Ha a nők egyenjogúságot akarnak, akkor például miért mondják azt, hogy a férfinek kell kezdeményezni?

1. Sajnos azt érzem, hogy átestünk a ló túloldalára ezzel az egyenjogú dumával. Sok a töketlen pasi, aki erre hivatkozva palástolja a gyávaságát, aztán panaszkodik, hogy nincs senkije, de ő aztán egy lépést sem tesz azért, hogy legyen.

2. Az egyenjogúsági harc nem ezért indult meg, hanem pl. hogy a nőknek is ugyanolyan joga legyen szavazni és ugyanannyit érjen, mint egy férfié (volt idő, amikor nemek szerint megkülönböztették a szavazólapokat), hogy egy nő is tanulhasson, ha akar, hogy egy nő is dolgozhasson, és ugyanazért a munkáért ne kapjon kevesebb fizetést, mint egy férfi, hogy ne döntsenek a nők életéről úgy, mint hogyha tárgyak lennének, hogy megvédhessék magukat családon belüli erőszakkal szemben... stb.

Én pl. nem azért nem kezdeményeztem igazán soha, mert nő vagyok, hanem mert nekem mindig is a határozott, kezdeményező férfiak tetszettek. De itt van egyik barátnőm, ő pont hogy szeret kezdeményezni, ő egy olyan srácot választott, aki először még csak szólni sem igazán mert hozzá.

Nem hiszem, hogy ez bármilyen jogúság kérdése, inkább jellemé.

Sztereotípiák pedig vannak, voltak, lesznek, nem hiszem, hogy ez a közeljövőben változna, ilyen az emberi természet.

Egyenjogúság az jó, én pártolom. Én is nyirok füvet ha a férjemnek vagy dolga van vagy fáradt vagy valami, forditva pedig ő tud főzni.

Ja én tudok kezdeményezni. Férjemnek is én mondtam ki mit akarok.

Szóval ne általánosíts. :))

Mert női logika.

Egyébként de. Totál mindegy és én sem értem a nőket.