Miért mindig ugy vannak feltéve ezek a társkeresési problémás kérdések, hogy a nő a hibás?

24: Oké te nevethetsz rajta, az unokádnak lesz gondja belőle.

A pasid viszont nem értem mit nevet, még 5 év és ő is fizethet ahogy a többi elvált apuka.

30-as: 28-as vagyok. Nyilván vannak pozitív példák is, de ezek általában az öregebb generációkból. Pl. apám-anyám 35 éve házasok, nem csalják, soha nem is csalták egymást, a mai napig szeretik egymást.

Van egy haverom aki szintén 10+ éve együtt van a barátnőjével, nagyon jól megvannak. De az a helyzet, hogy manapság mintha megfordult volna a dolog. Régen a volt a jellemzőbb, hogy a férfiak lépnek félre, ők tartanak szeretőt. Most mintha ez inkább a nők "asztala" lenne.

Az én exem is teljesen normális lánynak tűnt. Hasonló családi hátterünk volt (szülők együtt, két testvére van neki és nekem is), hasonló az anyagi szint (kertes ház, szülők normálisan dolgoznak/dolgoztak egész életükben), az érdeklődési körünk is rengeteg átfedést mutatott stb. Azt gondoltam anno, hogy megfogtam az isten lábát, én simán leéltem volna vele az életem, elvettem volna feleségül, családot alapítottam volna vele.

Igazából erre minden lehetőség meg lett volna, most meg főleg, de ő valahogy nem így gondolta. Konkrétan amikor kidobott kijelentette, hogy ő még szeretne "ri$anckodni", a tipikus szöveg, hogy még "ki akarja élni magát". Én nem akartam "kiélni" magam, nem vágyam soha arra, hogy mindenféle nővel csak úgy kötetlenül, akár ismeretlenül összefeküdjek. Abszolút nem vonzott ez a dolog, a jobra-balra kurogatás és hasonlók.

38-as: akkor mégsem a pénz számít nem igaz? Önmagadat cáfoltad meg.

(mondjuk szerintem villamossal sokkal menőbb randira menni, főleg ha olyan helyen élsz ahol nincs is villamos)