Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Le lehet győzni a birtoklási vágyat?
Sziasztok.
Egy olyan problémával fordulok hozzátok, ami már 10 éve lapul bennem és most jutottam arra a szintre hogy ki merem mondani és belátom hogy foglalkozni kell vele.
27 éves vagyok és már az első kapcsolatomban (16 évesen) megjelent bennem ez a birtoklási mánia, talán ennek nevezném. Ami abban nyilvánul meg hogy rosszul érzem magamat, ha a pasim elmegy valahova nélkülem másokkal. Legyen az kávézás, kirándulás. Legrosszabb ha kocsmába/buliba menne a haverjaival, ettől gyomoridegem van. Tudom hogy sok nő ezt nem csípi, de nekem durva dührohamaim vannak tőle és képes vagyok kárt tenni magamban és a környezetemben. Legenyhébb helyzetben csak sírok még haza nem jön. Szégyellem hogy ezt váltsa ki belőlem, de olyan erős szorongó érzés, mintha nem is én lennék, teljesen magával ragad. Fel tudom fogni épp ésszel, hogy az embernek szüksége van kikapcsolódni barátokkal, kell az én idő, hiszen úgy lesz kiegyensúlyozott egy kapcsolat. De bárcsak ne fájna. Egy éve járok pszihológushoz, úgy érzem ez nem elég. Nagyon rég óta nem volt párom, mert félek hogy elűzöm a viselkedésemmel csak mérgezném kapcsolatot. Igyekeztem eddig is olyan pasit keresni akinek nincs nagy társasági élete, sokszor olvasok olyant hogy a csajok már direkt küldik őket otthonról mert nem mozdulnak ki, de mintha tűt keresnék a szénakazalban. Jobban örülnék neki ha sikerülne inkább magamban kijavítani a dolgokat, mint görcsösen keresni ilyen tipust. Mivel nekem igényem van jönni-menni-utazni, de a párommal. Nap mint nap belegondolok, hogy ez miatt nem lesz senkim, se gyerekem, se családom akkor nincs értelme élnem se.
Volt valaki hasonló helyzetben, akinek sikerült legyőzni egy ördögi érzést? Tanácsoltok más megoldást pszihológuson kívül?
válasza: válasza:#12 nagyon szépen köszönöm, utánanézek mindenképp.
#13 két opcióm van.
Egyik hogy nem engedem érvényesülni a traumát (nem megyek bele párkapcsolatba és egyedül élem le az életem)
A másik hogy dolgozok rajta, de nemtudom hogyan.
válasza:Hogy-hogy hogyan? Önismeret és önfejlesztés. Tudod, hogy mi a baj veled? Az már jó. Jót tenne ha a múlt helyett inkább a jelenre és a jövőre koncentrálnál. Pl. szem előtt tartod, hogy már nem vagy 16 éves szóval változtál jobb irányba. Arra összpontosítasz amiben jó vagy. Önbizalmat növelsz magadnak és ha át is fut a fejeden, hogy milyen voltál helyettesíted azzal, hogy sokkal jobb ember vagy mert "ezt meg azt" elérted. Pozitív dolgokkal bombázod magad mert pozitív dolgokat csinálsz. Agykontroll, lol.
De amúgy mást most sem csinálsz. Annyi a különbség, hogy a negatívumokkal foglalkozol. Fordítsd meg. Ha már merítesz elég magabiztosságot lehet ismerkedni és emberismeretet szerezni majd akivel (majdnem) minden passzol azzal lenni, maradni.
válasza:Megértem amúgy a problémát, hasonlóan voltam én is.
Bár nem ennyire durván. De tudott zavarni, mikor az exem ment erre-arra.
(Igaz, nekem rátett, hogy nem az őszinteségéről volt híres, és megesett, hogy nem oda ment, mint amit nekem mondott.)
Későbbi kapcsolatomban is volt példa, hogy a pasi haverozni, inni stb ment (távkapcsolat, többet ment, mint amit velem volt.)
Zavart, de próbáltam elfogadni.
A páromat mikor megismertem, nem került szóba ez a téma, de hamar feltűnt, hogy neki nincs erre igénye 🤣
A legjobb barátját is úgy mutatta be, hogy az is idejött hozzám.
Ha a baráti társaságával kellett találkozni is mindig vitt magával, fel sem merült, hogy ne, pedig nem én kértem.
(Nekem sincs már jó ideje igényem külön programokra, egyáltalán nem hiányoznak a barátnőzések, stb.)
