Társkeresésben miért antipatikus, hogy kiegyensúlyozott vagyok, nyugodt, könnyű, stresszmentes életem van?

A leírtak alapján van pár ötletem (ne vedd magadra őket, ha nem ez a helyzet, csak ezek jutottak eszembe róla).

Nekem alapvetően az a tapasztalatom, hogy azok az emberek, akik rendben vannak magukkal és jól érzik magukat önmagukban, azok néha kicsit azt üzenik a partnereiknek, hogy túl jól vannak egyedül. Ez nem baj, csak lehet hogy a másikban az jön le, hogy semmit sem akarnak tőle (ezt én kaptam visszajelzésként másoktól). Szóval lehet, hogy érdemes lenne figyelni arra, hogy tényleg a másik számára is jól érzékelhetően kifejezd, hogy jól érzed magad, várod a következő találkozást, szeretnél vele elmenni valahova, úgy gondolod tetszene neki valami, stb.

A másik, ami eszembe jutott, az az, hogy így leírva kivételesen jó anyagi helyzetben vagy, ami tök szuper! Viszont mivel sokan nincsenek abban, ez - ahogyan az előttem írók is mondták - sokakban irigységet kelthet, akár önkéntelenül is. (Szintén személyes sztori, hogy az egyetemi jómódú barátnőmnek rengeteg lehetőség nyílt meg minden felé a szülein keresztül. Amikor egyes lehetőségeket eldobott magától, mert jogosan látta, hogy neki másra van szüksége, nekem borzasztóan rosszul esett, mert én pedig álmodoztam azokról az eldobott helyzetekről. Szóval bár szerettem és szurkoltam neki, mégis keserűséget éreztem egy idő után az irányába.)

Ebben az utóbbi helyzetben talán megoldás lehet, ha olyan emberekkel ismerkedsz, akik hasonló anyagi helyzetben és színvonalon mozognak mint te. Ők talán sokkal érzékenyebbek lesznek a helyzetedre és sokkal együttérzőbbek és megértőbbek lesznek veled kapcsolatban.

Kitartást, a társkeresés nehéz pálya! <3

"Sok korombeli 30-40 közötti férfi számára vonzóbb egy olyan nő, aki napi 8-10 órát dolgozik egy gyárban/boltban, hogy éppen ki tudja fizetni az albérletét, nincs magára ideje, stresszes, feszült?"

A 30-40 éves férfiak akikkel ismerkedsz mind egytől egyig "stresszes, feszült" nőkkel vannak együtt? Vagy te ismerkedsz "feszült, stresszes" férfiakkal akik hónapról hónapra élnek?

Nem tudom honnan szedted, hogy sok 30-40 éves férfi inkább a "szegény, lestrapált" nőkkel vannak együtt. De ha igaz akkor benne van a pakliban, hogy nem kell nekik elkényeztetett hercegnő mint te vagy.

Látod megvan a lakásod, "jó" semmittevő munkád, pénzed és társad nincs. Jól mondják, hogy nem minden arany ami fénylik és a pénz bár bizonyos fokig boldogít nem boldogít örökre és főleg ha nincs kivel elszórni azt a pénzt.

Nem hiszem, hogy az összes nő és férfi irigy rád bár biztos van egy pár. Inkább az a probléma, hogy nem vagy önálló, megelégszel a minimummal amit létrehoztak a szüleid neked.

Keress inkább hasonló életvitelű férfit mint te vagy aki el van a kényelmes buborékjában.

Hmmm, nem igazán látom szükségszerűnek, hogy ennyi "probléma" feltűnjön az ismerkedésben:

1. Kettő lakás. Vélhetően az egyikben laksz, ez szóba fog kerülni, a környékről a lakáshoz legközelebb eső közlekedési csomópontot kell mondani (pl. a Délinél) és továbblépni. Vélhetően a másikban nem laksz (kiadod? üresen áll Manhattanben? igazából mindegy.), ez egyáltalán nem kell szóba kerüljön. Aki módszeresen rákérdez a vagyonelemeidre, eleve kuka, igaz, az nem is kopna le könnyen rólad.

