A férfiak miért félnek ennyire a visszautasítástól?

Szia kedves kérdező LÁNY :).

A válasz egyszerű: elöször is kellemetlen és önbizalomromboló tud lenni egy elutasítás.

Másodszor meg manapság ez a divat, a lányok nem szeretik, ha ismerkedni próbálnak velük, mert sok fiú, férfi rosszul csinálja, vagy túl nyomulósan, vagy taplón, vagy túl félénken, de tulajdonképpen nagyon kevés az olyan amire azt tudjátok mondani, hogy ez tetszett nektek. Illetve azt se szeretitek, ha valaki kezdeményezik, kivéve ha már nagyon bejön nektek. De akkor már ha nagyon bejön nektek már türelmetlenek vagytok megvárni hogy kezdeményezzen a srác. :)

Engem is érdekelne, mik azok a félreértelmezhető jelek, amiket ti, srácok, félre szoktatok értelmezni.

Egy kisfiú jutott eszembe gyerekkoromból, aki mindig a lakótelepünk játszóterén biciklizett, aztán ha észrevette, hogy valaki ránéz (nem bámulva, csak odanézett, akár reflexből), aki mellett elhaladt, odaszólt az illetőnek, hogy: "Mi van, tetszem?"

Szóval én a másik oldalról néha úgy érzem, már azt is jelnek veszik egyesek, ha szóba állok velük, pedig nálam ez nem jelenti azt, hogy többet is akarnék, nekem nem probléma, hogy akár egy idegennel is elcseverésszek utazás közben vagy a BKV-n, ha úgy hozza a helyzet.

Ha az a problémád, hogy szerinted keveset próbálkoznak a férfiak, akkor lehet rossz irányból közelíted meg az egészet.

Én pl. nem félek, nem ezért hanyagolom a bepróbálkozásokat. Hanem egyszerűen csak tudom, hogy szarul nézek ki ahhoz, hogy megtetsszek egy nőnek. Vagy kapásból elutasít vagy csak húzza az agyamat, hiteget, reményt táplál, esetleg pénzt, időt vesz el, aztán lelép és az elég kellemetlen érzés lelkileg, amikor már kicsit ragaszkodom hozzá.

A negatív tapasztalatok szülték ezt. Ami sohasem ment, attól már kicsit undorodom, ha szóba kerül. Röplabdázni sem szeretek, ahogy bútort pakolni sem, nem azért mert félek, hanem előre látom a megszokott kínlódást, amihez semmi kedvem.

Miért legyen rossz kedvem ilyenek miatt, ha lehet jó is, ha olyat csinálok amit élvezek és amiben sikerélményem van?

Mert akaratlanul is elkeserít egy-egy visszautasítás, hiába állok akár lazán is hozzá, hogy nem történik semmi, mégis megérint, mert egy érző emberi lény vagyok, nem egy robot.