Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

Én úgy gondolom, hogy szépen haladunk előre. Az anyám és nővérem, kollégáim (60-40 közt) még abba nevelődtek bele, hogy játszani kell a kistündért, mindenben kiszolgálni a férjeket, főzni, bevásárolni, gondozni a gyerekeket és ha Béla besegít, akkor micsoda főnyeremény. Az én korosztályom az ő dolgaikból tanulva a nők igen magas száma beint ennek és vagy egyedül marad, vagy elvárja a házimunkát, egyre többször a gyerek körüli teendőket is a férfitől és a fiát is erre neveli. De tény, hogy a legtöbb pasi csak nyüglődve teszi meg, miközben sajnálja, sajnáltatja magát és szabotálja az egészet. De valamit már csinál. Aki viszont most gyerek, már belenő abba, hogy tenni kell, kevés a cuki pofi, meg, hogy olykor elvisz autóval valamerre. És ez a tendencia fog erősödni. A lányok már most sokkal több mindent megoldanak egyedül (sok esetben vagy mert eleve egyedül maradtak a gyerekkel, vagy felkészülnek rá és erre nevelik a lányaikat is) és a fiúk is felveszik a ritmust.

Én azt remélem, hogy a jelenlegi bizonytalan/semmilyen egyensúlyi állapot szépen beáll majd. A fiúknak is alap lesz, hogy figyelnek a külsejükre, megoldják (megosztják) a házimunkát, bevásárlást, valódi kapcsolatuk lesz a gyerekükkel és mindkét fél teljes ember lehet a kapcsolatba.

Az incik és a sok feltűnően szenvedő egyed, akinek fáj mosogatni, ugyanúgy a jelen áldozatai, mint azok a nők, akik a valódi egyenlő munkamegosztás, a kapcsolaton belüli (is) jogok hívei. Mert ez egy átmeneti állapot, amiben a nő már nem játszik ingyen munkást a semmiért a férfi meg még siratja a korábbi kényelmet, amiből neki már nem jutott.

És persze van, akik egymásra találnak és boldogok együtt. A mostani se egy teljes disztópia, csak lesz ez ennél majd sokkal jobb is.