Könnyen agglegény maradok így?

"Akkor csak igaz, hogy a nők kezdeményeznek."

Igen, annál aki jól néz ki.

"Egy férfinak semmit sem kell tennie."

Ez viszont már erős túlzás.

Ha vonzó, jóképű faszi vagy, akkor bizonyos dolgokat elnéznek és tudnak skippelni, ergo nem feltétlen kell hoznod a tankönyvi "ő a férfi, az ő dolga hogy..." szerepeket.

Ugye tipikus helyzet a szégyellősség és a magabiztosság dolog.

Ha jól nézel ki, de szégyellős vagy, összeakadnak a szádban a szavak, félénk vagy, akkor te a cuki pasi leszel, aki aranyos hogy legalább próbálkozik, már-már ettől indulnak be.

Ha nem nézel ki jól, de mégis férfias kiállásod van és megingathatatlan magabiztosságod aki tudja mit beszél, akkor te csak a creepy gyökér leszel, akiről nem tudják hogy mégis mit képzel magáról.

Tehát összességében a külsőd a fontos, mert a külsőd miatt hajlandóan elviselni olyan dolgokat, ami nem feltétlen tankönyvi és maszkulin.

De visszafele ez már nem működik.

Ha nem nézel ki jól, akkor teljesen mindegy hogy szégyellős vagy, vagy éppen odaállsz és férfiasan tényeket közölsz, jeleket küldesz, nyomulsz vagy éppen visszahúzódsz, a nem vonzó külsőt nem fogod tudni tulajdonságokkal visszakompenzálni.

Természetesen a jó személyiség kompenzálhat külsőt, de az azért túl megy a "meg kellene szólítanom" szitunál.

24-esnek igaza van. Ha jól nézel ki, minél jobban, annál több minden van elnézve. Viszont szar külsővel a pozitívnak beállított tulajdonságok is negatívvá válnak, nyilván minél szarabb a külsőd annál inkább.

Egy nem vonzó kinézetű pasi ha magabiztos, határozott és jó kiállású akkor arrogánsnak, bunkónak, tahónak lesz beállítva. Egy jóképű, de félénk, visszahúzódó srác aranyosnak, cukinak lesz mondva.

Amíg jól néztem ki én se nagyon kezdeményeztem csajoknál mégis mindig voltak jelentkezők, sokszor nekem kellett már nagyon nagyon játszani a gyükeret, mert némelyik annyira nyomult. Ugye a gond az volt, hogy többnyire olyan csajok tették azért ezt akik nem voltak az eseteim és alapvetően "mindenkinek megvoltak" típusok. Egy-két kivételtől eltekintve, így lett életem első és vélhetően utolsó kapcsolata.

Amikor én kezdemlnyeztem, még ha úgy is tűnt, hogy esetleg van esélyem, lehet a dologból valami akkor is csak pofára esés lett a vége. Egyszer elég durván. Azóta nem is próbálkozom, meg hát az évek alatt leromlott annyira a külsőm, hogy fölösleges is.

Érdekes módon a személyiségem és egyéb dolgok, amelyek az itteniek szerint fontosak nem változtak, egyetlen dolog ami igen, az a kinézetem. Azóta "meglepő" módon nem is kezdeményez nálam senki...

Egyébként nem feltétlenül kell extrém szarul kinézeni ahhoz, hogy egyedül maradj, elég ha láthatatlan, szürke, semmilyen vagy a NŐK szemében. Ha nem látnak benned semmi extrát akkor mindegy. Egy rondább pasiban is lehet olyan egyedi dolog, ami bizonyos típusú nőknek bejön (niche) pl. ha nagyon magas vagy, ha nagyon izmos vagy és pont ez tetszik az adott csajnak, vagy ha valamilyen szakállad, szemszíned van stb.

Tudom le leszek pontozva, de valójában a külső a legfontosabb az ISMERKEDÉSnél, utána nyilván más tényezők is bejönnek a képbe, de ha a külső terén elvérzel, akkor mindegy a többi dolog. Ezért a legfontosabb, hogy a külsőd terén legyél valamennyire egyedi, nézzél ki magadhoz képest minél jobban, hátha elég lesz. Nem biztos, de nagyobb az esély, mintha szürke, észrevehetetlen pasi vagy.