Szóval tényleg az a kulcs, hogy olyan partnert kell találni, aki hasonlóan gondolkodik ezügyben.
Egyébként én sem birtoklási vágynak, hanem inkább súlyos önértékelési problémának, önbizalom-hiánynak gondolnám ezt.
válasza:Önbizalmat, önbecsülést kellene építened, és magadnak kellene lenni a legfontosabbnak a saját életedben.Ha ez meglenne és lenne saját életed is, akkor nem azon kattognál, hogy a másik éppen mit csinál, hanem a saját dolgoddal lennél elfoglalva.
Ezek a te problémáid, amiken dolgoznod kell:
Önbizalom, önbecsülés teljes hiánya: nem vagy képes elhinni, hogy valaki téged szeret, ezért 0-24-ben a nyakán akarsz csüngeni, mert azt képzeled, hogy így melletted marad.
Nincs életed: nincsen saját elfoglaltságod, nem szereted magad, ezért nem vagy képes elfoglalni magad és egyedül jól érezni magad/önállóan programokat szervezni.
A birtoklási vágyadat úgy lehet elengedni ha felfogod, hogy az ember nem tulajdon.Mindenki azt csinál, amit akar.Nem tudod kontrollálni az emberek cselekedeteit, csak a sajátod.
Ezzel a hozzáállásoddal paradox módon pont az ellenkezőjét éred el.Nem te birtoklod a másik embert, ő birtokol téged.Érted?
Elmegy szórakozni, jól érzi magát, te meg otthon őrjöngsz, vered a segged a földhöz és hisztériázol, ütlegeled magad.Akkor itt ki birtokol kit?
#15 kialakitottam magamnak egy olyan önálló életet, amivel nem sok ismerősöm rendelkezik. Mindezt egyedül. Adok a külsőmre, igyekszem mindig tip-topban lenni. Érzem hogy megbiznak bennem a barátaim, komoly dolgokról kikérik a véleményemet.
Igazad van, csak ezzel a negativ dologgal foglalkozok sajnos, mivel ugy érzem egyedül csak nekem vannak ilyen hülye érzéseim a világon, ami totál gátol az ismerkedésben.
válasza:Nekem eddig hiába vagyok introvertrált alapjáraton mindig extrovertált pasijaim voltak. Volt akivel nem ment hosszú távon mert hát én nem szeretek csak szórakozni, újabb és újabb emberekkel ismerkedni csak amikor olyan kedvem van, de átlagban véve nem azért lett vége mert annyira különböztünk.
A jelenlegi párommal is egyelőre úgy néz ki, hogy király minden.
Elfogadom, hogy szeret sokkal jobban kimozdulni mint én és ő is, hogy én inkább a megszokott módon szeretek éldegélni.
Ha akarok megyek vele, ha inkább velem akar lenni akkor velem van.
Ismerjük egymás barátait, de nem zavar ha elmegy pár napra horgászni, vagy beül havonta/két havonta a haverokkal beszélgetni és lehajt egy korsó sört.
Én addig elolvasok egy könyvet, tudom mikor jön haza mert előre szól magától, hogy olyankor jön haza és be is tartja, hogy ne aggódjak érte.
Persze volt már úgy, hogy tovább maradt, de tudatta, hogy marad!
Olyan pasival kell járni aki tekintettel van rád.
Viszont neked is kéne rá.
Egymás határait tisztelni illene.
Ez másképp nem megy.
Míg te úgy nézel a másikra, hogy kötelező haptákba ugrania és ha mással szóba áll akkor már te el vagy hanyagolva addig sose leszel boldog.
Ja, a fő probléma, hogy egyáltalán nem szereted saját magad és nem tudod az istennek se lefoglalni magad míg a párod távol lenne. Igazság szerint te szülőt, anyját akarsz magad mellé aki napról napra neked ugrál mint a bolha mert te még kisbaba vagy.
Ki akarod használni a fiúkat, hogy te jól érezd magad.
De közben teljesen meg vagy szállva a saját démonaiddal. Fordítva sül el mert önző vagy.
Katasztrófa már bocsesz.
#16 örülök, hogy ilyen szerencsés vagy. Remélem igaz hogy a zsák megtalálja a foltját.
#19 én sem vagyok otthon ülős tipus, sőt mindig keresem a programokat és a kibújót a hétköznapokból. Ez amit leirtál ilyen tiszteletlen stilusba, pont szépen megfogalmaztad hogy milyen nem szeretnék lenni, ez az én démonom. Ha annyira önző lennék akkor nem azon lennék hogy segitséget kérjek hogy változtassak az érzésemen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!