30-as férfiak, hogy álltok/állnátok a gyerek kérdéshez ilyen esetben?

A gond az, hogy alapvetően 2 féle ffi van: az egyik, aki nem akarja más gyerekét, a másik, aki meg simán elfogadja.

Az elsőről már volt szó.

A másodiknál az is probléma lehet, hogy ő elkezd érzelmileg kötődni a gyerekhez és fél attól, hogy ha az anyjával mégsem jön össze a kapcsolat, akkor a gyerektől és búcsúzni kell, mivel semmi köze hozzá.

Egyik ismerősöm pont így járt, 3 és fél évig élt együtt egy nővel, akinek egy fia és egy lánya volt. A két gyerekkel nagyon jól kijött, apjuk helyett apjuk volt és a gyerekek is apunak szólították, míg az igazit hónapokig nem is látták. A szakításban jobban megviselte a gyerekek hiány, mint a nőé.

Szóval ő már ebből a tapasztalatból sem kezd gyermekes nővel, még egy ilyen veszteséget nem akar megélni.

Semmi pénzért nem kezdenék kisgyermekes nővel! És nemcsak az anyagiak miatt nem, hanem az együtt töltött, vagy éppen nem töltött idő miatt sem.

Egy kisgyerekes nővel nincs olyan, hogy este 10-kor kitaláljuk, hogy moziba megyünk, fél 11-kor meg már ott is vagyunk. De csak hogy a szexet említsem: ha a gyerek otthon van, megszűnik a spontaneitás, nincs olyan, hogy anyut vacsorakészítés közben felrakom a konyhapultra. A sor pedig hosszan folytatható.

Amíg találok magamnak gyönyörűbbnèl gyönyörűbb gyermektelen nőt, addig soha nem fogok gyermeket nevelővel kezdeni!

Én viszont ragaszkodnék a gyerekkel való szoros kapcsolathoz.Pár hónapig oké ha "elrejti" előlem mert meg kell győződnie arról,hogy megbízható vagyok,de aztán már közös programokat szeretnék.

Egy gyerekes nő ne csináljon úgy mintha egyedülálló lenne,nekem az nem szimpatikus.

Hát, pedig rengeteg kisgyermekes anyuka viselkedik úgy, mintha gyermektelen tinédzserek lennének...

Bulikák, szabadság, társkeresés ezerrel...

Ezek a nők fünek-fának bizonygatják, hogy nem pótpapát keresnek, meg eltartják magukat és a többi. De kérdezem én: amíg anyuka a sok pénzt keresi (olykor túlórával vagy hétvégén), addig hol van a gyerek? Pótapukára sózza? Vagy bébisintért fizet, mert akkor kár dolgozni?! Nem azt tapasztalom, hogy a magyar válások simàn lezajlanak, és az eredeti apuka bármikor ugrasztható lenne... A pluszmunkával töltött időt meg egyébként is a gyerektől és az új párjától veszi el.

Azért abba is érdemes belegondolni, hogy az ember környezete hogyan fogadná, hogy kisgyermekes nővel kavarna. Az én anyámat mondjuk konkrétan a mentő vinné el, ha hazaállítanék egy zabigyerekkel, de a baráti társaságtól is kapnám az oltásokat, az biztos.

Sokáig úgy gondoltam, hogy gyermekes nővel sosem fogok még szóba állni sem, mert ott azért vannak kötöttségek. Ha hirtelen kitalálunk valami programot, akkor azt be kell tervezni, nem lehet spontán egyből megtenni. Ha otthon van a gyerek, akkor a szexuális élet is határok közé szorul.

Viszont még nyáron megismerkedtem neten egy nővel, akinek volt egy hasonló korú gyereke, mint neked. Annyira egy hullámhosszon voltunk, és annyira stimmelt minden, hogy nem érdekelt, hogy van egy lánya, elfogadtam egyből. Sajna a távolság közbe szólt, de arra jó volt, hogy tudjam, hogy egy gyerek nem azt jelenti, hogy nincs magánélet.

Egyszóval igen, elfogadnám simán. Egyáltalán nem reménytelen a helyzeted, csak meg kell találnod a megfelelő partnert ehhez, az viszont már nehezebb dolog lesz.

30F

23-as vagyok, és egyáltalán nem értek veled egyet.

Te kőkeményen mínuszból indulsz a pasiknál, mert mi a fenéért bajlódjanak veled, ha simán találnak olyat is, akiknek nincs gyerekük?!

Egy egészséges kapcsolat pedig nem onnan indul, hogy durr bele a közepébe, azonnal ott van a gyerek, és nincs semmi ismerkedés, kettesben eltöltött mézeshetek. Bizonygathatod az ellenkezőjét, de veled meg a gyerekeddel pont a kapcsolat azon része hiányzik, ami a legszebb és a legszerelmesebb: a rózsaszín ködben úszkálós. Ki akarja ezt kihagyni?

A gyerekvállalás jó esetben ezután jön, egy közös döntés eredményeként, nem pedig úgy, hogy te hozod isten tudja kitől magaddal.

Bután gondolkodsz.

Nagyon sokáig leszel még egyedül.