Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Le lehet győzni a birtoklási vágyat?
Sziasztok.
Egy olyan problémával fordulok hozzátok, ami már 10 éve lapul bennem és most jutottam arra a szintre hogy ki merem mondani és belátom hogy foglalkozni kell vele.
27 éves vagyok és már az első kapcsolatomban (16 évesen) megjelent bennem ez a birtoklási mánia, talán ennek nevezném. Ami abban nyilvánul meg hogy rosszul érzem magamat, ha a pasim elmegy valahova nélkülem másokkal. Legyen az kávézás, kirándulás. Legrosszabb ha kocsmába/buliba menne a haverjaival, ettől gyomoridegem van. Tudom hogy sok nő ezt nem csípi, de nekem durva dührohamaim vannak tőle és képes vagyok kárt tenni magamban és a környezetemben. Legenyhébb helyzetben csak sírok még haza nem jön. Szégyellem hogy ezt váltsa ki belőlem, de olyan erős szorongó érzés, mintha nem is én lennék, teljesen magával ragad. Fel tudom fogni épp ésszel, hogy az embernek szüksége van kikapcsolódni barátokkal, kell az én idő, hiszen úgy lesz kiegyensúlyozott egy kapcsolat. De bárcsak ne fájna. Egy éve járok pszihológushoz, úgy érzem ez nem elég. Nagyon rég óta nem volt párom, mert félek hogy elűzöm a viselkedésemmel csak mérgezném kapcsolatot. Igyekeztem eddig is olyan pasit keresni akinek nincs nagy társasági élete, sokszor olvasok olyant hogy a csajok már direkt küldik őket otthonról mert nem mozdulnak ki, de mintha tűt keresnék a szénakazalban. Jobban örülnék neki ha sikerülne inkább magamban kijavítani a dolgokat, mint görcsösen keresni ilyen tipust. Mivel nekem igényem van jönni-menni-utazni, de a párommal. Nap mint nap belegondolok, hogy ez miatt nem lesz senkim, se gyerekem, se családom akkor nincs értelme élnem se.
Volt valaki hasonló helyzetben, akinek sikerült legyőzni egy ördögi érzést? Tanácsoltok más megoldást pszihológuson kívül?
válasza: válasza:#46 persze hogy emlegetem, ha emlegetik, mint ahogy te is.
Egyedül pszihológushoz mentem, kiváncsi lennék több módszerre. Kinezológus, családállítás tapasztalatokra, vagy hátha van még hasznosabb módszer. Nem arra számitottam hogy ki legyen elemezve mennyire sz*r, gáz ez a viselkedés. Miven tudom, ebből szeretnék kigyógyulni. Tisztába vagyok vele hogy egyedül rajtam mulik az egész, de tanácsot szabad kérni meg szakember segitségét ha valami nem megy egyedül.
válasza: válasza: válasza: válasza:Mert ha az anyukája, legjobb barátnője, testvére mondaná neki, hogy:
"Olyan pasival kell járni aki tekintettel van rád.
Viszont neked is kéne rá.
Egymás határait tisztelni illene.
Ez másképp nem megy."
Akkor is felkapja a vizet?
Vagy inkább ilyen mondatok után:
"Ja, a fő probléma, hogy egyáltalán nem szereted saját magad és nem tudod az istennek se lefoglalni magad míg a párod távol lenne. Igazság szerint te szülőt, anyját akarsz magad mellé aki napról napra neked ugrál mint a bolha mert te még kisbaba vagy.
Ki akarod használni a fiúkat, hogy te jól érezd magad.
De közben teljesen meg vagy szállva a saját démonaiddal. Fordítva sül el mert önző vagy.
Katasztrófa már bocsesz."
Bárki, még az anyukája is oda vághatja neki ezt ugyanolyan nyers stílusban, vagy egy kissé visszafogottabb módon. A lényegen nem változtat.
Pár embernek pont a durvábban megfogalmazott kritikák használnak mert az aszertív hozzáállás még inkább hátráltatja, már mégcsak figyelembe se veszi.
Nem hiszem el, hogy életében nem kapott negatív "értékelést" a kérdező mégha másabb stílusban is lett előadva és mégse haladt semerre se!
Ott a pszichológus akiről azt gondolná az ember, hogy érti a dolgát és mégsincs változás.
Egyedül annyi, hogy végre rájött, hogy a pszichológus kevés mert nem tudja megmenteni. Adhat neki ő is tanácsokat, leáshat vele jó mélyre mégis micsoda okozza ezt a viselkedést/mentalitást, de a kérdezőnek kell megemberelnie magát legvégül, alapvetően.
Mehet ő még hipnózisra is, hogy elfelejtse mi történt 16 évesen, de tudatalatt úgyis benne lenne mert az élete részét képezi!
