Miért olyan nagy baj egyes nőknél az, hogy "Anyucival élek"?

Ezt én sem értem. Én is okosabb döntésnek tartom nem szopatni magam menőzésből a lakbérrel és szeretem, hogy nem egy üres lakásba érek haza, hanem ott van még az anyukám. Jó a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy elváltak.

Nekem sok fiú nem bírta azt lenyelni, hogy hozzám csak úgy jöhet, ha bemutatom. Nem azért, mert anya elvárja, ő nagyon tündéri és megengedő, hanem mert így illik. Sokan gondolom csak bäszni akarnak egy jót, de a kulturált viselkedés már nem a csomag része...

Nincs ezzel semmi baj szerintem. Az ember dolgozzon, tegyen félre, hogy később majd önállósodjon, addig meg (meg azután is) szeresse a szüleit. Vannak dolgok, amiket nem lehet majd visszahozni... Nem kell felnőttként anyahiányban szenvedni, de azért azt nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy a nagy pofamutogatás miatt nem töltöttem vele elég időt és még fizettem is ezért.

Hát, én nem tagadok semmit sem, párkapcsolatom is van, nincs titkom, én is anyámékkal élek, ha nincs itt barátnőm plüssállattal alszok most nem tudom mér kell titkolózni :'D

És igen, amíg nincs kapcsolat mi a francnak élnél külön?

Inkább gyűjtsd a pénzt ha lesz kapcsolat akár házra is legyen pénz addigra, és nem az otp hitelt kellesz törleszteni :D

Hány éves vagy? Mióta dolgozol? Van összespórolt pénzed?

Tudod, egy bizonyos idő után, már eléggé gáz, főleg pasiknak otthon lenni, főleg úgy, hogy sokat keres (hisz telik 600 ezres bicajra). Pár év alatt össze lehet spórolni egy saját lakásra. Utána meg mi értelme otthon lenni?

A felnőtt önálló élet ott kezdődik, mikor már nem a szülői házban élsz, hanem a saját lábadon próbálsz megállni.

Ha 30 fölött vagy, akkor gáz már otthon élned!