2. Találkozási idő rugalmasság. Vélhetően nem akarsz olyan társat, aki az esték egyikét és a hétvégét se tudja majd veled tölteni. Találkozót hétköznap 6 után vagy hétvégére szervezz, aki ezt nem tudja megugrani, szuper, időben ki lett szűrve.

3. Munka. "Rugalmas munkaidő, családi vállalkozás, szüleim is nagyon aktívak még, úgy osztjuk be a dolgokat, hogy munka mellett jusson idő mindannyiunknak a magánéletre is." Erről többet nem érdemes mondani, azt különösen nem, hogy csak 4 órát dolgozol.

4. Autó. Teljesen felesleges beszédtéma. Nyilván láthatja, ha visszakísér a kocsihoz. Ha elkezd habogni, hogy húúúú, túl nagy a szociális szakadék. Amúgy meg "ez az egyik céges autónk", ha muszáj róla beszélni.

5. Számla és a saját részed. A legjobb lenne elkerülni, hogy előálljon a helyzet. Sétálj egy órát a Margitszigeten a sráccal. Max üdítőt venni kellhet megállni, ha azt látod, hogy természetesnek veszi, hogy a 600 Ft-os (800?) vizedet / kóládat reflexből kifizeti, köszönd meg és ennyi. Ha kétséges a helyzet, rá lehet kérdezni fizetés előtt, hogy jó-e neki, ha külön fizettek. Vagy azt mondja, hogy meghív, akkor köszönd meg, vagy azt hogy oké, akkor fizesd ki. Hagyj teret a partnerednek, hogy úgy csinálja, ahogy az ő "neveltetése" diktálja, várd ki, mit akar, mielőtt kikapod a fél számlát a markából.

Nem tudom, ezek valamelyike segít-e (remélem), de érdekelne. :)

Utolsó nagyon jókat írt, érdemes megfogadni, és igazából ennyi, nem kell törődni azokkal, akik problémáznak.

Az is a bajuk, hogy pl a te esetedben nem jöhetnek hisztikézni, hogy "Na, az aranyásó le akar húzni."

(Más, de sajnos annak a válaszolónak is igaza van, aki azt írta, ezért tartunk itt ahol tartunk, mert a magyarnak csak az van rendben, ha vért hugyozik az ember, hogy ne forduljon fel...)

Hát akkor mi lenne ha változtatnál magadon? Pl. elmennél máshová dolgozni nem a szüleid segítségével próbálnál életet kezdeni. Az rendben van, hogy segítettek ház/autó/tanulmányok mentén, de legyünk már reálisak, jó? Lelohasztó, hogy a munka is az ő segítségükkel jött be és fogalmad sincs maga az életről. Nem azt mondom, hogy akkor menj el gyárba/boltba dolgozni 12-zni, de akkor is taszító, hogy 30 évesen még mindig az ő szárnyuk alatt vagy.

Szinte biztos, hogy segítene neked a saját magad általi munka, élet, lenne kiforrott személyiséged, önbizalmad jobban lenne. Talán jót tenne az is ha különböző emberekkel dolgoznál, ismerkednél nemtől függetlenül. Olyan mintha önkényesen benne lennél zárva egy kalitkába, mintha nem nőttél volna fel. Lássuk be a férfiak és nők is egyaránt felnőtt emberekkel akarnak együtt lenni. Te nem azt mutatod, hogy felnőtt vagy a szó szoros értelmében és az lehet mínusz a férfiak szemében. Egyébként hiába dolgozik valaki 8-10 órában, vagy albiban él lehet boldog. Ráadásként mindenkinek megvan a keresztje. Nemcsak az átlag, csóró életű embereknek. Neked is megvan ugyanúgy. Nem illik más nőket lehordani csak azért mert párjuk van és neked nincs.