Agglegények, vénlányok! Hány éves korotokban mondtátok azt hogy eddig és ne tovább, marad az örök magány, vagyis FOREVER ALONE?

Válás után 1 gyerekkel 45 körul engedtem el azt hogy lesz tesója valaha is. Nincs olyan akinek én gyereket szülnék. azt az egyet is nagynehezen találtam csak meg akitől érdemesnek tartottam vállalni mert a pasik javarésze selejt es nem akarom hogy azt örökölje egy gyermek egy életre.

És mivel családot már nem akarok házasság család gyerekek, meg nem is látom, hogy erre bárki is képes lenne megcsinálni (hogy ne lenne egy troger vagy megcsalós vagy incel vagy ronda senkihazi hanem igazi férj és családtag- tul magas a léc..), de szexkapcsolatoktól meg amiben csak használnak szinte undorodom is, meg a nyomuló ffiaktól akik cserébe támogatni akarnak(tehat qvának akarnak venni..) így maradt az hogy valszeg macskásnéni leszek.

Sose éreztem magányosnak magam attól, hogy nincs pasim. Nem vagyok incel.

Tudtam, hogy nem leszek macskás öreglány, mivel utálom a macskákat. Ellenben gyerekem lesz, mert azt meg akarok.

Üdv, egy boldog szingli kismama

Ezt nem igazán én mondtam, simán csak magától értetődő volt már tizenévesen is, hogy így lesz. Mert mégis kinek kellene ilyen lány/nő? Max. valaki olyannak - de még annak is csak jobb híján -, akivel egy alkalom erejéig sem érdemes leállni.

Most meg már, 30 fölött, amikor "mindenki" foglalt...?

Én se tartok macskát, átvitten értettem csak arra, hogy tróger pasikat se tartok akik csak hasznalnának meg stb, nem bírja a gyomrom se a felhozatalt.

Aztán mivel pl munkahelyen is el vannak utasitva ez miatt mobbingolnak is(ez az igazi arcuk..), mások meg ajánlgatnak támogatást. Hát nekem egyelőre inkább van hányingerem a pasiktol jelenleg mint forditva.

De olyan szinten, hogy amikor a külföldrol jött haza az ismim es neki allt ovatosan nyomulni az is, elvitt kocsival körözni meg tópartozni(ezt is már rühellem ha beszállok egy kocsiba, hogy a pasik egyszerűen azt hiszik hogy kérdezésem nelkul vihetnek oda ahova akarnak..), meg az is ilyen kimondatlanul hogy segíteni akar csak legyünk "jóban", kulonben nem érdekli az életem sem, hogy még ezer éve ismerősöm/barátom is kiesik így.

Marhara nem akartam vele tópartozni amikor beszálltam a kocsiba. A terv csak az volt hogy elvisz a sarki boltba. De mentünk tovább egyszer azzal hogy nagyobb üzletbe is mehetünk aztán miért ne kocsikázzunk alapon. Pf. Nem volt kedvem romantikához abszolut de ő meg nyomta a gázt. Lett is ebbol egy kisebb afférunk is.

Minek kéne társ?

Barátnő sincs ingyen.

Így meg azzal a nővel fekszek le akit meg kívánok

Már tizen évesen is világossá vált, hogy óriási mázlimnak kell lennie, hogyha valaha is akarok barátnőt, párkapcsolatot.

Aztán valahogy sikerült a 20-as éveim elején mégis összehozni.

A szakítás után még próbálkoztam, úgy gondoltam, hogy francba mindennel, nekem is simán kijárhat egy normális kapcsolat. Hát nem így lett.

nagyjából 27 éves korom körül aztán végleg letettem arról, hogy valaha is lesz valakim.

Több, mint 3 éve aztán tényleg esélytelen a dolog. Semmi közöm nem volt nőkhöz, se egy ismerkedős beszélgetés, se randi és nyilván se csók, se szexben nem volt részem.

30 leszek év végén és abszolút letettem már a dologról. Mondjuk elég tükörbe néznem és tényleg nem látok semmi esélyt arra, hogy valaha valakinek még megtetszenék.

Társkeresőkön esélyem nincs, kipróbáltam párat, élőben pedig nincs kivel ismerkedni. De ha lenne sem kapnék pozitív visszajelzést az 100%.

Talán pár év múlva még akad néhány lehetőség, de nem bízom igazán ebben sem.

A gond az, hogy öregnek nézek ki. A koromnál jó 10-15 évvel idősebbnek, így a nálam fiatalabbak kiesnek a körből, aki meg idősebb jellemzően családos, férjezett vagy éppen régóta tartó, stabil párkapcsolatban él és nem pont miattam fog ebből kilépni.

Talán ha nem romlik tovább a külsőm, 35-40 éves koromra úgy fogok kinézni mint egy átlag 40-es és lesz még egy kis minimális esélyem. Mondjuk kétlem, de a remény hal meg utoljára.

2,

single moms overestimate their fixed market value xD