Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

"Ugyanúgy mehettek akárhova"

Az en esetemben ez nem igaz. Mondjuk ebben en is saros vagyok, mert 30 evesen meghoztam egy dontest, de akkor az volt a legkevesbe rossz valasztas.

40F incel

2173 "Senki ne kerüljön ebbe a helyzetbe, ha amúgy van más normális(!) lehetősége, csak azon az áron, hogy nem lehet teljesen őszinte." Én próbáltam az önfeladást. Két gondolatot fűznék a kimásolt részhez. Az egyik, hogy ugyan destruktív az egyedüllét, de a társas magány rosszabb, csak, erre akkor jön rá az ember, ha mindkettő meg volt és össze tudja hasonlítani.

Voltam simán magányos, hittem azt, hogy a kutyának nem fogok kelleni, majd kellettem valakinek, akinek bármi áron meg akartam felelni. Kipróbáltam mindent, amiről írtam, tapasztalatból mondom, hogy annál, mint, hogy egyedül vagy önmagad, sokkal rosszabb, ha együtt vagy valakivel, de az nem téged szeret, hanem "akivé váltál", a szerepet és, ahogy adod fel a szerep egyes pontjait, mert már belefáradsz, úgy derül ki, hogy marhára nem megy a dolog. Hosszú kapcsolat volt, sok hullámmal, sok megmentési kísérlettel, 19 éves koromtól, de csak arra volt jó, hogy ezt a tapasztalatot megadja. A tudást, hogy egy nem működő kapcsolatot rugdosni a szírt szélén, önmagadat feladva, megjátszva, úgy, hogy tudod, hogy soha nem leszel elég jó annak akit szeretsz sokkal rosszabb, fárasztóbb és fájdalmasabb, mint az a gondolat, hogy lehet nem lesz soha igazi szerető párod, de legalább a saját életed éled. Mert a kapcsolatban is ezt érzed, hogy nem vagy szerethető, nem vagy vonzó, vagy legfeljebb bszni vagy jó, hogy soha nem fog viszont szeretni/szerelemmel szeretni senki csak emellett a gondolat mellett még jön ezer rossz érzelmileg attól, akit szeretsz, akinek szeretnie kéne.

És, ha mégis valaki az társas magányt választja, annak "minden szépségével" szerintem nincs joga hisztizni, meg a kocsmában keménykedni, barátnőknek panaszkodni, hogy milyen az élete. Mert ugye az is elhangzott, épp talán a Lindás hozzászólásban, ahonnan indultunk a kérdezővel, hogy hány incel felfogású pasi játsza az eszét otthon, aztán adja elő magát a kocsmában.

"Mindig azok legyintenek "egy kis" egyedüllétre, akiknek amúgy nem reális opció örökre úgy is maradniuk. Akik tényleg csak regenerálódnak, szünetet tartanak két kapcsolat között, illetve várják, de nem teljesen esélytelenül az igazán hozzájuk illőt. Akik sosem voltak sikertelenek."

Simán lehet, hogy egyedül maradok. Nem vagyok csúnya, de sok auti vonásom van, mindig is a peremhelyzetűekkel voltam jóban és magam is a társaság szélén helyezkedtem el. Bántottak gyerekként, tiniként a külsőm miatt, bár az szépen kikupálódott, most átlagos vagyok külsőre, beolvadok a tömegbe. De pont ezért nem is vesznek észre. Nem tudom a nőies dolgokat, a cukiskodást, hajdobálást, nincs meg sem a mozgásomban, sem a kisugárzásomban az a valami amitől "nő" lennék. Barát vagyok, haver, jó társaság. Ha ki is cicomàzom magam (amitől amúgy már felfigyelnek rám) csak addig marad meg a szexi nő imidzs, amíg meg nem mozdulok, vagy szólalok. De, bármikor elkapom a cementes zsákot, a karbantartó engem hív autót tolni, több sittet hordtam, mint a legtöbb panel lakó srác, akit ismerek.

Szóval, mivel nem tanultam meg "nőnek lenni", így láthatatlan vagyok. A felnőtt lét meghozta azt a pluszt, hogy a célkereszt már nincs a hátamon.

Mint fentebb írtam, inkább az egyedüllét, mint az olyan kapcsolat, ahol minden pillanatban játszani kell valamit, ami messze nem én vagyok.

És persze, a párom se volt őszinte akkoriban. De volt 10 év előnye, tapasztalata, így ő a beetetési időszak után kényelmesen kialakította a kis élet÷t a kapcsolatunkban. Én meg ott álltam kapcsolati tapasztalat nélkül, hót szerelmesen és csak meg akartam felelni a nagy ő-nek. Ő is régen egyedül volt, meglátta a lehetőséget és kihasználta. Ezt is megértem, hiszen én is elbsztam. Ma már nagyon másképp alakulna a kapcsolatunk. Mióta szétmentünk ő aktívan keresett és most talált is valakit, akivel kb mindent feladott, ami fontos volt neki, ahogy itt írták, becsicskult, mert 40 évesen úgy, hogy gyereket is akar, de nem kapós, bizony kifele fut az időből férfiként is. Úgyhogy most ő szív az én korábbi szerepemben és szerintem nagyon rossz döntést hozott. (Van olyan barátom, aki neki is barátja és ő mesélte a dolgok alakulását)

Én felkészültem rá, hogy egyedül vállalok majd gyereket, ha úgy van, vannak állataim és olyan munkám ami a szociális igényeimet kimaxolja. Ha örökre így maradok, nekem az is jó lesz, jobb, mintha a kapcsolatban maradok benne.

