Tudtok sztorikat, amikor a pasi tönkrement abban, hogy nem kellett a nőknek?

Nem csak a munkára gondoltam, de az a helyzet, hogy ott is meg kell szerezned mások bizalmát, sokszor az első percben eldől, hogy akarnak-e további köröket futni veled.

De nem csak ez a két életterület van, ahol nehézségek lehetnek. Egyik sem olyan, ahol az ember megengedheti magának, hogy tönkremenjen miatta.

Viszont mindkettőben vannak közös vonások, ha már a munkát hoztad, párhuzamba lehet állítani a társkereséssel.

Ha valami nem jön össze, felül kell vizsgálni, mik lehetnek a problémák, és ezek fényében változtatni.

Mindkettőhöz szükség van önismeretre, tisztában kell lenned az erősségeiddel és a gyengeségeiddel, és mindkettőhöz kell emberismeret, és jó helyzetfelismerő képesség, egyáltalán "el akarod-e adni" magad ott, úgy, annak, aki képbe jön, és ha igen, hogyan teheted meg. (Volt olyan állásinterjúm, amikor azt éreztem, hogy nem is akarom, hogy oda felvegyenek.)

A társkereséssel és az álláskereséssel minden ember találkozik előbb-utóbb, erre az ember készül, akaratlanul is, már gyerekkorban a társkeresésre készítenek fel a mesék például, észrevétlenül, úgy indulunk neki, hogy van egy képünk, egy elképzelésünk, pár lehetséges forgatókönyvünk már kezdetben is. Ezek a várható nehézségek közé tartoznak, és számtalan mankót kapunk hozzá, nézz be egy könyvesboltba, vagy egy könyves webáruházba, hány szakirodalmat írtak csak társkeresés segítésére, párkapcsolati problémákra, figyeld meg a zeneipart, a témákat, a filmipart, a színházat, az esetek nagy részének köze van ehhez valahogyan, ez nagy biznisz.

Bár mindenhez lennének ilyen könnyen elérhető mankók...

nyilvan meg fiatal vagy, nincs semmi kulonos azokban a nokben hidd el. nem kel sem felni toluk, sem kiralynoknek minositeni.

majd idovel belejosz a dolgokba, lesz neked is parod. csak nyugisan csinalj mindent, ne agyalj sokat rajta.

es ne legyel ramenos, sem unnalmas, mert ha raszalsz egy lanyra menekulni fog toled