Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
30-as férfiak, hogy álltok/állnátok a gyerek kérdéshez ilyen esetben?
28 éves vagyok és van egy 3 éves gyerekem, akit egyedül nevelek. Nem vagyok ronda - legalábbis sosem volt problémám ilyen téren a férfiaknál - a szülés se látszik rajtam (mindenki ledöbben, aki megtudja, hogy gyerekem van). Értelmes, tájékozott nő vagyok, lehet velem beszélgetni, általában érdekesnek tartanak. A gyerek mellett is igyekszem fiatalos, laza életet élni, amennyire csak lehet, mellette van jó munkám, egzisztenciám.
A kérdésem lényege: ha mondjuk megismerkednétek egy hasonló nővel, aki megtetszik, szimpatikus lesz, akkor kihátrálnátok, ha megtudnátok, hogy gyereke van? Nem akarná bevonni semmibe, amíg nem fordul komolyra a dolog, nem pótpapát keres. Csak tény, hogy van.
Azért kérdezem mert eléggé kezdek elkeseredni. Szinte semmi esélyt nem látok arra, hogy találjak valakit. Felregisztráltam a tinderre is és tettem egy próbát: úgy hogy kiírtam, hogy gyerekem van, nem jött szinte egy match sem. Amikor nem írtam ki, napi kb 20 olyannal, aki tényleg tetszett. Volt akivel napokig dumáltam, áradozott h végre egy olyan nő, amilyet keres, erre ahogy szoba került a gyerek, vissza sem írt.
Tényleg ilyen reménytelen lenne a helyzet? Ti hogy reagáltok vagy reagálnátok erre? El tudnátok fogadni?
Két hasonló helyzetben voltam az elmúlt 5 hónap alatt. Nagyon nehéz eset, sokat őrlődtem rajta, mind a két esetben.
Hasonló "kaliberű" nőkkel ismerkedem, jó munka, értelem, remek kinézet, feminin karakterisztika, tudják mit akarnak, stb. Az első hölgynél (34), 1 hónap után derült ki, hogy egyébként van 2 gyermeke és egy exférje, aki (bár jó ember) a mindennapjaikat képezi. Én nem gondoltam volna, hogy van gyermeke/i, annyira bomba alakja volt, ő meg nem mondta. Villámcsapásként ért. A második hölgy (31), a 2. randin mondta el, hogy exférj-gyerek van.
Nem a nőt minősíti ez, ne értsetek félre, imádom a gyerekeket és szeretnék én is lehetőleg a közeljövőben. A gondom azzal van, hogy egyrészt igazodni kell állandóan az exhez, na meg persze a gyermekhez, és ha akarom, ha nem, nagy felelősség hárul rám is, ráadásul mindezt úgy, hogy nem is az én gyermekem. Sekélyes vagyok? Lehet, de nem szívesen nevelem (és előbb-utóbb muszáj részt venni ebben, hiába nem pót-papát keres az illető) , szánok időt és energiát az egyébként is kevés rendelkezésre álló erőforrásaimból a nőn kívül másra. Ez most "gonosz" lesz, de miért is tenném, ha találok olyan nőt is, akinek nincs gyermeke? Még egyszer: nem a nővel van gondom, a körülményekkel. Mindkét hölgytől búcsút intettem.
33F
Ezt a visszatérő zaklató ex dolgot én sem értem...az exemnek is van barátnője, mégse zaklatom. Nem hiszem, hogy itt verné az ajtót az exem, amikor épp nála van a gyerek, én meg mondjuk együtt vagyok valakivel :)
Amúgy azzal egyetértek, hogy egy idő után elerülhetetlen persze, hogy a gyerek életének a része legyen valamilyen szinten a párom, de azzal nem, hogy apja helyett apjának kell lennie. Szerencsére pl. az én exem sokat kivesz a gyereknevelésből, ő viszi edzésekre, sokat van nála. Tehát az apa helyét nem kellene átvenni egy normális viszony kialakításán túl.
A felelősség része meg, hogy csak akkor beleugrani, ha 100%...én pl most úgy gondolom, hogy sokáig nem vonnám bele olyan szinten az életünkbe, hogy a gyereknek az "számítson". Akár 1-2 évig se. Az alatt meg sokminden kialakulhat, vagy lehet egy szép 1-2 év valakivel aztán ennyi. Más kapcsolat is megbukhat még sok máson is.
Nem érvelni szeretnék, tényleg érdekel a másik oldal véleménye...inkább csak eszméket futtattatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!