Pedig, ha játszom még kicsit az eszem, elvesznek, lenne mostanra házasság, gyerek, családiház, ahogy tiniként reméltem. Csak boldogtalan lennék.

2178, "Tényleg jókat és építő dolgokat írtál, de sajnos úgy látom, hogy az utópia. A saját példámból kiindulva nem nyithatok úgy pl. egy ismerkedési folyamatot, hogy gyerekkorom óta szorongok és nagyon félek a jövőtől. "

Persze, de gondolom nem is próbálod játszani a macsó szerepét. Nem a defektjeivel nyit az ember, de nem is egy teljesen hamis képet mutat ismerkedéskor jó esetben.

Én a fent említett kapcsolat elején még magamat adtam, aztán jött az ez se, jó, az se jó fázisa a kapcsolatnak, ahol átalakítottam az egészet, mert mindig azt hittem, mikor valamiből lefaragtam (elnyomtam valamit, ami természetes reakcióm, stílusom, vágyam lett volna), vagy kialakítottam valamit, ami már egyértelműen a szerep része volt, hogy majd akkor szeretni fog. De, engem soha nem szeretett, a szerep meg soha nem illet rám igazán, így itt is, ott is kilógott valami, amiért belém lehetett kötni.

Erre írtam, valahol előrrébb, hogy a kapcsolat elején kell felfedni a kártyákat és kialakítani a közös kényelmet. Ha nem megy, akkor hülyeség becsicskulni, mert abból egészéges személyiség és élet nem lesz.

2182 "Én látóként sem megyek pofázni egy látássérültnek, hogy hogy is van ez, meg mit kellene jobban csinálnia..." Én úgy érzem inkább vakként magyarázod a színeket egy látónak.

Az átlag ember kapott negatívat az életében, kellett kapcsolati szempontból is alakulnia, tanulnia, fejlődnie, hogyha működő kapcsolatot akart. Senki nem a tudás birtokában születik és nagyon ritka, aki súlyos érzelmi sérülések nélkül megússza. Tehát, van a te oldaladról is egy szeletnyi tapasztalata. Annyi, hogy van, akinek megadatik, hogy rövid ideig érezze magát értéktelennek, magányosnak, van, akinek hosszabban kijut. Van, aki már gyerekként ösztönösen hozza, amit kell, mind szociális téren, mind a megjelenésében, viselkedésében és könnyebb dolga lesz, van aki meg az elejétől kirekesztődik és ennek megfelelően nem tud úgy fejlődni, behozni az alap hátrányát. De, ahogy valaki, akinek valóban könnyen ment mindig az ismerkedés nem tudhatja milyen szívás, mikor hosszan egyedül kell lennie és sorra elutasítják, (ennek ellenére biztos lehetsz benne, hogy a magányt, csalódottságot és elutasítottságot is ismeri a többség, csak kevesebb jutott belőle) úgy neked(tek) sem kéne előadni a randigurut, ha még kapcsolatotok se volt, mert sok fogalmatok nincs a kapcsolat belső működéséről.

Ami nagy különbség (az oldalon, mert élőben még soha nem folytattam ilyen jellegű parkapcsolati vitát) hogy az egyik oldal (kapcsolatban lévők, kapcsolati tapasztalattal rendelkezők) kussol, ha a másik oldal (incelek, sikertelenek) nem hangoskodik és okoskodik a párkapcsolati piacról, nőkről, férfiakról, "jövőbeni törvényekről". Tehát, ki ment oda a vakhoz okoskodni?

2194 a feminizmus még mindig az egyenjogúságról szól, incike. Olyan meg nincs, hogy egyenjogúság dominancia, ez baromság.

Nem könnyebb párt találni, max dugópajtit, de az meg nem pár.

Ahhoz, hogy bármi is történjen 2 fél között, még mindig nem csak az egyik ember beleegyezése szükséges. Pasi is mondhat nemet, és igent, pont ugyanúgy, ahogy egy nő.

#2196

Ezek mind KÖLCSÖNÖS alapon működnek.

“feminizmus még mindig az egyenjogúságról szól”:

Akkor miért akarnak női kvótát? Miért akarják elhalgattatni azokat, akik szerint a nők pl nem valók a modern munkahelyekre?

2198 nem a nők akarják a női kvótát, hanem azok a pasik, akik azt hiszik, hogy ezzel le is van rendezve minden.

A második mondatot nem egészen értem. Mi számít modern munkahelynek? Olyat már hallottam, hogy mi az már, hogy egy nő építőiparban dolgozik, vagy traktort vezet, és hasonlók, de olyat még nem, hogy modern munkahelyre nem valók a nők.... Ezt kifejtened kicsit jobban?

"a nők pl nem valók a modern munkahelyekre?"

Mert ez egy ostoba, általánosító és nőellenes gondolat. Én se értek egyet a kvótákkal, de ez szexista és jogfosztó hozzáállás.