Ha a nők egyenjogúságot akarnak, akkor például miért mondják azt, hogy a férfinek kell kezdeményezni?

Mitől lesz valaki "alfahím", meg "macsó"? Kik "döntötték el" ezt és mikor alakult ki ez a nézet?

Az lenne a jó, ha az emberek látnák egymásnak a gondolatait, és így nem kellene a visszautasítástól, meg esetleges tapintatlan, durva megjegyzésektől, reakcióktól tartaniuk az embereknek. Akkor mindenki eldönthetné, hogy érdemes-e a kiszemelthez odamenni, hogy nyitott lenne-e az ismerkedésre.

61: Az én olvasatomban a macsó/alfahím, azaz a patriarchális férfi jellemzői leginkább az agresszió, rámenősség, egykor fontos volt a fizikai erő, de az ugye már nem játszik akkora szerepet a társadalmi státuszok megszerzésében, inkább a karizma számít. Összességében a patriarchális férfiak típusa az, akiknek mindig a csúcson kell lenniük, mindig "nyerniük" kell és ennek érdekében nem okoz gondot nekik másokat akár testileg, akár lelkileg porba tiporni. Megkapják, amit akarnak, mert ilyen a természetük. És mivel ilyen a természetük, már a civilizáció kezdeteitől ők kerültek be a társadalom legbefolyásosabb státuszaiba, így aztán szükségszerűen ők lettek a társadalmi elvárások legfőbb alakítói is. Természetes hát, hogy ezeket az elvárásokat úgy alakították, hogy ők maguk tudjanak nekik leginkább megfelelni. Egy önmegerősítő kör az egész, minél "macsóbb" valaki, annál könnyebben lesz sikeres (hisz a másféle természetű emberek sokkal inkább hajlamosak kitérni a konfliktusok elől) és minél több a sikeres macsó, annál fontosabb a macsóság a sikerhez.

Nyilván klassz lenne, amit leírsz és nem csak az ismerkedést, hanem úgy ahogy van az egész társadlmat merőben új alapokra helyezné. A transzhumanizmus talán majd egy nap lehetővé teszi ezt, de addig csak vágyálom marad. (Mondjuk mégyegyszer átgondolva, én nem akarnám, hogy bárki meghívás nélkül matathasson a fejemben. Ahhoz meg, hogy hozzáférést adjak, előbb el kéne nyernie valamivel a bizalmamat, szóval a kommunikáció közvetett formáira akkor is szükség lenne. Kvantumtolvaj c. könyvben kitaláltak erre egy tök jó "rendszert", olvasd el, ha érdekel :D)

Nagyon egyszerű: az egyenjogúság nem azonos azzal, hogy egyformák!

Ha nekem van cicim, neki legyen fütyije. A nemi jellemzőket keresik ugyanúgy a férfiakban, mint a férfi a nőben.

38:

Akkor szerintem ez etológiailag meghatározott dolog, mert amelyik nemből több van egy populációban, az kell harcoljon a kevesebb számú ellenkező nemű egyedért.

ÉS etológiailag meghatározott az is, hogy a hím a hímes, tehát a hím igyekszik felhívni magára a nőstény figyelmét, hogy azt megnyerje.

Az is etológiailag meghatározott, hogy a hímnek van erősebb késztetése a párosodásra az ismeretlen nőstény láttán, a nősténynek ez később jelentkezik, mert nem a vizuális ingerből kap kedvet a párosodásra.

Ezt csak a többségi társadalomra nézvést mondom, ugyanis nekem saját tapasztalásom van erre nézvést, ami minden esetben úgy működik, de energetikai (spirituális) magyarázata van, és ez nem nép-szerű.

"A kezdeményezés nem "nemi jellemző"."

Amit az előző hozzászólásomban másodikként említettem, az általam megfigyelt energetikai mozgás alapján pedig bizony az!

Én a feminizmusban nem egyenjogúság követelését látom, hanem az előnyszerzéséét.

A nőknek ez és ez jár, a nőket ezért és ezért védeni kell, egyebek.