor ezt a várjuk a "véletlent" (aka: sültgalambot) stratégiát is követtem... Eredmény? 32 éves szűz férfi vagyok..."

Most meg azt írod, hogy 123456 nőnél próbálkozol be. Eredmény? Továbbra is 32 éves szűz férfi vagy... Akkor ez a stratégia mennyivel jött be jobban, mint a korábbi?

Egyébként tényleg abszurd, hogy bizonyos férfiak szituációtól, élethelyzettől függetlenül minden nőhöz odamennek, aztán csodálkoznak, ha a nők meg udvariatlanul utasítják el őket... Komolyan, van olyan férfi, akinek valaha is összejött úgy kapcsolat, hogy odament az utcán egy csajhoz a szokásos "de szép vagy, járunk?", vagy "szia cica van gazdád?" szövegekkel?

Próbáltátok már azt, hogy ne minden nőre úgy tekintsetek, mint a jövendőbeli párotokra/feleségetekre/gyermekeitek anyjára, hanem úgy, mint egy bármely másik értelmes emberre? Nekem mindig úgy alakultak ki a kapcsolataim, hogy az aktuális nővel jóban voltunk, ha nem is barátok, de szimpatikusak egymás számára, nem pedig "ráerőltettem" a párkapcsolati szándékomat a leányzóra.

Ha valaki úgy próbál barátnőt szerezni, hogy kimegy az utcára "na most becsajozok" szándékkal, azon nem segít a 123457. eset sem... Nyilván csak visszautasítás lesz a vége...

#32

Ha nem mész emberek közé, és nem ismersz meg új arcokat, az ne más hibája legyen már :D

Ha neked a munka & kondi & 3 db haver az életed, akkor nyilván nem fog hozzád odamenni egy lány se, hogy megkérje a kezed. Épp ezért írtam azt, amit: szocializálódni kellene.

Vagyishát persze nem kell, de ha nem teszed, akkor meg nem értem, miért csodálkozol, hogy nem ismersz meg senkit.

Az meg vicc, hogy "mázli"-nak nevezed azt, hogy valaki hajlandó kimozdulni és új emberekkel találkozni. :D

32: bár nem engem kérdeztél (előtted lévő választ írója vagyok) de ha nem gond, válaszolnék.

"Akkor milyen véletlenre várjak,meséld már el?" - Ez csak részben véletlen, értelemszerűen tenni kell érte, de nem azt, hogy minden nőhöz odamész, vagy kigyúrod magad, vagy elkezdesz a pénzzel menőzni (csak mert itt gyakorin ilyen tanácsokat is olvastam már...).

Jelenlegi barátnőmet úgy ismertem meg, hogy magántanárt kerestem, mivel angolul akartam tanulni, hogy elhagyhassam az országot a jövőben. Előtte lévő barátnőmet egy hajléktalanokat segítő szociális csoportban ismertem meg. Egyikkel sem úgy indult az ügy, hogy "rányomultam", vagy megpróbáltam "rávenni", hogy a barátnőm legyen. Egyszerűen csak volt egy közös érdeklődési pont, amely valamiféle kapcsolatot, szimpátiát biztosított, aztán ebből később párkapcsolat lett.

Hozzáteszem, nem vagyok sem gazdag, sem kigyúrt, viszont tapasztalataim alapján egy párkapcsolathoz elég erős alapot biztosít az, ha egy lánnyal normálisan el tudsz beszélgetni, és szimpatikusak vagytok egymás számára, ellenben azzal, ha azt érezné, hogy görcsösen fel akarom szedni, vagy megfektetni.

33-as nagyokos akkor meséld már el hogy még hová menjek nőt "véletlen" felszedni? Szerinted a munka ,edzés, meg néha haverokkal lógás mellé még mire van idő a 24 órában ha aludni is akarok? Menjek el még egy másik edzésre? Járjak le újra boxra? ott szerinted mennyi nő volt? Ja megsúgom 0 db! Vagy mi a nagy ötlet? Elmondom neked ,voltam informatikai jellegű tanfolyamon is múlt évben ,a csoportban volt 5 lány ,abból 3 foglalt volt,kettő meg öreg akit a melóhely küldött oda.

