Le lehet győzni a birtoklási vágyat?

Sziasztok.

Egy olyan problémával fordulok hozzátok, ami már 10 éve lapul bennem és most jutottam arra a szintre hogy ki merem mondani és belátom hogy foglalkozni kell vele.

27 éves vagyok és már az első kapcsolatomban (16 évesen) megjelent bennem ez a birtoklási mánia, talán ennek nevezném. Ami abban nyilvánul meg hogy rosszul érzem magamat, ha a pasim elmegy valahova nélkülem másokkal. Legyen az kávézás, kirándulás. Legrosszabb ha kocsmába/buliba menne a haverjaival, ettől gyomoridegem van. Tudom hogy sok nő ezt nem csípi, de nekem durva dührohamaim vannak tőle és képes vagyok kárt tenni magamban és a környezetemben. Legenyhébb helyzetben csak sírok még haza nem jön. Szégyellem hogy ezt váltsa ki belőlem, de olyan erős szorongó érzés, mintha nem is én lennék, teljesen magával ragad. Fel tudom fogni épp ésszel, hogy az embernek szüksége van kikapcsolódni barátokkal, kell az én idő, hiszen úgy lesz kiegyensúlyozott egy kapcsolat. De bárcsak ne fájna. Egy éve járok pszihológushoz, úgy érzem ez nem elég. Nagyon rég óta nem volt párom, mert félek hogy elűzöm a viselkedésemmel csak mérgezném kapcsolatot. Igyekeztem eddig is olyan pasit keresni akinek nincs nagy társasági élete, sokszor olvasok olyant hogy a csajok már direkt küldik őket otthonról mert nem mozdulnak ki, de mintha tűt keresnék a szénakazalban. Jobban örülnék neki ha sikerülne inkább magamban kijavítani a dolgokat, mint görcsösen keresni ilyen tipust. Mivel nekem igényem van jönni-menni-utazni, de a párommal. Nap mint nap belegondolok, hogy ez miatt nem lesz senkim, se gyerekem, se családom akkor nincs értelme élnem se.

Volt valaki hasonló helyzetben, akinek sikerült legyőzni egy ördögi érzést? Tanácsoltok más megoldást pszihológuson kívül?