A férfiak miért rettegnek ennyire a visszautasítástól? Miért csak neten vagy részegen tudnak ismerkedni?

De ezt nem mindenki tudja csak úgy lesz*rni. Baromi rosszul esik. Kicsit olyan mint az álláskeresés, csak ott muszáj eltűrnöm az elutasításokat. Plusz azoknál nem aggódtam, hogy bunkó módon utasítanak el.

Amúgy egyértelmű jelekt szoktam kapni: undor és/vagy félelem van az arcukon, aztán elfordítják a fejüket. Olyan érzésem van mintha könyörögnének, hogy ne nézzek rájuk.

De ha az állásinterjú után elutasítanak, akkor ott miért nem hibáztatod őket? Nem sok különbség van a kettő között, mindkettőnél el kell adni magad.

Ha gondolod segítek, ha küldesz egy képet, akkor elmondom, hogy szerintem mi az ami nem jó és segítek változtatni, talán nőhet az önbizalmad is. De ez az egymáésra mutogatósdi elég dedós és szánalmas dolog.

nem, egyáltalán nem csak a cicababáknál van ez

nekem volt egy barátnőm akibe rohadt szerelmes voltam és pont azért mert nem egy plázacica volt és miután szakítottunk rányomult egy csávó és a saját fülemmel hallottam hogyan alázza porig úgymond a csávót a barátnői előtt

olyan mintha az a szerencsétlen ártott volna neki valamit azzal, hogy bepróbálkozott nála és tényleg elhiheted, hogy ő egyáltalán nem az a nagyon menő elit csaj forma

mellesleg rólam is elég szép dolgokat beszélt szakítás után csak nekem ezt a "barátnői" visszamondták :D

22-es vagyok.

Azt hiszem félreérthető voltam (igaz, nem is írtam le mindent amit akartam).

Nem hibáztatom a nőket amiért nem vonzódnak hozzám. Nem próbálkozom semmilyen nőnél, mert tudom, hogy úgyis el fog utasítani. Álláskeresésnél is hasonlóan érzek, de ott muszáj újra es újra próbálnom. A barátnő nem létszükséglet (habár nagyon kívánom a nőket).

Nyitott szemmel járok, látom, hogy milyen férfiakkal járnak a nők (ne csak rosszra gondoljatok), hallom, olvasom más férfiak tapasztalatát. Úgy érzem nem éri meg próbálkoznom. Lehet, hogy nem bunkón fog elutasítani, de el fog utasítani. Akkor meg minek erőlködjek?

#23: ne haragudj, de nem szeretnék képet küldeni.

22:03

A férfitársaim égetik magukat szépen az én rinyálásom nélkül is. Én már nem tudok rontani a helyzetükön bármit is teszek.

ez nem rinyálás, csak tapasztalat, el kell fogadni, hogy a nők többsége nagyon éretlenül és hülyén kezeli azt, ha valaki bepróbálkozik nála

most komolyan, mi a szarért kell egyből rohanni a többi lányhoz és mondani nekik, hogy "úristen rámhajtott ez a gyerek degáz" a birka barátnői meg úgyis helyeselni fognak még akkoris ha nem értenek vele egyet

amúgy én ezek ellenére se maradok csaj nélkül nem kell félni, az amit itt előttem írt valaki, hogy inkább beletörődik, hogy soha nem lesz senkije tényleg elég férfiatlan duma