Szórakozóhelyre el szoktam néha menni és ott meg megy a mindenkire rárepülés mert mégis hogy menne másként? Egyet megszólítok ,lepattint ,aztán 2 hét múlva még egyet leszólítok lepattint és így tovább?

Próbáltam már boltos -pénztárost is felszedni nem is egyet ,de szerinted mennyire hajtott el,hány férfi próbálkozik be ezeknél napi szinten? Ezeken kívül még milyen szocializációt gondolsz még, mikor 8-10 óra meló után már kb embert sem akarok látni? A nők szerint meg munkahelyen nem ismerkedünk mert házinyúl és mitszólnak a kollégák, utcán buszon nem ismerkedünk mert éppen nagyon sietnek és zaklatónak veszik a férfit. Mégis hová menjek még el? várom a konkrét helyeket.. ja tudom ,üssek el egyet kocsival ,az a filmekben bejön.

#31, Komolyan ennyire nem értitek ezt a kérdést?

Nőként persze hogy nem, mert sohasem volt kényszer, hogy bárkihez közeledjetek. Már csak ezért sem értem mi ez a beszólogató válaszözön.

Értsd már meg, hogy NEM arról van szó, hogy az utcán bárki is odamenne bárkihez, vagy minden boltba, könyvtárba, egyetemre stb siető lányt leszólítana az illető... ezt mégis honnan a francból olvastátok ki??

Még csak arról sincs szó, hogy elmegy az illető egy eseményre, legyen az koncert, fesztivál, túracsoport, kötőklub akármi és ott rányomul mindenkire!

Csupán az elmélet a lényeg. Minél kevésbé vagy teljes kisugárzásodban sikeres, vonzó férfi, annál nehezebb játék ez.

Kérek érveket ez ellen, mert cáfolni egyikőtök sem cáfolt meg, csak a fröcsögő lepontozás megy. Érvek nélkül...

Most komolyan, hány ilyen pasit utasítottatok vissza már a helyes kis pofitokkal?

Mert bizony ez van, egy kevésbé vonzó pasi ha megszakad akkor is 10-ből 9-szer a kedves kis szátokkal elkülditek a francba, vagy jobb esetben kedvesen kamuztok valamit hogy van barátotok. Rosszabb esetben friendzone-oljátok, vagy játszotok vele amíg jólesik és örültök hogy valaki kedves veletek. (Aztán leléptek a douchebag gyökérrel... :D... tudom mert voltam mindkét oldalon. Voltam már úgy, hogy én voltam a jámbor szerelmes nice guy, akit dobtak a francba, és voltam flegma douche bag is... akit szinte istenként imádott a lány, eldobva a kiskutyáit.)

... szóval a lényeg, mégis hogyan máshogy jön ki a matek, ha nem ragad meg az ember minden lehetőséget?

Ha valakinek 10/7 kezdeményezés összejön, legyen az bárki, bárhol, bármikor.... valakinek meg 10/1... akkor mégis hogy a jóéletbe lehet máshogy megismerni lányokat, olyanokat akikkel kialakul egy kölcsönös dolog?

És most ne a tökéletes kis életeket vegyük, ahol a baráti társaságból összejön Chandler és Monica aztán összeházasodnak... mert az élet a férfiak többségénél nem így működik.

#35

Igen, teljesen egyetértek. 25-30-as férfiként már az embernek nincs igazán kedve új társaságokat megismerni, mikor már van 2-3 baráti köre és 1-2 igazi életre szóló barátság. Ilyenkor szerintem is nehéz, még ha nyitott az ember akkor is. Főleg kisvárosokban keserves a helyzet, férfias munkahelyeken.

Ha úgy vesszük, 2 régi baráti társaság, korábbi egyetemi kör, sporttársaság, és egy túrázós arcos kör, plusz egy remek munkahely több fiatalabb kolleginával... és még így is kb évente ismerek meg egy lányt, aki úgy igazán megfog. Közben mennek az évek... aztán egyszer csak 35 majd 40 éves leszek.

