Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Könnyen agglegény maradok így?
Nem vagyok egy nyomulós típus, nem lógok a nőkön minden erőmmel. Ebből kifolyólag kezdeményezni egyáltalán nem szoktam, mert nem is igazán vannak olyan helyzetek ahol megtehetném, de ha volt is valamilyen kontakt nővel, akkor sem éreztem úgy, hogy randira kellene hívnom, hiába volt velem kedves például. Ennek apropóján gondolkodtam el, hogy ha valaki kipécézne magának, akkor úgyis történne valami, de így, ha ez nem történik meg, akkor tulajdonképpen senki nem is akar semmit. Vagyis hiába próbálkoznék agyba-főbe, egy méterrel sem volnék előrébb. Így viszont meglehet, hogy sosem lesz feleségem?
Akinek elmondtam a szerintem racionális magyarázatomat, elintézték annyival, hogy hülyeség, én vagyok a férfi. Szerintem ez, csak egy általános duma, amit mindenre rá lehet húzni...
Egyszerűen jobban szeretem, ha egy nő egyértelműen tudatja velem, hogy nyitott az ismerkedésre.
28 leszek, volt már kapcsolatom is, nem vagyok szűz, sem tapasztalatlan.
Ismétlem, ha nem teszel érte semmit, nemhogy 5, de 50 év múlva sem lesz senkid.
Tudom tudom, neked bíztatás kell, meg hogy más jöjjön oda, más kezdeményezzen.... De azt nem hívják úgy, hogy "tenni érte" vagy "kezdeményezni", hogy más jön oda és megengedi, hogy vele legyél:D
Hány munkáltató keresi fel a munkavállalót, hogy dolgozzon nála úgy, hogy az nem is jelentkezett? Hány iskola keres meg fiatalokat és garantálja nekik a felvételt jelentkezés nélkül? Hány mestermű készül el úgy, hogy az alkotójának csak publikálnia kellett?
Na, pont ennyi esetben lesz párkapcsolata annak, aki a füle botját sem ozdítja érte. Előfordul - mert étnyleg előfordult már a fentiek közül - de lássuk be, erre kár alapozni.
39
Az önreflexióba az is beletartozik, hogy valaki el tudja magát helyezni a táplálékláncba.
Nehogy azt gondold, hogy azok a férfiak akik jól néznek ki azok olyan marhára önreflexívek, sőt...
Én imádom a pszichológiát, magam is járok pszichológushoz, ami abban segíthet, hogy önmagad ne értékeld le ha negatív tapasztalat ér.
De azért a világ "törvényeit" és a kémiát nem fogja megváltoztatni sem a pszichológia, sem az önreflexió.
Én tökéletesen értem a kérdezőt, és természetesen az is igaz, hogy a nőknek nem a negativitás kell. Senkinek nem kell.
De azért én tudnék az élet különböző területeiről olyan példákat hozni, ahol megnézném hogy hogyan lennél pozitív... Legyél bármilyen önreflexív is.
Én azt gondolom, hogy nincs új a nap alatt.
A szimpátia/kémia az egy instant létrejövő állapot, ami vagy van, vagy nincs, és lehetsz bármilyen tudatos és önreflexív, az emberek viselkedése bizonyos helyzetekben egyforma.
Erre nagyon jó példa erre a média, bárhogy tolhatják (az egyébként nem egészséges) az elhízott embereket, hívhatják plus size-nak, lehet minden új megjelenő filmben homoszexualitás, kövér lány, kiplakátolhatod az egész világot "plus size" nőkkel, a nőideál nem fog változni, mindenki a vékony, homokóra alkatú nőket fogja preferálni. Ez így volt 100 évvel ezelőtt is, meg így lesz 100 év múlva is. És bár tudatosan egyetérthetsz azzal, hogy a 90 kilós nő is ugyanolyan mint az 50 kilós nő, és ez így is van, de kémiai szinten NEM fogsz vonzódni a 90 kilós nőhöz, akármilyen propaganda is van a molett nők mellett.
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy nyilván sokat számít a mindset, de a kémia alapvetően nem fejben dől el. Az vagy van, vagy nincs.
Aki jól néz ki, legyen az férfi vagy nő, annak nem kell kezdeményeznie, mert jön magától az egész. Legyen az férfi vagy éppen nő.
Kicsit olyan ez, mint mikor a szegény ember és a gazdag beszél a pénzről.
Én nettó 1.2 milliós fizetéssel beszélhetek arról, hogy egyébként nem a pénz számít egy olyan embernek aki csak nettó 300-at keres, és ez részben igaz is, mert valóban nem az határoz meg hogy mennyit keresel, de amikor kiteszed a lábad az utcára, ott meg fog határozni. Mert így működnek az emberek.
Már megtettem mindent ami tőlem telik, ettől többet én nem tudok. Ha nem elég, akkor sajnálom.
Kihasználom az egyedüllét előnyeit.
Nem fogok "látatlanban" bepróbálkozni minden nekem tetsző nőnél, mert kb. úgysem lesz belőle semmi, ha nincs előzetes ismeretség, vagy valamiféle közös pont mint mondjuk baráti társaság.
Ha mások voltak olyan vonzóak, hogy megtalálták őket a nők, sőt még szimpatikus volt ez a tulajdonságuk, akkor találjanak meg engem is. Ha nem, akkor dögöljek meg egyedül.
Az nem opció. Mivel nem nézek ki kifejezetten jól, hogy a fotókon jól mutassak, így a fényképek alapján történő megítélés nekem nem volna előnyös.
Ráadásul ott egymást érik a férfiak, társkeresőre nem fogok regisztrálni soha.
Ha nem vagy feltűnően vonzó, akkor nem nagyon fognak kezdeményezni, de még jeleket adni sem a nők.
Én úgy jöttem össze az első két pasimmal, hogy eszemben nem volt velük semmit kezdeni. Ők kezdeményeztek. Mivel külsőleg nem volt velük semmi gond, elmentem velük randizni, aztán ahogy megismerkedtünk, megkedveltem őket.
Az a szerelem első látásra dolog, nem létezik. Olyan van, hogy valaki nagyon jól néz ki, és megkívánom, de az csak egy felszínes dolog. Szerelmesnek lenni más, ahhoz kell ismernem a személyiségét.
Azt pedig úgy nem vállalnám, hogy csak úgy vaktában elhívom randizni, miért is ne alapon, ha nem vagyok benne biztos legalább 90%-ban, hogy bejövök a nőnek. Ha a külsőmmel nem keltem fel a figyelmét, vagyis nem tetszem meg neki, akkor a személyiségemmel nem hinném, hogy rabul tudnám ejteni.
Még a puszta gondolattól is kiráz a hideg, hogy mekkora lebőgésnek a kockázata van a dologban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!