Egy 40-es nőnek tényleg esélytelen normális társat találnia, ha gyereke is van? Még ha nagy, akkor is?

40-es elvált nő vagyok egy kamasz gyerekkel.

Budapesti, saját, rendezett élettel, átlag felett talán kissé.

Egy ideje már nem keresek. A neten voltak próbálkozásaim, de én alulképzett, jogilag vagy anyagilag zűrös/problémás (házas, tartozások az egekben, nincs egy garasa sem, amit magának fel tudna mutatni így az élet felénél) vagy mentálisan terhelt (pszichiátriai szereket szed, de ez csaaaak frontin meg társai) vagy egyenesen szenvedélybeteg vagy az volt még pár hónapja vagy egész életében az édesanyjával élt és nem volt értelmezhető párkapcsolati múltja középkorúan.

Én ezt meguntam. Nem akarok senki ápolója, gyámja, szállásadója, szeretője, eltartója lenni.

Egyenrangú társra vágyom szellemiekben, lelki alkatban, életvitelben egyaránt.

Sokat dolgozom, a munkahely számomra nem ismerkedési terep, hanem szakmai fórum és jövedelemszerző tevékenység.

Hiába vagyok a koromhoz képest ápolt, csinos, rendezett, egyszerűen kevés a lehetőség is a személyes ismerkedésre. Pl autóval járok, kulturális eseményekre nyilván társasággal vagy a kamasz gyerekemmel vagy barátnővel, családtaggal, a net nekem nem jött be.

Nem lehozni szeretnélek az életről kérdező, csak leírtam: van ilyen is.

Én nem a külsőmben, nem az anyaságomban látom a nehézséget, hanem a “kínálati piac” is eleve nagyon szűk. Sok férfi válás után vagy anyagilag vagy mentálisan padlóra kerül.

Talán még egy fokkal nehezebb annak, aki -bár nem vár el semmi többet, mint amit önmaga is teljesíteni bír- de ez az átlag 40 feletti számára lehet, hogy még így is sok lehet: önálló egzisztencia, rendezett életvitel, képzett, tanult, művelt ember, aki az én tartásom és értékrendemhez közeli értékeket vall magáénak is és ha lehet, ne a világ túlfelén :)

…akik felületesen ismernek, mindig rácsodálkoznak, hogy nekem hogyhogy nincs senkim. Legtöbben azt hiszem, az “erkölcsi rostán” potyognak ki, illetve a zűrös, rendezetlen életükkel (házas, adósághegyekkel, alacsony szellemi szinttel, de nagy elvárásokkal, saját gyerekekkel sem igazán törődve, exeket habzó szájjal szidva stb).

Egy kapcsolattal én épülni szeretnék, nem egy problémahalmazt a nyakamba venni, akkor inkább túlóráznék vagy önkénteskednék, ha ez lenne az igényem.

Azért ne add fel kérdező, valahogy mélyen magamban én sem tettem, de aktívan már nem keresek és teljes nyugalommal és derűvel tudom elfogadni azt, ahogyan most élek (nem beletörődéssel vagy veszteségélménnyel/lemondással).

Azt is készséggel elfogadom, ha valaki válogatósnak gondol, csak mert igenis számít, hogy én magam milyen vagyok, mit tudok felmutatni, mivé szeretnék válni, merre törekszem… nem mindegy hát az sem, kivel osztom meg az életem. Nekem túl értékes arra, hogy megalkudjak. Értelmes, értékes embernek tartom magam úgy egy szál magamban is, voltam már párkapcsolati téren is elégedett, boldog- el tudom fogadni, ha nekem ennyi adatott.

#43

Linkelnél ilyeneket? Komolyan kíváncsi vagyok rájuk.

A másik oldalról:

Elmentek a pitschába.

60-as vok. diplomás, nem csóró.

1 nőt nem érdeklek a korosztályomból sem.

Elmúlt évben 1 randevúm jött össze, de minek?

Nektek senki nem megfelelő. A férjetek sem volt. A 10.000 rátok író sem.

ui. Macska van eladó.

34# vagyok. Amit tapasztaltam, hogy ismerkedéskor irreális elvárásai lehetnek a nőknek az összeköltözést meg az együtt töltött időt illetőleg.

Elválni rohadt nagy szívás, anyagilag, lelkileg meg mindenhogyan megterheli az embert, de szerintem jobb egy új élet, mint egy boldogtalan régi.

A lényeg, ahogy elmondtam, gyerektelen nőkkel nem ismerkedem, mert én már nem vállalok gyereket, van már elég.

Ha egy nőnek van gyereke, az jobb. Viszont ahogy ő is akar a gyerekeivel lenni, úgy én is.

Van saját házam, kertem, macskám. Nem tudok senkihez odaköltözni, mert a gyerekeim neveléséből, logisztikából kiveszem a részem. Ide járnak suliba, itt lakik az anyjuk is. Ez ide horgonyoz még vagy 5-6 évig.

Hadonló korú gyerekkel, gyerekekkel egy nő is ezen megy át, hacsak az apjuk teljesen ki nem vonta magát a forgalomból.

Tehát bármennyire is tetszik, vonzz egy nő, bármennyire is odavagyok érte, csak az időm egy részét tudom felajánlani.

És ez sokaknak nem tetszik. Nemrég szakítottam a barátnőmmel, ő azt gondolta, hogy tudja ezt kezelni, de nem tudta.

Én egy teljes értékű, monogám kapcsolatra vágyom, akivel a hátralévő 30 évet leélhetem.

Az elején nem összeköltözve és időosztásban együttléve vele.

Sajnos ez olyan kompromisszum, amit el kell fogadni. És szerintem ha nem szeleburdi tini valaki, aki feléri ésszel és érzelmekkel, hogy boldogságban kapcsolatban lenni valakivel heti 3 napot találkozva jobb, mint várni az irrális, soha el nem jövő állomlovagot, aki 24/7-ben ott van.

48f

#41 a neten a hasonló figurák akkor is megtalálnának ha 30-as gyermektelen nő lennél :)

A dolog másik része... ha gyerekkel mész minden közös programra ott nyilvánvalóan csak azzal tudsz ismerkedni aki szintén a gyerekével érkezett. Mivel viszont egyik sem tudja a másikról, hogy szingli-e így nem fog kezdeményezni (nem illik rákérdezni, hogy helló merre jár a gyerek apja/anyja). Ha ismerkedni akarsz akkor felnőtt programokra kell menned (egyedül) és a megfelelő ismerkedési fázisban elmondani, hogy gyermeket egyedül nevelő anyuka vagy.

Amit, akit keresel... 40-es, jól szituált, biztos háttérrel (de nem feltétlenül milliomos), célokkal rendelkező, jól kommunikáló, értelmes, normális, figyelmes, megfelelő kisugárzással rendelkező férfi. Nekik viszont az egész "piac" nyitva a 30-asoktól a 40-esekig. Nem feltétlenül azért mert a 30-as nőket keresik, de ettől még simán fel tudják csípni őket! (mármint ha valakinek megvannak a megfelelő kommunikációs kompetenciái) Ergo velük kell "versenyezned".