Mégis mi a f...szomra várjak komolyan? :D

Elképesztően felháborít ez a kérdés, mert közben meg segíteni és támogatni kéne az itteni szorongó, félénk perifériára szorult férfiakat,... hogy tessék keményen ráállni és küzdeni mert máshogy a jó életbe nem fog menni a párkeresés...

Erre megy a beszólogatás :D

Ha ismerkedsz azért vagy disznó férfi, ha nem ismerkedsz azért vagy lúzer... lassan már az a gond, ha valaki férfinak született :D elképesztő...

Véletlen talàlkozâsokra vàrni , erre alapozni pl szerintem is hülyeség pedig nő vagyok. Ha így àlltam volna hozzà, kb sose jöttem volna össze senkivel.

Direkt nem jàrtam el vadàszni" bulizzunk" címen , hogy akkor én most felszedek egy pasit, nekem ez olyan erőltetett, izzadtsàgszagú, nem hozzàm való dolog. Suliból, munkahelyről elvi okokból nem ismerkedtem ( szakítàs esetén qurva szar és kellemetlen a màsikat nézni minden nap).

Nekem így pl megmaradt a netes ismerkedès ami be is vàlt. Ez közelebb àll a személyiségemhez.

Ha egy ember nem egy csavargós típus, introvertàlt, nem jó ha kvàzi magàra erőszakolja, hogy eljàrkàljon akàrhova, bulikba menjen, munkahelyre amúgy is jobb esetben dolgozni jàr az ember, nem pasit/ nőt felszedni. Baràtokkal meg miattuk talàlkoztam, nem közös pasiszerző körútra mentünk.

Végre egy normális vélemény, aki érti miről van szó...

Nem is szólva a szorongó, depresszív egyénekről... maradjunk egyszerűen azokról a fiatal felnőttekről, akiknek nem jutott pár egyetem stb alatt, és már jóval kevesebb ideje van a szociális életre mint 20-25 évesen.

Közben a retedék Facebook meg dobja fel hetente, hogy melyik ismerőse házasodott és ki teszi fel az újabb képet a babájáról. Valóban nem depresszív tényleg :D

Várjatok csak a csodára persze...

31 éves férfi vagyok, egy "férfias" irodában dolgozok megyeszékhelyen. Egy 120 kilós elvált titkárnő dolgozik az irodában velünk, meg a takarítónő. Járok túrázni én is, de csak 16-18 éves lányok járnak velünk, hát inkább kihagyom. Régi barátaimmal havi egyszer elmegyünk valahová, de már vagy házasok, vagy kisgyerek van, C verzio hogy hasonló helyzetben van mint én. Bulikról én már kilógok, azt kiéltem az egyetem alatt.

Néha egy-egy napra leugrunk kisebb fesztiválokra a nosztalgia kedvéért, de apukákkal már nem a régi a dolog. Én is Tinderen szoktam randizgatni. Sajnos tényleg nagyiparban kell csinálni, mert ez máshogy nem megy. A lányoknak 10 férfi ír párhuzamosan és 90%-ban vissza se írnak. Alapból senki nem ír. csak ha valami érdekes fotót talál Insta profilomon. A randikból, már aki eljön nagyon kis eséllyel lesz valami. Egyszerűen vagy totál más mint a képeken, vagy egyrandis alkalom (nem szexelés nyugalom).

Komolyan mondom, a párkeresés kegyetlen sok időt és lelki enerigiát leköt, főleg ha összejön pár randi aztán a csaj dob mert azt írja hogy megismert valakit :d én már soha nem élem bele magamat. Párhuzamosan nem találkozok senkivel, pedig mindenki így csinálja. Az igaz hogy versenyeztetik a férfiakat gyakran. Néha letörlöm a fracba, és elegem lesz az egéazből egy csalódás után. Ez már majdnem egy félállást leköt. Mondom akkor inkáb csinálom a programozós vállalkozásomat esténkét, mint a 20. kávézás, meg sétálás... pedig nagy igényéim sincsenek, csak egy normális 25-30 körüli lány aztán kész... aki nem cicababa.