(Kis) gyerekes apukák?

Ugyanolyanok, mint a nem kisgyerekes férfiak, csak gyerekkel. Attól nem lesz se jobb, se rosszabb, hogy gyermeket nevel.

Tapasztalatból mondom, számomra ideális lenne egy 35 alatti apuka, de úgy nem megy, ha a többi tulajdonság nem passzol. Önmagában ez sajnos kevés.

Szóval elsősorban az ember, utána az állapota legyen döntő.

3 - as vagyok. Minek konkrét sztori? Mindenkinek van pár. Pozitív is, negatív is. Minden ember más. Az én férjem is apa, mégis egy kellemes, férfias, szorgalmas, megbízható ember. Nem tűri hogy más beleszóljon az életébe, nála alap a magánszféra. Ilyen a természete, ilyen az egész családja. Nem eszetlenek, nem ismerkednek segg részegen idegenekkel és a család az első. Így nevelték. Ha elválnánk, akkor is ilyen lenne. Aztán meg van aki hűtlen tahó, GYK - n akad pár. Az is olyan marad, mert a felnőtt ember nem fog 180 fokot fordulni. Ez ilyen egyszerű, csak sokan rózsaszín ködnek élnek és hisznek még a tündérmesékben.

Viszont ha neked már előre ilyen fenntartásaid vannak, akkor meg mi a kérdés? Így eszedbe se jusson gyermekessel kezdeni, mert majd azt is az állapotára fogod, aminek köze nem lesz hozzá.

Többnyire katasztrófa, a legtöbb gyerek kifejezetten ellenséges az apja új nőjével. Azok is, akik anyu pasiját elfogadják.

Gondolom azért, mert azon a kis időm nem akarnak senkivel osztozni, amíg együtt vannak. Még rossz látni, hogy apunak új családja van.

Ha lesz közös gyerek, ez sokszor csak fokozódik.

Exfeleségből is ritka a normális.

Van pár sikertörténet, kb. olyan esélyes, mint a lottó ötös.

Attól függ milyenek a viszonyai, ha elvált és rendezett a családi élete akkor érdemes vele kezdeni. De tapasztalatból mondom, hogy számitsál ilyenekre

pl. hétvégén a gyereket fogja látogatni a párod,

a fizetéséből megy a gyerektartásdij, plusz ezer egy kiadás, ünnepekre ajándékok, beiskolázáskor, különórákra, stb. később elfogja hozzád vinni, és akkor neked kell főznöd, takaritani, mosni rá..és el kell menned velük gyerekprogramokra pl. ha uszodába mentek akkor valószinüleg a gyerekmedencénél kell vele játszanod stb.. és akkor amivel nekem a legtöbb konfliktusom volt, az édesanya. Nem tudom mindenhol igy van-e de nálunk az volt, hogy amikor meg volt beszélve a láthatás mindenféle indokkal lemondta, épp megfázott, épp elutaznak akkor, épp alszik.. aztán hogy nekem nem adja oda a gyereket, aztán sírt hogy neki nincs elég pénze a gyerek plusz kiadására és ahol csak tudta leszedte a férjemet.. Tehát nálunk nem a gyerekkel, nem az apukával, hanem édesanyával volt a legtöbb gondunk.

Konkrét sztorik, rendben, bár én az első randikig jutottam csak velük.

35 alatti férfiakról lesz szó.

Akik egyedül nevelik a gyerekeküket, azok nagyrészt szoros viszonyt ápolnak az anyjukkal és rossz véleménnyel vannak az exükről.

Igyekszenek előteremteni a pénzt, közepes életszínvonalat tartanak fent, alacsony képzettséggel borzasztó sokat dolgoznak, ilyenkor általában a nagyi vigyáz a gyerekre, tagadják, de az nem neveli a gyerekét, aki heti 6 nap 12 órázik.

Van pár diplomás apuka, ők magasabb életszínvonalon élnek és nem dolgozzák halálra magukat.

Nem gondoskodóbbak nem türelmesebbek, nem odafigyelőbbek, mint a gyermektelenek.

Mind olyat keres, aki kijön a gyerekével is, kivéve ha nem akar kapcsolatot, csak szexet.

Amire én odafigyeltem, az a nevelési elv, ami sokat elárul a férfi személyiségéről, és az, ahogy beszél a gyerekéről. Sokan támogatják a csapjunk oda egy kicsit, hogy azért tudja ki a főnök nevelést.

Még mindig úgy érzem, hogy teljesen olyanok, mint a gyermektelenek személyiségre.

Van csóróbb, van butább, csúnyább, szerencsétlenebb köztük is. Van aki jól kezeli a konfliktust az exével, és van aki folyton balhézik.

Sokan kihasználva érzik magukat és nem tudják, hol rontották el. Kívülről persze látszik miért unt rájuk az asszony, vagy miért léptek le pont ők.