Ha egy férfi azt mondja egy nőnek, hogy ő csak egy raktáros vagy pénztáros az Aldiban, lidlben, akkor miért legyintenek rá és hajtják el? Holott a bére a legtöbb vidéki mérnök bérét is túlszárnyalja?

Először is, senkit nem nézek le a papír miatt. A munkakör egyszerűen annyira monoton, hogy nem tudnék egy olyan emberrel boldog lenni, aki így vagy úgy nem akarta magát képezni és valami változatos, személyre szabott, számára izgalmas munkát csinálni, amibe beleviheti a gondolkodását, fantáziáját vagy épp egyéniségét.

Én nem is írtam papírt, csak azt, hogy az árufeltöltők között vadászni kell azt, aki beillik az értelmiség tagjai közé is és lehet vele olyan dolgokról, olyan színvonalon beszélgetni, amit például elvárnak az egyetemen és amivel a hallgatóság nagy része nap, mint nap találkozik.

Félre ne értsetek, sok a suttyó itt is, nem egy diplomás seggarcot ismerek, nem is kezdek velük. Viszont a többségnek bitangerős szorgalma, tervei vannak és számomra ez nagyon vonzó, mikor valaki nem elégszik meg a tudásszintjével, hanem képezi magát, újabb és újabb lehetőségek után vadászik és szeret beszélni arról, amit csinál.

Akinek árukat pakolni, meg 14-17 évesen feladni nevetségesen könnyű dolgokat már ekkora dolog, valahogy nem azonos az igényszintünk, de az ingerküszöbünk sem.

Egy szakma, legyen az bármilyen, a szememben értékes. Abban benne van már az, hogy az illetőnek van egyénisége. Még az is jó, ha valaki festeget vagy magától megtanult programozni, csak hogy két konkrét példát említsek. De nem, a többség nem ilyen. A többség úgy ír, mint Vágvölgyi Noémi és a szabadidős tevékenysége kimerül a Facebookban. A többség minimalista. Pontosan azért nem volt képes letenni egy szakmát sem az asztalra. Tisztelet az okos, normális, csak épp nem diplomákkal és bizonyítványokkal kártyázó kivételnek.

Egy tanult ember is lehet épp ugy nulla az élethez, mint egy tanulatlan. Nem hiszem hogy csak a tudás függvénye az életre való képesség. Igaz van mérnöki dimplomám, jól is keresek vele, pláne hogy nem szakadok meg, de mégis csak egy érettségivel rendelkező lány kellett nekem, mert benne láttam meg azt a pluszt amit kerestem (arca és mosolya az csak hab volt a tortán :)), totálisan nem érdekel az hogy miről van papírja miről nincs, a felfogóképességet az életről nem az iskolapadban tanulja meg.

De hogy mondjak egy példát, kollégiumban szintenként használtunk közös mosdót és konyhát, néha olyan mértékü igénytelenség volt, hogy egy érett egyetemistától ez nem elvárható, nem vagyok az a tisztaságmániás férfi létemre, de azért egyeseknek elég érdekes gusztusa van. Valamelyik évben ki is álltam amellett hogy tanuljanak már egyesek egy kis kulturát, bár nem ilyen finoman fogalmaztam,mert már elegem volt más után takaritani, pláne kora reggel nagydolog elvégzése előtt.

Én még senkit nem hajtottam el csak azért, mert diplomás vagy sem. Volt szakmunkás párom és barátaim is (kamionos, vízvezeték szerelő, gyári betanított munkás, pék, szakács stb.) Mindegyiket kedvelem, kedveltem, tök függetlenül a munkájától.

Az egyetlen dolog, ami a nem diplomásoknál engem irritál, hogy előbb vagy utóbb, de mindegyik kivetíti rám a frusztráltságát, hogy a diplomások mind büfészakot végzett fellengzős bunkók, akik mindenkit lenéznek, aki nem diplomás. (?)

A valóságban, a diplomás ismerőseim magasról lesz.rják mások végzettségét, és munkáját, vagy hogy ki miért választott olyan karriert, amit. És tudom, hogy itt mindenki szerint csak egy tökös asztalos kereshet százezreket, de nekem nincs csóró diplomás ismerősöm, még a büfé szakosok se keresnek nettó 300 alatt. A mérnökök meg főleg nem, se vidéken se a fővárosban. Utóbbiak bére inkább hétszámjegyű, ha átlagolnom kéne, tehát nem teljesen tudom mire alapozod a kérdésed.

Kérdező:

Az egyszerű válasz az, hogy mi nők sajnos felszínesek vagyunk.

A többi válaszolónak pedig:

Én is biológusként végeztem, mint az egyik korábbi hozzászóló. Sajnos, az egyetemen rá kellett jönnöm, hogy azért, amiért én ezt a szakmát választottam, kb kutatási pénzt kapni is isteni szerencsére van szükség. Nem 3-5 éves szerződést kapni pedig kb lehetetlen, ugyanis kihalásos alapon dőlnek el ezek a pozíciók többnyire.

AZ egyetem után megcsináltam egy másfél éves OKJ-s szakmát, majd dolgoztam, irodában multinál (ennek még kb köze is volt a biológiához), később a közigazgatásban.

Most oda jutottam, hogy nagy valószínűséggel megszűnik a munkahelyem és ismét keresnem kell valamit.

És igen, akár kasszásnak is elmegyek pl a Lidl-be.

Úgy, hogy igyekszem szinten tartani a tudásomat, szaklapokat olvasok, több nyelven beszélek, és ezek mellé festek.

Sokan itt el vagytok tévedve. Nem a munka határozza azt meg, én ki vagyok, vagy azt, hogy ti kik vagytok.

A munka a pénzkeresethez szükséges. Nyilván vannak szerencsés emberek, akik nem munkát, hanem hivatást választanak, de a példámból kiindulva elég nagy a szerencse-faktor abban, hogy valaki el tud helyezkedni az általa úgy szeretett területen vagy sem. 20-22 éves kislányként én is azt hittem, hogy majd jól megváltom a világot, de a valóság és az álmodozás közt nagy különbség van :)

Persze, nem a legszuperebb érzés, hogy évek és nem kevés pénz (könyvek, jegyzetek stb) lett ráköltve a taníttatásomra és azt nem használom. ( bár, ez sem igaz, igazából GDP termelésre nem használom, mert azért az érdeklődési köröm miatt napi szinten foglalkozom vele)

Jelenleg elmehetnék pl 140-150 ezrekért kórházba, laborba stb.(nagy biotech vagy gyógyszercég nincs a 150km-es környezetemben, házam, családom itt van, költözés jelenleg nem opció.) De az a pénz mire elég manapság? Tudnék belőle ruhát, cipőt, Nature-t venni? Vagy 3 db festővásznak egy hónapban..vagy a rezsit ki tudnám abból fizetni?

A Lidl pedig azért igen jól fizet :)

Szóval, egy mondatban összefoglalom a válaszom: Nem a munkám határozza azt meg azt _én_ ki vagyok.

Nekem meg fontos,h sportoljon es igenyes legyen magara es kellemes ,humoros tarsasag legyen. Ez nem szokott sikerulni egy felelossegteljes poszt betoltese utan. Igy muszaki diplomaval en nem felelossegteljes munkat vegzokkel szoktam jarni majd egyuttelni. A diplomatol teljesen igenytelen lesz a legtobb ferfi.

N/32