Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
30-as férfiak, hogy álltok/állnátok a gyerek kérdéshez ilyen esetben?
28 éves vagyok és van egy 3 éves gyerekem, akit egyedül nevelek. Nem vagyok ronda - legalábbis sosem volt problémám ilyen téren a férfiaknál - a szülés se látszik rajtam (mindenki ledöbben, aki megtudja, hogy gyerekem van). Értelmes, tájékozott nő vagyok, lehet velem beszélgetni, általában érdekesnek tartanak. A gyerek mellett is igyekszem fiatalos, laza életet élni, amennyire csak lehet, mellette van jó munkám, egzisztenciám.
A kérdésem lényege: ha mondjuk megismerkednétek egy hasonló nővel, aki megtetszik, szimpatikus lesz, akkor kihátrálnátok, ha megtudnátok, hogy gyereke van? Nem akarná bevonni semmibe, amíg nem fordul komolyra a dolog, nem pótpapát keres. Csak tény, hogy van.
Azért kérdezem mert eléggé kezdek elkeseredni. Szinte semmi esélyt nem látok arra, hogy találjak valakit. Felregisztráltam a tinderre is és tettem egy próbát: úgy hogy kiírtam, hogy gyerekem van, nem jött szinte egy match sem. Amikor nem írtam ki, napi kb 20 olyannal, aki tényleg tetszett. Volt akivel napokig dumáltam, áradozott h végre egy olyan nő, amilyet keres, erre ahogy szoba került a gyerek, vissza sem írt.
Tényleg ilyen reménytelen lenne a helyzet? Ti hogy reagáltok vagy reagálnátok erre? El tudnátok fogadni?
Két napja nem látogattam az oldalt, most olvasom az azóta bejött kommenteket - ergo nem pontoztam le senkit, azelőtt is csak azokat, akik minősíthetetlenül nyilvánultak meg. Hovatovább szépen mutatja az oldalon megnyilvánulók nagy részének intelligenciáját, hogyha nem tudnak konkrétan mibe belekötni, akkor feltételezések alapján döngölik le a kérdezőt, mindegy, hogy miről van szó. Szerintem még nem nagyon olvastam itt olyan kérdést, ami ne fordult volna át egy idő után a kérdező alázásába. Egyesek számára úgy tűnik, ez okozza a szellemi kielégülést, hogy anonim módon korholhatnak és alázhatnak le embereket minden reális ok nélkül. Nem fogok emiatt a kardomba dőlni, és elásni magam, valahol kissé még szánalommal vegyesen mulattat is a dolog.
Azért reagálnék pár dologra:
- "kérdező azt hiszi, hogy ő a főnyeremény, holott..." kezdetű hozzászólás prezentálja legszebben, amiről beszélek. Idomulva a kommentelő stilisztikájához, én is pontokba szedem, hátha így könnyebben tudja értelmezni, amiket írok, mert a hozzászólásából az tükröződik, hogy a korábbiakat nem sikerült.
1, hol állítottam, hogy főnyeremény vagyok? Megköszönném, ha idéznéd. Egy helyen le is írtam, hogy tisztában vagyok vele, hogy mínuszból indulok, és hogy hátrány, hogy van gyerekem. A kérdésem ugyanakkor arra vonatkozott, hogyha mondjuk megismersz valakit, aki tetszik és szimpatikusnak tartod, kihátrálnálsz-e az ismerkedésből, ha kiderülne, hogy gyereke van.
2, igen, van gyerekem és neki apja. Ezzel nem mondtál semmit, csupán tényeket kostatáltál
3, "csak a saját igazában hisz" - ismételten ajánlom, hogy olvasd vissza a hozzászólásaimat, ha a folyószöveg értelmezése nem görgít leküzdhetetlen akadályt eléd. Én nem találok sem arra utaló részeket, hogy bárkit elítéltem volna a véleménye, álláspontja miatt, sem arra, hogy egyetlen, kikezdhetetlen igazként állítottam volna bármit is. Ezzel szemben többször írtam is, hogy köszönöm az értelmes kommenteket, és pusztán eszmefuttatást szeretnék a témában, véleménycserét, ami alapján én is megismerhetem jobban a másik oldalt. Észrevételeket azért tehetek? Vagy...és itt át is térnék az következő pontra
4, maradjak szépen csendben otthon begubózva, és meg se merjek szólalni, ne adj' isten véleményt kifejteni, mert gyerekem van? Hogy egy 3 éves gyerek mellett nem tinderen kellene ismerkedni? Akkor adnál tanácsot, hogy hol? Vagy öltsek csadort és kapcsolatra vagy - merészen tovább megyek - szexre még csak véletlenül se gondoljak 28 évesen, mert gyerekem van?
5, Megintcsak megköszönném, ha idéznéd: hol írtam, hogy gyerektelen férfit keresek, mert azt nem tudnám visszafelé elfogadni? Nem gondolom így, de persze az ismeretlen kommentelők ezt is jobban tudják.
Még egy hozzászólást idéznék összegyűjtött kedvenceim csokrából: "Azért lettünk lepontozva, mert a kérdező és még néhány kisgyermekes, elvált anyuka azt hiszi, hogy vetekedhetnek a feszes testű, húszéves, gyermektelen nőkkel. Pedig nem." - ismételten megmutatkozik a látatlanban korholás ékes példája. Erre pusztán csak annyit reagálnék, hogy huszonéves vagyok, és bármiben lefogadnám, hogyha egy szórakozóhelyen találkozunk, vagy úgy jövünk össze, hogy nem tudja, soha az életben nem mondja meg rólam a bőröm feszessége alapján, hogy gyerekem van. Bár a köztudatban az anyuka még mindig a túlsúllyal küszködő, zsíros/kócos/rendezetlen hajú, elhanyagolt, melegítőben - rosszabb esetben otthonkában - háztartást vezető nő alakja villan be, ez manapság már nem így van. A bekezdés elején használt feltételes módot azonban fenn kell hogy tartsam, mert a végén megint megkapom, hogy főnyereménynek tartom magam. Ami viszont megnyugtat: a "versenytársaim" - ahogy fogalmazol - nem azok, akik pusztán csak feszes bőrrel rendelkeznek, hanem akikbe egyéb érték is szorult. A "célcsoport" pedig az, aki ezeket az értékeket is legalább annyira értékeli, mint a feszes popót.
Lehet, hogy sokak szerint a "messzire elkerülendő" kategóriába szorultam, de szerencsére épp ezen a hétvégén bizonyosodtam meg róla privát üzenetek és egy nagyon kellemes személyes találkozás által, hogy nem mindenki számára. Azoknak meg még akár lehetek főnyeremény is.
Köszönöm a hozzászólásokat. Tanulságos volt :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!