Ha nem vagyok hajlandó versenyezni a nőkért, az nőként nem érthető?

Nem vagy egyedül. Azthiszem, az is közrejátszik a dologban, hogy gyerekként undorodtak tőlem a lányok.

Ez annyira nyomot hagyott bennem, hogy nem nyomulok. Sőt! Ha azt érzem a másik akár tőlem valamit, akkor ignorálom.

Egyedül élek, de nem is vágyok társaságra.

Többet nyertem azon, hogy egyedül élek.

Ezt nehéz annak megérteni, aki nemtudja magát elképzelni kapcsolat nélkül.

Az anyagi hátterem sem utolsó, mert ha kapcsolatban lennék nem lenne (nemisakármilyen)lakásom, sem olyan megtakarításom, ami hónapról hónapra gyarapszik.

Persze mindenki próbálja kihozni a lehetőségeiből, élethelyzetéből a legtöbbet, de mégsem az a legnagyobb problémám, hogy veszem meg q gerkőcnek a könyvet iskolakezdésre, hanem az, hogy .... Itt most gondolkodtam 2 percig mit írhatnék, de abszolút semmi gondom. Talán úgy fest anyagi szempontból tekintek a helyzetekre, de a boldogság és az anyagi helyzet szorosan összefügg. Ha jó kajákat veszel a hangulatod is sokkal másabb, mintha azt én él, amit unsz vagy nem is igazán kívánsz. Attól is jobban érzed magad, ha minőségibb ruhákat hordasz. Egy kapcsolatban az anyagi vonalam korlátozva lenne rövidtávon, de hosszútávon méginkább.

A végén derül ki, hogy a döntéseid amit addig hoztál, az életed mennyire volt teljes számodra. Nélkülözve biztos nem lenne teljes. Ha el szeretnél utazni a legközelebbi faluba ahhoz is pénz kell. Ha gyalog vágsz neki, akkor legalább annyi, hogy valami italt vehess magadnak, mert kitikkadsz a végére. Viszont a szerelmet is meg kell érezni legalább egyszer, mégha csak plátói.

Végeredményben úgy is magunkra számíthatunk. Amilyen emberek vannak manapság, inkább átlépnek a másikon, mint hogy segítséget nyújtsanak. Én sem teszek másképpen, mert nekem sem segített senki. Olykor megszánok egy kéregető nyomorultak, de az is egy évben egyszer.

Segítettem munkához jutni 2 embert, de nem éreztem hálát. Nem várom, hogy a seggem kinyalják, de a köszönés alapvető udvariassági forma amit azért elvárnék.

"Übermensch"... Aha.. mire fel?

Az übermenschek meglátásom szerint irigységből néznek le. Amikor a gyerek után felvehető csokra összpontosítanak, csak mosolygok. Másfelöl túl sok galyra ment kapcsolatról hallottam a környezetemben, hogy tudjam csak időpazarlás valami olyanra fordítani az időt ami úgy sem tart örökké. 4 gyerek után szakítottak, a másik 2 éves gyerek után. Az ilyen minek csinál gyereket? Ezt a viselkedésmintát viszik tovább a kölkök is. Ha felnőnek ők is azt csinálják majd, mint a szüleik.

A lényeg, hogy az a kis kapaszkodó ami számukra a kapcsolatot jelentheti is pengeélen táncol, amikor a nők érzelmi alapon és nem logikusan hoznak döntéseket a kapcsolat jövőjére nézve.