Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A sikeres nők miért sértődnek meg, ha férfiként bánnak velük? Mit várnak, amikor férfi-versenyszámokban versenyeznek?
Kicsit mintha a nyafizós, sírós-picsogós férfi várná el, hogy őt ne szánalmasként kezeljék.
Olyanokra gondolok, hogy rengeteg nő panaszkodik, hogy ő tanult, diplomás, jó állása van, jól keres, rendszeresen sportol, művelt, lakása, kocsija van, simán kicserél még egy traktorkereket is, pedig amúgy modellalkatú szépség és mégis maximum a külseje az, ami miatt számít a férfiaknak.
Ennyire mélyen megbetegítette az emberek elméjét a feminista propaganda? A férfilét sosem volt móka és kacagás.
Sosem voltam sem nőellenes, sem nőgyűlölő, mindig ugyanúgy tiszteltem azokat a nőket, akik saját erőből elértek valamit, akik viszont kerülőutakon (dekoltázs, flörtölgetés) ugyanúgy megvetettem, mint azokat a férfiakat, akik uram-bátyám trükközésekkel tették ugyanezt. Mindig azt vallottam, hogy az embernek ne a neme vagy bármilyen hovatartozása határozza meg, hogy mire viheti az életében és mit érhet el és ne diszkriminálják. Se negatívan, SE pozitívan. Mindenki induljon egyenlő esélyekkel ÉS ha valaki halnak született, ne akarjon fára mászni, egyenlő esélyek mindenkinek.
De mikor ilyen nyafogásokat olvasok már sokadszor, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy ezek a nők tényleg vállveregetést várnak ezekért az elért teljesítményekért? Mintha tényleg a női létük során megszokott folyamatos dicséretet szeretnék kiterjeszteni. Mintha ugyanaz lenne a motiváció egy megszerzett diploma vagy egy traktorkerék kicserélése mögött, mint mikor megcsináltatja a haját, szempilláját, körmét vagy éppen vesz egy új ruhát. Hogy ő ezekért fürödjön az elismerésben és amikor rájön, hogy nemhogy nem kapja meg, hanem sokszor még ezáltal még nagyobb versenyhelyzetben találja magát, akkor kiveri a hisztit, hogy ő akkor is csak egy üresfejű cicababának van tekintve és folyamatosan bizonyítani kell újra és újra.
Hát üdvözlet az életben, a férfilétben. A kisfiúk már korán megtanulják, hogy sosem kapnak dicséretet. Ha nem kapnak büntetést, rossz jegyet vagy bármit, akkor azt már úgy fogják fel, hogy akkor valószínűleg jó úton járnak. Ezért ők nem is arra mennek, hogy dicséretben fürödjenek, hanem, hogy nélkülözhetetlenekké vagy legalább nehezen pótolhatóvá váljanak.
Egy férfi aki elér bármilyen sikereket, akár izomzat terén, akár iskolázottság terén azt azért teszi, hogy adhasson valami pluszt. A társadalomnak, a nőknek, a világnak. Hogy ő érezze hasznosnak, többnek magát a tettek által, amit azokhoz képest véghez tud vinni, akik nem rendelkeznek az elért képességgel, tudással, (saját erőből szerzett) vagyonnal.
Ehhez képest a kérdésben taglalt nőknél pont az ellenkezőjét veszem észre. Ők ezt nem saját belső indíttatásból, az adás öröméért teszik, hanem, hogy extra pontokat, extra dicséretet zsebeljenek be érte. És ha ezt nem kapják meg, akkor megy a hiszti, hogy hiábavaló volt a küzdelmük, mert a férfi úgyis külső alapján választ. Meg félnek az okos nőktől.
válasza:Neked se ártana terápiára menni.
Olyan sok butaságot összeírsz. Egy sikeres nő mióta férfias? Mi a jó ég az a férfi-versenyszám?
És nem lehetne, hogy ahelyett, hogy a nőket kezeljük férfiként, a férfiakat is a megérdemelt és megfelelő empátiával kezeljük és nem neveljük őket kiállhatatlan fakanál-érzelmi szinten álló macsóknak, akik 50 évesen idegösszeroppanést kapnak a feldolgozatlan traumáiktól?
A hashtageid pedig elég jól elárulták, mit gondolsz s nőkről, akár szexistának vallod magad, akár nem :D
válasza:Itt-ott elvesztettem a fonalat a monológod olvasása közben, lehet a miatt, mert nő vagyok. 😉
Sosem a dicséret miatt tettem bármit is az életben; bár az elismerés a nőknek és férfiaknak egyaránt jólesik.
Az, hogy megcsináltatom a körmöm már hogy adna ugyanakkora löketet és boldogságot, mintha az egyetemen egy sikeres vizsgát tennék. Össze se lehet hasonlítani a kettőtt, már bocsánat.
