Nekem miért nem lehet barátnőm ha mindenki másnak igen? Ez olyan igazságtalan

lehet pomt ez a görcsös vergődes az poka. A nők megérzik ha minden áron be akarsz csajozni és már el is vesztetted a jatékot!

Az sem mindegy, hogy kinek mit, mikor és hogyan mondasz ha csak így random ismerkedni szetetnél.

Kinezet is fontos, még ha te nem is érzed annyira annak.

Sok mindenen múlik de ha ráerzel akkor menni fog. A legfontosabb hogy laza és magabizzos legyél!

Hát nem tudom, de a sajnáltatással sem fogsz menni semmire.

Kell egyfajta kisugárzás, hogy márpedig te életvidám vagy és magabiztos, tudod mit akarsz és megvannak a céljaid. Tudod mennyit érsz. Ennek latszania kell rajtad.

Legyél ápolt, és sajnos azért azt kell tudni, hogy oké H belsőség így meg úgy, de az ember úgy van kitalálva, hogy azt fogja leszólítani, meg megismerni akarni, aki azért viszonylag jól is néz ki, legalábbis ad magára, ápolt és igényes.

Nem kell márkas ruha, meg aranyból való dolgok, de azért legyen egy stilusod, ami jól is néz ki, a hajad legyen megcsinálva, a szakállad is, ha van. Húzd ki magad, ne egy tramplinak tűnj.

Légy kedves, szerény, figyelmes másokkal.

Én lányként mondom, régen én sem jártam rendszeresen fodrászhoz, sok éves egyszerű ruhákba jártam, amit épp kiszedtem a szekrényből, azt se néztem meg melyik ruhadarabom mihez illik, csak legyen rajtam valami. Mindig tiszta voltam, se smink, se semmi. Soha nem is vettek észre.

Egyszer aztán elkezdtem kicsit rockosabban öltözni, lett egy stílusom, de a hajam csak úgy állt valahogy. Akkor ismertem meg a mostani páromat, de akkor még csak barátok voltunk, merg már volt valakim (távkapcsolat, úgy jöttünk össze, hogy csak az arcunkat mutattuk).

Utána 3 évre szetmentem az elemmel, és a mostani párommal összejöttem, de rajta kívül továbbra se nézett meg egy fiú se (itt már nem számított persze, de azért jól esett volna mindig is, ha engem is úgy észre vennének a fiúk mint a többi csinos lányt).

22 éves korom körül elkezdtem megtalálni a tényleges énemet, stílusomat, és igen, a hajam kapcsán is. 2-3 havonta járok is fodrászhoz, vágatok egy szép butterfly frizurát, és mivel göndör, csigás a hajam, megtanultam kezelni, hogy ne így nézzek ki mint egy hajszárítózott oroszlán. Elkezdtem picit sminkelni, persze nem mindennap, foglalkozni azzal H ne legyen annyi pattanásom, többet kezdtem mosolyogni, ruházkodni (továbbra sem drágán, de már arra figyelek, hogy illjenek össze a ruhák amiket magamra kapok), kihúzott testtartással igyekszem járni.

És lám, az utóbbi egy évben ledudálnak, és flörtölni is próbáltak velem, ami jól is esett, de persze mivel van párom, így ezt gyorsan le is tisztázom.

Tapasztalatból mondom, vedd észre először magad, és javits, dolgozz magadon.

Hát szerintem azért pólót illik mindennap cserélni, nadrágot meg pulcsit én se szoktam, de ha nem is mosod ki azokat minden nap, legalább ne ugyanazt vedd fel 2-3x is egymás után. Nem vagyok az a cikizös kategória de azért teljesen ugyanabban a szerelésben megjelenni nem a legigényesebb.

És nem beszéltem divatos ruhákról, én sem követtem és nem is követem most se, csak megtaláltam a saját stilusom ami nem csak kényelmes de még tényleg illik is hozzám.

Pusztán leírtam hogy engem hogyan kezdtek el észre venni annyi év után a fiúk, és mit kellett magamon változtatnom, hogy ne csak picsogjak hogy nem kellek senkinek, de tenni nem tettem semmit.

Ilyen hozzáállással nem is fognak észre venni téged sem. Így egy megkeseredett, "minden nő szar és egyforma" általánosító hapsi maradsz majd.