Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudom elfogadni, hogy soha nem lehet gyerekem, mert nem vagyok vonzó a nőknél?
Mondjuk ki: lúzer vagyok. Úgy érzem, nincs életem. Nem vagyok érdekes. Nincs bennem semmi amit egy lány vonzónak találna. Maximum pótléknak lehetek jó majd ha már meg akar állapodni valami kiégett partiribi (már bocsánat, tudom a nőkről tisztelettel kell beszélni. De akkor is.)
Más is van így? Szépen lassan eltelik majd az élet és elmúlunk és nyomot sem hagyunk. Csak addig amíg van, aki emlékszik ránk. Ezt tudom. De azért valahogy fáj ebbe belegondolni, hogy én kiestem a génkészletből. Tudom, ez egy ösztön, az egyik legerősebb, a fajfenntartó, szaporodási ösztön, hogy szeretnénk utódot nemzeni. Erről hogy tudok lemondani? Hogy tudom ezt kikapcsolni? Akkor talán nem fájna. :(
Bocs ha bárkinek is elrontottam a napját a kérdéssel. Tudom, nem a legvidámabb téma.
"-Akkor tegyél érte, hogy jobb legyél..
-Á, hagyjuk, annyira nem fontos.."
"Maximum pótléknak lehetek jó majd ha már meg akar állapodni valami kiégett partiribi (már bocsánat, tudom a nőkről tisztelettel kell beszélni. De akkor is.)"
És azzal mi a baj? Ja, hogy te nem pótlékként akarsz gyereket, hanem valami áhítattal csodált férfi Istenként? Akkor legyél az, mert a rinyagép nem vonzó. És ha még emellé így beszélsz a nőkről, akkor pótléknak se kellesz senkinek. Szóval köszönjük a gyerekek nevében, hogy egyiknek se te leszel az apja.
6-os.
Miért várnám el, hogy Istenként csodáljanak? Nem írtam ilyet. Nem mondtam ilyet. Ez honnan jött? Ezt honnét szeded?
Én csupán arra vágyom, hogy egy lány majd önmagamért szeressen, önmagamért válasszon. Nem azért, mert ketyeg a biológiai órája, nem azért, mert "biztosra megy" a sok rosszfiú utáni csalódás után.
Nem vagyok rinyagép. Nem kürtölöm tele a netet, hogy mennyire rossz az életem. NEM tanácsot kértem, nem biztatást kértem, csak egy kérdést tettem fel gyengébb pillanatomban, hogy hogyan tudnék elfogadni valamit, amin változtatni nem tudok. Erre jön mindenki a klisékkel, hogy csak önbizalom, meg a többi butaság. Sajnos nem így működik. Vannak, akiknek megy a párkapcsolat. Vannak, akiknek meg nem. Én az utóbbi kategóriában landoltam. Akartam, nem akartam - nem kérdezte senki. Ez van.
írja itt egy női hozzászóló, hogy 23 évesen emgtalálta. nem akarom leszólni, mert nem mondott rosszat, csak nem vette figyelembe, hogy ő nő, és soha nem fogja megtapasztalni, sem megérteni a párkeresést férfi oldalról. Neki nőként "csak" annyi a dolga, hogy vagy veszi a közeledést vagy nem veszi. Neki nem szükséges, hogy csinos legyen, okos legyen, legyen státusza, sárm-ja, jó dumája. Persze, persze, önbizalom, igen. De ő nőként nem fogja sem megtapasztalni, sem megérteni a férfi oldalt. Nem leszólni akarom, csak ez van.
Lehet csak én olvastam néhány mondatot ferde szemmel, de megpróbálok hideg fejjel írni.
Ha úgy érzed, hogy nincs benned semmi ami másoknak vonzó, akkor tegyél olyat, ami saját magad szemében vonzó lehet, írásodból az jön le, hogy magaddal sem vagy már elégedett amihez lehet egy szakember jól jöhet, hogy rávilágítson esetleg egy két dologra.
A nyom hagyása életünk során relatív (sorozatgyilkos, hős, író, producer, versenyző, egy jó munkaerő, családanya stb.), nem mindenkire emlékszik a világ, de ez így van rendjén, de ettől egyik személy sem lesz kevésbé értékes.
Az emberi lény tudósok szerint akkor is kerekedett felül az emlősökön, mikor szabályozta ösztöneit. Nem, nem tudod kikapcsolni, DE ha mindenképp nyomot akarsz hagyni, bár nem a személyes géned menne tovább, örökbefogadás?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!