Jelenleg egyetemista vagyok, egy ideje munkát keresek és mit ad Isten, most egyszerre hírtelen kettőt is találtam 😊😊 na, ezeket nem az elismerés miatt vállalom el, hanem, mert valóban akarok dolgozni, pénzt keresni és, mert tapasztalatot akarok szerezni.
És kedves Kérdező! Gazdasági szektorban nálunk igenis előítéletesek a nőkkel, egy férfi bármikor könnyebben kap munkát, mint egy nő.
válasza:Igazad van, hogy ez sajnos a feminizmus zsákutcája, elferdülése, hiszen nem a férfi-nő egymással való versengéséről kellene szólnia, hanem amit le is írtál, az egyenlőségről. Valamilyen fura félreértelmezés miatt az egyenlőség kezdett átcsapni egyformaságba, amin nagyon nincsen jól szerintem. A férfiak és a nők is szenvendenk miatta.
Az látható, hogy a nők egyre férfiasabbá válnak, a férfiak pedig kezdenek elnőiesedni, de minimum elsemlegesedni. A férfiak és a nők világa teljesen összemosódott. Kérdem én, mi különbözetet meg minket azon kívül, ami a lábunk között van? Sokszor semmi. A mai világban az egytlen hely, ahol egy nő megélheti a nőiességét, egy férfi pedig a férfiasságát, a párkapcsolat és a család. Máshol nem lehet, nem tudjuk, hiszen én ugyanúgy dolgozom, pénzt keresek, autót vezetek, stb, stb., mint egy férfi.
Igen, ez már a XXI. század, nem a középkorban élünk és tök jó, hogy a nőknek ugyanolyan jogaik, lehetőségeik vannak, mint a férfiaknak. Ez nem kérdés. Csak az a baj, hogy én ettől nem fogom nőnek érezni magam, a férfi pedig nem fogja magát férfinek érezni. Úgyhogy emiatt vallom azt az elvet, hogy a párkapcsolatban kellene megvalósítani a hagyományos felállást. Ami nem azt jelenti, hogy én nem akarok dolgozni vagy hogy a párom ne mosogasson, nem erről van szó.
Szóval a hagyományos szerep az olyan dolgok összessége, ami magában foglalja hogy hogyan néz ki valaki, hogy viselkedik, hogyan beszél, hogyan érez, hogyan reagál, egyátalán hogyan létezik a világban.
A hetero férfiaknak szerintem nem vonzó egy maszkulin nő, mint ahogy a hetero nőknek sem vonzó egy feminin férfi.
Egyszerűen vannak tipikusan női és tipikusan férfi külső és belső jellegek, viselkedésjegyek, ami vonzóvá tud tenni minket a másik nem számára. Így vagyunk összerakva. A versengés pedig tipikusan férfias tulajdonság, viselkedésmód.
Én nem attól fogom nőnek érezni magam, hogy ugyanolyan pozicíóban vagyok a munkahelyemen, mint a férfi kollégáim és még ügyesebb is vagyok esetleg, mint ők és még ezt hangoztatom is. Ne értsetek félre, tök jó, hogy ugyanazon munkakörben dolgozhaunk, amit fentebb is említettem, hogy a mai világban a nők egyenlőek lehetnek a férfiakkal, de ne legyünk egyformák, mert az senkinek sem jó.
33N
válasza:Most nem értem hogyan akarsz férfiasan kezelni egy nőt. Nem kell elismerned, megdicsérned őket ha nem akarod, nem is értem miért gondolkozol hülyeségeken ennyit.
Meglehet van nő, aki nagyon nagy dolognak éli meg ha sikeres karriert fut, mert ma még sajnos nehezebb nőként vezetőnek lenni egy cégnél, nincs rögtön olyan tisztelet az alkalmazottak felől.
Ha egy nő emiatt különlegesnek éli meg a sikerét, és örül, ha elismered, hát... nem értem mi benne akkora gond. Nem, ő sem ér el többet, mint egy férfitársa, de gyakran tényleg nehezebb dolga van.
Egyébként nem is értem, kikről beszélsz, hol látod. Én például nem várok random dicséretet a sikereimért, maximum a pároménak örülök, ha büszke rám, de ez fordított helyzetben is így van, sőt.. Ő imádja hangoztatni ha sikerül neki valami..
Ez nagyon személyiségfüggő, és egyáltalán nem hiszem, hogy baj.
