A férfiak miért rettegnek ennyire a visszautasítástól? Miért csak neten vagy részegen tudnak ismerkedni?

a legnagyobb gond nem is azzal van, hogy visszautasít, mert benne van a pakliban tényleg, kivel nem történt még meg?

a gond az, hogy nagyon sok lány állítja ezt be gázul

tehát az, hogy igazából ők is örülnek neki, hogy tetszenek valakinek, mert aki ennek az ellenkezőjét állítja az rohadt nagyot hazudik

ennek ellenére mégis boldog boldogtalannak visszamondogatják, hogy "fú ennek a srácnak én bejöttem milyen gáz már meg mekkora gyökér meg minden"

nem tudom mire jó ez nekik de mind1

szóval ha nem is csak ez, de azért ez vastagon benne van a pakliban, hogy "rettegünk" a visszautasítástól

sok lány bunkó.

És nekem elég nagy szívem van, magamra veszem a visszautasítást, ezen nem tudok változtatni :/

Nem is azzal van a baj, hogy bunkók, hanem ahogyan a kezdeményezést kezelik, no meg amit utána tanúsítanak a barátnőikkel:

"Hallod, tegnap az a kis hülyegyerek bepróbálkozott nálam, tök gáz volt, Mekiben dolgozik, tök ciki."

"Tegnap a buliban rám mosolygott az a kis nyomi, hát én meg a képébe röhögtem."

"Mit akar ez a kis csipsz#r tőlem? Nincs is kocsija. Esélye sincs nálam."

A nők nagy része sajnos ilyen gusztustalan módon beszéli ki a pasikat egymás között.

Egyébként ittasan, néhány sörrel a fejünkben meglepően magabiztosabbak vagyunk, magamon is tapasztaltam már. Talán azért, mert nem számolunk a következményekkel, azaz le se sz#rjuk, ha egy bombanő elutasít.

Józanon ez egy kissé másképp van, egy az, hogy be se próbálkozunk nemhogy egy bombanőnél, de még egy visszafogott, szolid lánynál sem, mert ott is elég nagy az esély rá, hogy melegebb éghajlatra küld el, mert manapság mindenki totál el van foglalva, és egy apró pillantást, vagy mosolyt sincs idejük megereszteni, mert meg kell játszani a kemény, magabiztos kislányt ugyebár.

Nálam mondjuk az orrfennhordó, büszke, pökhendi, öntelt ribik alapból kiesnek. És elég végignézni az utcán, szinte az összes nő ilyen. A négyzetméteres napszemüveg a pofájukon és vágják a pókerarcot. Az ilyet azzal büntetem, hogy rájuk se nézek.

Neten pedig szeretünk mindig bátrabbak, nagyszájúbbak lenni, egy kicsit a durvább, keményebb oldalunkat mutatni, hiszen abban bízunk, hogy egy kis bátorsággal, véleménykinyilvánítással (vagy éppen kritikával, bizony a nők a kritikát is szívesen fogadják) felkelthetjük a nő figyelmét. Nem bunkózásról beszélek, hanem egy kis vakmerőségről, próbatételről, rátermettségről részünkről. Ennyi.