"Egyszerűen jobban szeretem, ha egy nő egyértelműen tudatja velem, hogy nyitott az ismerkedésre."

Ugyanígy vagyok (vagyis voltam) ezzel én is. És hasonló volt a helyzetem nekem is a tiédhez. 25 éves koromig teljesen abban voltam, hogy én biztos agglegény leszek, már-már szinte berendezkedtem egy ilyen egyedülélős életre, mert nagyon nem voltam az a tipikus csajozós típus, én sem voltam nyomulós és nem szerettem/nem tudtam kezdeményezni. De ez nem nagy gond, sok olyan lány/nő van, aki nem szereti a nyomulós, túl harsány, vagánykodós pasikat, sok nő azért nem, mert azt látják az ilyen férfiakban, hogy esetleg egy már kialakult kapcsolatban is folytatná más lányok felé is ezt a stílust (és ez sokszor így is van, valjuk meg). Az a lány is így volt ezzel, aki végül a feleségem lett 26 éves koromban (és már 18 éve együtt vagyunk). Saját elmondása szerint pont azért tetszettem meg neki (munkahelyen), mert a sok harsány, nyomulós, vagánykodós srác között ott voltam én, aki picit visszahúzódobb, távolságtartóbb és komolyabb voltam. De azért volt humorom, meg állítólag karakán, magabiztos megjelenésem volt, de nem voltam sosem a társaság középpontja és tetszett neki ez a fajta alapvető visszahúzódottság. Emellé társult még egyfajta "elérhetetlen számomra" érzése is a feleségemnek, mert úgymond nem adtam magam olyan könnyen. Tetszett neki, hogy küzdeni kell és nem ugrottam azonnal. Aztán végül ő tette meg az első lépéseket, én meg persze viszonoztam a közeledését, mert tetszett ő is nekem.

Előtte nem sok kapcsolatom volt, de akikkel kapcsolatba kerültem előtte, mindegyik lánnyal ugyanígy volt, hogy nem én kezdeményeztem és egytől egyig azt mondták utólag, hogy azért tetszettem meg nekik, mert nem voltam nyomulós.

Viszont ha valamelyik lány adott egy apró jelet is, hogy nem vagyok kellemetlen a számára, akkor már nekem is sokkal könnyebben ment az ismerkedés.

Szóval igen, vannak ezzel sokan így, mint te, hogy nem szeretnek/nem tudnak kezdeményezni, de ettől függetlenül összejöhet a dolog, mert sok olyan lány is van, aki viszont kezdeményez, ha egy pasi valami miatt nagyon megtetszik nekik és ilyenkor simán átveszik a kezdeményező szerepet, ha a férfi nem teszi meg. Ahogy írtam, én legalábbis több lánnyal így voltam és a feleségem is így lett.

Én egyszerűen nem tudtam sosem az a vagány nyomulós lenni, vagy aki csak úgy kezdeményez vagy egyáltalán a lányok körül forog, nagyon nem olyan a személyiségem. Próbáltam ezellen küzdeni, próbáltam ilyen lenni, de rájöttem, hogy felesleges, hamar kimerülök és nem ilyen vagyok valójában és ez úgy is kiderül csakhamar. De végül a sors nálam elrendezte ezt a dolgot, lett feleségem és gyermekeim.

Ha ilyen nehéz bekerülni a kosárba, akkor miből gondolod, hogy benne is maradsz?

Nincs sok tartós kapcsolat manapság.

Nekem 35 éves korom ellenére elég nagy önbizalom hiányom van ami a gyermekkori traumákra vezethető vissza. Vannak jobb napjaim is azért. Ha összejönnék valakivel, majd szétmennénk az nem esne túl jól. Így inkább megkímélem magam az egésztől.

Egyedül amúgy is jobban haladok. Illetve úgy is egyedül halunk meg, ha kapcsolatban lennénk ki előbb, ki utóbb. Nincs jelentősége ennek sem. A temetést pedig a temetkezési vállalat végzi. Ivadékokat sem akarok.

Magyarul nem teszel semmit, hogy legyen nőd.

Öhm, igen, így nem is lesz nőd.

A világ így működik. Semmiből nem lesz valami.