El kell fogadni ami történt és végre tovább lépni.
Azért fontos az önismeret és ha egyszer saját magával nincs tisztában a kérdező és ide jött akkor más megoszthatja a véleményét róla. Nem ismeri saját magát olyan szinten mint elfogadható lenne mert a negatívumokra összpontosít inkább. Látni azon ahogyan kifejezte magát amikor adtam tanácsot: "nem tudom hogyan, nehéz, úgy érzem az egyedüli ember vagyok ezzel a problémával" és persze a negatívabb, "kvarcosabb" hozzászólások is arról árulkodnak.
Mellesleg ha engem nem érdekel a másik ember véleménye, főleg ha rossz, tiszteletlen, tapintatlan akkor nem hozom szóba még másnap is. De még mindig ő a téma. Pedig más is beszólt neki. Lesz*rom ott ahol van és nem akarom másoknak bebizonyítani, hogy nem vagyok hibás a történtek miatt, azt sem, hogy megvívom a harcaim mert semmi közük hozzám!
Inkább azzal foglalkozok ami nekem fontos a fejlődés irányába. De arról nem írt azon kívül, hogy köszöni a tanácsokat. Úgy jön le, hogy ilyen embernek nem lehet segíteni mert igazából ő nem akarja. Fél a változástól, fél, hogy kudarcot vall és az tartja vissza! Vagy túllép az árnyékán, vagy akkor bújkáljon tőle. Más lehetősége nincs.
válasza: válasza:Hihetetlen vagy #58.
Nem írtam, hogy kutya kötelessége rám hallgatni, az én szavam szent, én mindent tudok. Csak abból tudok én is kiindulni amit leírt. De ha már te hozzá költöttél, hogy biztosan olyan emberekkel volt körbevéve akik az ő érzéseit, gondolatait semmibe se vették és ő nem tudta magát megvédeni akkor én hagyj írjam, hogy az nagyon szomorú szcenárió. Hagyj költsek akkor én is hozzá és inkább abban reménykedem, hogy volt támogató háttere a családja által csak a kérdező valahogy letévedt az útról és hiába próbálnak neki segíteni nem igazán sikerül.
"Igenis nagyon helyes hogy nem hagyja hogy a te véleményedből a rátett negatív dolgok is még az ő vállán legyenek, mikor nem is ismered a helyzetet teljesen."
Milyen negatív véleményeket írtam? Azt, hogy nem tud rajta segíteni senki ha nem tud magán? Vagy az negatív vélemény, hogy durva nagyon a helyzet? Nem lehet leírni senkinek ezek szerint, hogy durva mert akkor már érzéketlen, rossz ember mindenki aki le meri írni a véleményét.
Hát Uram bocsáss meg, hogy oda írtam én is, hogy mit gondolok az egészről.
Nemcsak sarkos motivációkat írtam neki, adtam több tanácsot és figyelembe se vette jóformán, le tudta annyival, hogy neki nem megy!
Olvasd már el az #55-ös válaszom. Még az se tetszik neked!
De te nem írtál neki még egy tanácsot se csak ennyit:
"50 A pszichológus csere lehetséges hogy jó, vagy bármi más módszer, szerintem ilyeneket vár tanácsokban, én nem tudok, de sokan járnak különféle helyekre."
Még a cserét se írtad, én írtam mint opció!
Akkor miért engem veszel elő mint a #17-est?
Most te vagy valami megértő angyalkát, lelki szemétládát adsz elő, vagy a kérdező vagy csak más nickről.
Eddig senki nem szólt be senkinek rajtad és a kérdezőn kívül.
Ő kiakadt 2 jelzőn, te meg a "hiába vered a segged a földhöz" kommenten. Eléggé gyanús ez a viselkedés!
Tudjátok mit? Beszélgessetek egymással. Én is kiszálltam. Még a végén én szintén le leszek hordva amikor tényleg csak a jóindulat vezérelt.
válasza:"biztosan olyan emberekkel volt körbevéve akik az ő érzéseit, gondolatait semmibe se vették"
Mindenki körül vannak ilyen emberek akinek nincsen 10 fős titkársága ami minden frusztrált vagy ideiglenesen rosszindulatú embert kiszűr. Szóval ezzel semmi speciális helyzetre nem utaltam, csak a nagy átlag. Mert én mondjuk azt feltételezem, hogy nem ő a bántalmazó típus, mivel magát bántja. De lehet hogy valamit kihagyok mert egy kicsit lusta vagyok visszaolvasgatni utólag kétszer, ezért nem tudok mindenre reagálni amire írtál, és azt se tudom megállapítani mennyire van benned jó szándék, biztos van valahol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!