Ha a világon az összes nő elismerést akar a sikereiért, én abban sem látom, hogy mégis mi a baj. Hát majd megkapja, hogy tényleg ügyes, ha tényleg az volt, és kész :D
Ne akadj fent apróságokon.
válasza: válasza: válasza: válasza:#Sunshinedoll: Még szexistábbnak leszek bélyegezve, ha kifejtem, hogy a férfias versenyszám azt jelenti, hogy olyan tulajdonságok, amik HAGYOMÁNYOS ESETBEN a férfiak sajátjai voltak.
Ahhoz, hogy megteremtsék a biztonságot, a stabilitást, hogy eltartsák a nőt és később a családot.
És attól még, hogy ma már egy nő is megteheti ugyanezt - ami egy nagyon jó dolog, nem szabad akadályozni - még biológiailag azokhoz a férfiakhoz vonzódnak, akik szintén rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal.
Legalábbis tutyimutyi anyámasszonykatonája férfiak annyira számítanak vonzónak a nők szemében, mint a zokniszandál.
De ugyanúgy fordítva is, egy traktorszerelő nő se lesz vonzó egy férfi szemében, ha amúgy jó alakja meg szép arca van, de a viselkedése férfias, taszító.
#2: Bizony, a gazdasági szektor híresen előítéletes, erről az IMF elnökNŐje vagy az Európai Központi Bank elnökNŐje is tudna mesélni... Mesélj még...
De még ebben a rasszista, homofób, mélykeresztény, diktatórikus országban is volt ám a NAV-nak női elnöke, Vida Ildikó, csak nem beszélte túl jól az angolt, úgyhogy el lett távolítva (de ugyanez nemtől függetlenül bárkivel előfordul, aki Ecserin vett diplomával lett betolva pozícióba és utána nyilvánosság előtt beégeti magát).
Amúgy amire te gondolsz előítéletesség címén azt ÁLTALÁNOSÍTÁSNAK, TIPIZÁLÁSNAK hívják és független az ember nemétől. Egy tetőtől talpig tetovált agysebész professzor ugyanilyen meghöhhentő hatást keltene.
Végül pedig külön kell választani az előítéletes embert az előítéletes szektortól. A régi öregek szintén nemtől függetlenül előítéletesek voltak. Ezt generációs, illetve kulturális különbségeknek hívják. Nem kell belőle női-férfi hisztit csinálni.
Szóval ha te a friss diplomád örömére frissen megcsinált körmeiddel jelentél meg az állásinterjún csinibe vágva magad, akkor nem azért néztek rád furán, mert nő vagy és biztos buta vagy, hanem mert nem jellemző, hogy ilyen külsejű nő ezt a pályát választja.
Minden szektorban vannak ilyen általánosítások. Ennek semmi köze a nemekhez. Ennek ahhoz van köze, hogy egy adott szektorban milyen típusú emberek vannak elterjedve. És ezen kvótákkal meg hisztikkel csak rontani lehet, mert a végén tényleg mindenki saját kvótákat fog követelni magának.
#7: Igen és pont ezt sérelmezi rengeteg nő, hogy nekik csak a szépség számít és az semmit nem számít az én választásomban, hogy neki van 3 diplomája, 5 nyelven beszél és saját lakása, kocsija, mégis inkább a dohánybolti eladót választom. És hogy biztos azért választom inkább őt, mert buta és én alárendelt szerepben szeretném őt. Pedig azért választom őt, mert nincs elszállva magától és nem tartja magát jobb NŐNEK férfias vagy semleges tulajdonságoktól.
Ahogy ugyanúgy én sem leszek jobb FÉRFI attól, hogy 2 perc alatt kirakom a rubikkockát (semleges) vagy szépen mosogatok, takarítok (női). Maximum jobb/sokoldalúbb EMBER leszek tőle, de a férfi mivoltomon ez nem fog változtatni.
És ha ennek ellenére vagyok annyira süsü, hogy ezeket a tulajdonságokat domborítom ki, akkor nem sértődök meg vagy csodálkozom, ha mindig olyan nőkbe futok bele, aki lusta és egy kenyeret nem tud magának kenni és azon kapom magam, hogy férfi létemre én vagyok a háztartásbeli.
De amikor a diplomás, jól kereső, lakással, kocsival rendelkező nő domborítja ki ezen férfias, illetve semleges tulajdonságait, akkor csodálkozik, ha a 40+ éves elvált fogatlan segédmunkástól a 20 éves csóró egyetemistáig próbálkoznak be nála és bármelyiknek egy pillantást vetve az élethelyzetére szinte adja magát, hogy ha komolyra fordulna, akkor úgyis az lenne a vége, hogy ő költözne be a nőhöz és közösen használnák a nő kocsiját. Pedig valójában csak megtalálja a zsák a foltját.
Így már remélem érthetőbb, hogy miért is nem működik egy nő esetében az, ami egy férfi esetében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!